Nemrég egy baráti társaságban töltöttem egy estét, és valahogy szóba került Bulyovszky Lilla élete. Szeretem a fordulatos történetekben bővelkedő női sorsokat, ezért utánaolvastam, és egészen meglepődtem azon, hogy mennyire nem tudjuk, ki is volt ő valójában.
Az elmúlt évtizedekben néhány írás és tanulmány ugyan megjelent az életéről, de a köztudatban az ismeretlenség homálya fedi.
Pedig ünnepelt színésznő volt egész Európában, Alexandre Dumas regényt írt róla, könyvei jelentek meg, amelyek szép sikereket arattak, és nem utolsósorban kora egyik legnagyobb mecénása is volt.
Hosszú élettel ajándékozta meg a Jóisten, 76 éves korában hunyt el Grazban. Halála után derült fény páratlan vagyonára. Akkor került elő egy briliánsokkal kirakott karkötő is, amelyet II. Lajos bajor király ajándékozott neki.
De ne szaladjunk ennyire előre.
A kis Lilla a nemesi származású szilágy-somlói és horogszeghi Szilágyi család gyermekeként született 1833. május 25-én Kolozsváron. Apja Szilágyi Pál kolozsvári színész, édesanyja Kelemen Magdolna színésznő volt. Korán megismerkedett a színházi világgal, és amikor pár évesen Budapestre költöztek a családdal, már hétévesen gyerekszerepekre alkalmazta a Nemzeti Színház. Az 1847.évi Életképek című lap, melynek illusztris szerkesztői között Jókait és Petőfit is megtaláljuk arról számolt be, hogy az alig 13 éves színésznő előtt sikeres jövő áll.
A forradalom kitörése azonban változásokat hozott, 1848. november 8-án a mindössze tizenöt éves Lilla hozzáment az ügyvéd, hírlapíró Bulyovszky Gyulához. Bulyovszky Gyula nagy műveltségű író volt, feleségeként Lilla 1851-ben már a Nemzeti Színház tragikája lett. A színpadon aratott sikerek mégsem tették boldoggá, Jókainé Laborfalvi Róza árnyékában nem tudott kiteljesedni, ezért úgy döntött elfogadja a külföldi meghívásokat és 1867-ben Párizsba utazott.
Szédületes karriert futott be külföldön. Münchenben, Hamburgban, Drezdában társulati tag is volt, de számos más német városban is szerepelt hosszú éveken keresztül. II. Lajos, bajor király kedvence lett. Nyáry Krisztián Igazi hősök című könyvében egyenesen azt írja, hogy az utolsó bajor király, II. Lajos édesanyja Mária anyakirálynő 1867-ben audienciára rendelte és különös dolgot kért a 34 éves művésznőtől: a következő évadtól ne újítsa meg a szerződését a müncheni királyi színházban, mert színpadi játékával elvonja a 22 éves király figyelmét az uralkodástól.
Bulyovszky Lilla rengeteget utazott. Spanyolországban, Svédországban, Norvégiában, Skóciában is megfordult, és az utazásokból útikönyveket írt. A külföldön töltött évek során számos jelentős és befolyásos német és francia kulturális szereplővel találkozott. Többek között Liszt Ferenccel, mindkét Alexandre Dumas-val, akik közül az idősebbik könyvet is írt a szerelmükről. Az „Une aventure d’amour” című regényben, amely egy fiatal színésznő és egy középkorú férfi szerelméről szól, az idősebbik Dumas még a neveket sem változtatta meg. A könyv itthon legtöbbet idézett mondata: ”Magyar színésznő vagyok, és magyar nyelven játszom. A közönség, melyhez szólhatok, mindössze 6-7 millió ember. Én 30-40 millió emberhez akarnék szólni, német színpadon és német nyelven”- sokakat sérthetett, mert az Európában ünnepelt színésznő sikereiről itthon alig számoltak be a lapok.
Sikerei csúcsán, 1875-ben visszavonult a német színpadtól és hazaköltözött Magyarországra. A Nemzeti Színház azonban nem szerződtette, ezért néhány vidéki fellépés után soha többet nem játszott sehol.
Bartha Katalin Ágnes, akadémikus: Bulyovszkyné Szