Vagy más néven fekete erdei meggytorta, mert nevezik így, úgy is. Neve említésekor már ott libeg lelki szemeink előtt a klasszikus változata, látjuk a csokoládérétegeket, a lágy piskótalapokat, szinte szánkban érezzük a meggy zamatát, a nyelvünket bizsergető pálinkát, a bársonyosan olvadó, könnyed tejszínhabot, amelyben csokoládéforgácsok szereznek meglepetést. Ez a kényeztető torta ott van minden cukrászat kínálatában, népszerűsége évtizedek óta töretlen, de vajon mi a sikerének a titka?
Miért pont Fekete-erdő?
Kevés sütemény kötődik Németországhoz, főként nem olyan, amely a világ legjobb tortáinak sorában is előkelő helyezést ért el. A fekete-erdei meggy torta elnevezés minden bizonnyal arra utalhat, hogy ez egy, a Fekete-erdőből származó meggyes torta. Nos, igen is, nem is, ez nem ilyen egyszerű, és számos különböző legenda övezi születését.
A Fekete-erdő, németül Schwarzwald, erdővel borított hegyvidék Baden-Württembergben, Németország délnyugati részén. Nyugatról és délről a Rajna völgy határolja, itt található az ország legnagyobb vízesése és itt ered a Duna. A hegység nagy részét fenyvesek borítják és az itt található számos tobozos fa sötét színéről kapta a nevét.
Van-e köze a torta nevének az étcsokoládé-forgácshoz, amely a sötét erdőkre emlékeztet? Eredhet-e a hozzá felhasznált meggy- vagy cseresznyepálinkától, amely a régió egyik különlegessége? Vannak, akik úgy tartják, a név ihletője a Gutach-völgyének népviselete, amelyben hagyományosan nagy, piros pomponos kalapokat viselnek a hölgyek, mintha egy hegynyi meggyet cipelnének a fejükön? Vagy a közeli Svájc adhatott ihletet, és a sütemény tisztelgés a svájci Fekete-erdei torta előtt, amely mintegy előfutárként, kissé eltérő recept alapján, és alkohol nélkül készül? Valószínűleg voltak a vidéken régebben is olyan sütemények és desszertek, amelyben a helyi alapanyagokat részesítették előnyben, bizonyára akadt, aki rátalált a meggy és a tejszínhab ötvözetének fennkölt voltára is. De hogy ebből világra szóló torta kerekedjék, arra egészen 1915-ig kellett várni.
Ki találta fel a receptet, Josef Keller vagy Erwin Hildenbrand?
Két cukrász is egymástól függetlenül azt állította, hogy ő ötlötte ki az eredeti receptet. Így egy darabig úgy tartották, hogy a svábföldi Riedlingenből származó Josef Keller nevéhez fűződik a nevezetes torta. Keller 1915-ben, katonai szolgálata alatt Bad Godesbergben egy kávézóban dolgozott, hogy felkészüljön mestervizsgájára. Ott alkotta meg a Fekete-erdei meggytortát, ami akkor néhány részletében eltért a ma ismert változatától.
Néhány éve azonban levéltári dokumentumok alapján ezt megkérdőjelezték, és Erwin Hildenbrand tübingeni cukrász került a történet középpontjába. E szerint ő találta fel a tortát, vagy az ő nevében jegyezték be 1930-ban? Mivel a torta kulcsfigurái már nincsenek közöttünk, így az utókorra marad a találgatás.
Oltalom alatt álló recept
A torta népszerűsége nőttön nőtt, a második világháború után pedig egyenesen az egekig emelkedett. Németország legkedveltebb tortájává lépett elő, 2006-tól kétévente fesztivált is rendeznek tiszteletére a fekete-erdei Todtnaubergben. 2014 óta az Európai unióban különleges oltalom védi a receptet, amely meghatározza azt is, hogy a fekete erdei meggytortának legalább 17 cm átmérőjűnek, a krém zsírtartalmának legalább 30 százalékosnak kell lennie, továbbá rendelkeznek a meggytöltelék, a csokoládé és a piskóta arányáról, minden apró részletéről. Ezzel biztosítják azt, hogy a világon bárhol, ahol egy cukrász ezzel a névvel alkot tortát, az ugyanolyan minőségű legyen. Akár Chilében is, ahol meglepően különleges népszerűségnek örvend!
Fekete erdei variánsok: tekercs, desszert
A klasszikus tortának számos változata ismert, sokfelé sütnek „fekete erdei” megnevezéssel az eredetihez hasonló, a jellegzetes összetevőket rejtő édességeket, amelyek nem torta formában jelennek meg. Ilyen a fekete erdei piskótatekercs, ami a sütikultúra által komponált modern változat. Ebben a piskóta töltelékeként jelenik meg a meggy, a tejszínhab, a csokoládéforgács, extra esetben csokoládé ganache ad neki méltó megkoronázást. Hasonlóképpen készül őzgerincformában vagy alagútként.
Pohárdesszertként is megállja a helyét, mert látványos, könnyedén kanalazható, és aki nem merészkedik torta sütésére, annak egy egyszerű és biztos sikert hozó megoldást. A torta alkotóelemeit kockára vágott piskótával üvegpoharakba csinosan elrendezzük, tálalás előtt tejszínhab-sapkával befedjük, és egy-egy meggyszemmel, apró citromfű- vagy mentalevélkével díszítve tálaljuk, és learatjuk a babérokat. Bátran ajánlom, mert engem kihúzott a pácból, amikor az ünnepi ebéd után a torta kicsúszott a kezemből, és oldalára esett a konyhapultra. Pillanatok alatt belekanalaztam poharakba, a tejszínhab jótékonyan befedte a tortaromokat, és az asztalnál senki nem vette észre, hogy mentőakció történt odakint a konyhában, míg a társaság víg csevegéssel heverte ki a gazdag ebéd megpróbáltatásait.
Fekete erdei desszertek mentesen és fagyosan
A neten böngészve és a cukrászdák kínálatában felfedezhetünk fekete erdei mentes sütiket, amelyek nyomokban utalnak a név- és ötletadó eredetire. Nyáron a fagylalt- és parfé-kínálatban is kedvelt, hiszen az édes összetevők között a pikánsan savanyú meggyes réteg felüdülést hoz a forró napokon.
Kalóriaszámolgatás szóba sem jöhet, ha a klasszikus fekete erdei tortát falatozzuk, élvezzük a csokirétegek, a könnyű tészta, a meggy, a pálinka és a habos krém összhangját, és gondoljunk jó szívvel a kitalálójára, legyen az bárki is a nagyvilágon.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Házi, francia, almás, gesztenyés: neked melyik krémes a kedvenced?
Nosztalgikus krémes-történelem
