Aki szeretne megismerkedni a magashegyi túrázás világával, de nem vállalna hosszú utazást, ugyanakkor még kevés tapasztalattal rendelkezik, a szomszédos Rax-Alpok ideális célpont lehet. A térség remek választás azok számára, akik biztonságos keretek között keresnek izgalmas kihívásokat és szeretnének kilépni a komfortzónájukból, anélkül, hogy komoly alpintechnikai tudásra, speciális felszerelésre vagy kockázatos expedíciós tapasztalatra lenne szükségük. A panorámás gerinctúrák, a hegyoldalakon sorakozó menedékházak és a változatos útvonalak miatt a Rax-Alpok kezdő és középhaladó túrázók számára is kiváló belépőt jelenthet a magashegyi kalandok felé.
Schneeberg, Semmering és Rax – ez a három név talán még azok számára is ismerősen cseng, akik egyébként távol állnak az utazás vagy a túrázás világától. A természetjárók körében pedig szinte fogalomnak számítanak: Alsó-Ausztria legismertebb hegyei közé tartoznak, nem véletlenül. Egyszer hallottam egy megmosolyogtató megjegyzést: „egy ideális túranapon több magyar van Alsó-Ausztriában, mint helybéli.” A mondás mögött azonban sok igazság rejlik: régió viszonylag közel van Magyarországhoz, mégis olyan, 1800–2000 méteres csúcsokat kínál, amelyekhez hasonló élményt itthon nem igazán találunk. A látványos panorámák, a változatos terep és a jól kiépített útvonalhálózat miatt kezdők, tapasztalt túrázók és technikásabb kihívásokat kereső természetjárók egyaránt megtalálhatják itt a számukra ideális kalandot.
A most következőkben egy klasszikus, ám közel sem unalmas túrát mutatok be: gyalogtúra a Preiner Gscheid vagy Heukuppe Parkolótól a Siebenbrunnerwiese-n (Hétkút rétje) át a Karl Ludwig menedékházhoz, 1804 méter magasra.
Túra a Preiner-hágótól 1800 méter magasra
Az 1070 méteres magasságon található Preiner-hágó vagyis Preiner Gscheid egy közúton is járható hegyi hágó Alsó-Ausztria és Stájerország között, az Északi-Mészkőalpok hegyvonulat keleti részén. A Rax hegytömb déli falaiból kifutó, erdőkkel borított hegygerincet (An der Prein) keresztezi. Németül a Gscheid szó határt, hágót vagy útelágazást jelent, melyek közül minden jelentés igaz a helyszínre.
A hágótetőn, az Edelweißhütte turistaház és étterem mellett egy nagyobb autóparkoló is található. Innen indulnak a Rax fennsíkjára vezető túraösvények, kék, piros, sárga és zöld színnel is ellátva.
A Rax nyugati platójára, a Karl Ludwig házhoz, valamint a környék legmagasabb csúcsára, a Heukuppe-ra (2007 m) vezető túra hossza 4-5 és fél kilométer, attól függően, melyik útvonalat és melyik úticélt választjuk. A szintkülönbség sem elhanyagolható, hiszen a Karl Ludwig menedékházig majdnem 800, a Heukuppe-ra 950 méter szintkülönbség leküzdésével kapaszkodhatunk fel. (A szintkülönbség alatt mindig a szintemelkedés és a szintcsökkenés együttesét értjük.) Edzettségtől, tempótól és fizikai állapottól függően a túra időtartama a menedékházig körülbelül 2,5-3 óra, még a Heukuppe csúcsra körülbelül fél - egy órával több.
Azt ilyen esetben mindig fontos megjegyezni, hogy bár az osztrák portálok és a túraleírások ezt az útvonalat könnyűként tüntetik fel, számunkra, az itthoni lehetőségekhez mérve ezek a csúcshódítások minimum közepesnek, olykor nehéznek számítanak, tehát ha tervezünk, ennek tükrében kalkuláljunk.
Indulás a Hétkút rétéjére és a Waxriegelhaus Gasthaushoz
A parkolót magunk mögött hagyva a piros és kék jelzések kettősén kezdjük meg túránkat, mely egyből erős kezdéssel indít: combos kaptatón törünk lépésről lépésre felfelé, miközben mohaszőnyeggel és csarabcsokrokkal díszített fenyves kíséri a meredélyt. Olykor-olykor magunk mögé pillantva, a fák fölött egyre gyakrabban bukkannak ki a környező bércek csipkézett csúcsai. Erős másfél kilométer után, 300 méter szintet leküzve érjük el a Waxriegelhaus Gasthaus-t, valamint a Seiebenbrunnenweise-t, azaz a Hétkút vagy Hétforrás rétjét. Ez egy mesés pihenőhely: vadvirágos hegyi rétek mámorító illata, haraphatóan friss hegyi levegő, körülöttünk pedig a Rax-platót támasztó hatalmas sziklafalak és csúcsok sokasága fonódik körénk, mint egy gigantikus koszorú.
A meleg, kellemesen perzselő hegyvidéki napsütésben jól esik néhány percre hátradőlni és csak szimplán átadni magunkat mindannak a tömény természeti egyvelegnek, amely körbe ölel minket: hallgatni a fenyők zúgását, érezni a napsugarak meleg simítását, magunkba szívni a fantasztikus alpesi levegő minden aromáját. Hallani a források lágy csobogását, egy-egy elhaladó tehéncsorda kolompjait, s gyönyörködni a hamisítatlan alpesi csúcsok szédítő, vászonra illő látványvilágában.
Indul a csúcshódítás: a Karlgraben-árok és a Schlangenweg
A Waxriegelhaus Gasthaustól tovább indulva, a Seiebenbrunnenweise tágas tál-vagy bölcsőszerű rétjein átkelve és egyre feljebb kapaszkodva perceken belül megérkezünk a Karlgraben-árok aljához, mely a Rax-plató csúcstámadásának utolsó, legizzasztóbb szakasza. Amint az aprócska természetjáró ott áll az égbetörő hegcsúcsok vonulatának tövében, akkor érti meg igazán, milyen picinykék is vagyunk mi a természetben.
A Karlgraben-árok egy természetes, körülbelül 400 méter hosszú és 200 méter szintemelkedéssel rendelkező nyílegyenes terepforma, amely megfelelő felszereléssel, a lavinaveszélyes időszakokat kivéve a téli hónapokban is járható – ellenben a szomszédos „Schlangenweg-el vagyis „Kígyó úttal”, mely szerpentin (ezen halad a hivatalos turistajelzés is) elsősorban hóolvadástól egészen az első nagyobb havazásokig lehet közlekedni. A Karlgraben nem könnyű terep, rendesen próbára teszi az állóképességet – számos, főleg osztrák magashegyi túrázó edzőterepnek is használja. Itt már megszűnik az eddigi összefüggő erdőtakaró, helyét sziklamorzsalékos kőfolyások, helyenként törpefenyők veszik, mígnem azok is teljesen eltűnnek, s 1650-1700 méteres magasságnál elérjük a sziklák kopár, holdbéli otthonát. Felérve az árkon, az utolsó útelágazáshoz érve vár még egy rövid, de szintén combos szakasz, melynek küzdelmeit az egyre kiszélesedő és gazdagabb panoráma jelentősen enyhíti, végül megpillantjuk a Karl Ludwig menedékházat, a Rax-fennsík 1804 méter magas peremén.
Menedékház a Rax-fennsík szédítő peremén
A Karl-Ludwig-Haus az Osztrák Turistaklub (ÖTK) I. kategóriás menedékháza. A Rax-fennsík magasplatóján található, 1804 méteres tengerszint feletti magasságban, Stájerország tartományában, körülbelül 1 kilométerre Alsó-Ausztria határától nyugatra. A ház fontos állomása több hosszabb-rövidebb alpesi túraútvonalnak. A ház üzemeltető-keresés miatt 2022-2024 között zárva tartott, majd 2024 júliusa óta ismét fogadja a túrázókat. A nyitvatartási idő általában májustól november elejéig tart, télen a menedékház zárva van. Ugyanakkor egy téli menedékhelyiség ilyenkor is rendelkezésre áll az erre járók számára.
Az egyedülálló elhelyezkedés napfényes környezetet és lélegzetelállító panorámát biztosít – tökéletes hely egy pihenőre és a tájban való gyönyörködésre. Vonzerejét emeli, hogy a menedékháztól nincs messze a Heukuppe (2007 m) sem, amely a Rax-hegység legmagasabb pontja. A ház többféle szálláslehetőséget kínál: összesen 24 férőhely áll rendelkezésre 2-, 3- és 4 ágyas szobákban, valamint további 21 fekhely két hálóteremben. A kutyákat is szívesen fogadják a szobákban, a betérők számára nyitvatartási időben pedig étel- és italfogyasztásra is van lehetőség.
Az első menedékházat 1876 és 1877 között épült a fennsík eme csodás pontján. Az alapkövet Károly Lajos főherceg személyesen helyezte el 1876. szeptember 10-én, majd ugyanazon év októberének végén engedélyt adott az ÖTK-nak arra, hogy a még befejezés előtt álló menedékház a Karl Ludwig Haus nevet viselje. 1877. szeptember 16-án, vasárnap került sor az ünnepélyes zárókő-letételre és a ház felszentelésére. Az eseményen jelen volt a névadó két legidősebb fia is: Ferenc Ferdinánd, valamint Ottó. Az ünnepséget követően a menedékházat hivatalosan is átadták a túrázók számára.
Kápolna a szakadék szélén: a Raxkircherl
A Karl Ludwig menedékháztól pár percre találjuk a meghitt, igazán különleges Rax kápolnát. A Raxon felépítendő hegymászó hősi emlékkápolna gondolata – amelyet a hegyekben szerencsétlenül járt hegymászók és egyesületi tagok emlékének szenteltek – turisták és a menedékház akkori gondnokai körében született meg. A kápolna felépítését több egyesület és mecénások is támogatták, az ötlett pedig Theodor Innitzer, bécsi bíboros is üdvözölte, aki végül 1935 május 30-án az alapkövet is letette. Egy évvel később, 1936. szeptember 20-án, ragyogó időjárás mellett ünnepélyes keretek között került sor a felszentelésre, amelyet ismét a bíboros végzett el.
A kápolna falára adománygyűjtő perselyt helyeztek, melynek bevételét az épület fenntartására fordították. Az adománygyűjtő persely fölött egy eltört jégcsákány kapott helyet, az oltárnál pedig egy szerencsétlenül járt hegymászó kötele került elhelyezésre. Az elhunyt hegymászók és a hegyi kápolna támogatói számára emléktáblát készítettek, amelyen – a hozzátartozók kérésére – az elhunyt egyesületi tagok nevei is feltüntethetők.
Csodálatos panoráma és a Rax-plató sajátos varázsa
A Rax-fennsík világa egyszerre nyers és lenyűgözően szép: a Karl-Ludwig-ház környékéről lenézve szinte megszédíti az embert az alattunk elterülő mélység és a hegyek végtelennek tűnő láncolata. A kopár, sziklás fennsík különleges hangulatát a meredek sziklafalak, a szél, a jég és a hó formálta kövek és a távolban hullámzó alpesi csúcsok teszik felejthetetlenné. Tiszta időben a tekintet messzire kalandozhat, miközben a magasból egészen aprónak tűnnek az alattunk elterülő völgyek és erdők – szinte belátni a teljes útvonalat, ahol izzadtságcseppjeinkkel fizetve, küzdelmes erőpróbával kapaszkodtunk egészen idáig – de minden erőfeszítés megérte azt a pazar hangulatot és látványt, ami itt uralja a tájat.
Innen további lehetőség nyílik egy rövidebb, de újabb combos túrára a Heukuppét célozva, ám mindenképpen érdemes ellátogatni a Rax legmagasabb pontjára, hiszen már az oda vezető út is újabb páratlan panorámákat tár a túrázók elé. A fennsík egyszerre vadregényes és békés, ahol az ember valóban úgy érezheti, mintha kiszakadt volna a hétköznapok világából, s egy teljesen más univerzum részese lenne. Nehéz szavakba önteni azt az érzést, amikor valaki a mélyből felkapaszkodva eléri az 1800–2000 méteres magasságot, és először pillantja meg ezt a különleges hegyi birodalmat, mely mesekönyvek lapjainak illusztrációval vetekszik.
Aki egyszer megfordul itt, biztosan magával viszi a Rax csendjét, tiszta levegőjét, lélegzetelállító panorámáját és végtelen csendjét. És szinte bizonyos, hogy idővel újra visszavágyik majd erre a csodálatos magashegyi tájra.
A szecesszió szerelmeseinek való gyűjtemény a Városliget mellett
Budapest legszebb terített asztala a Ráth György villában
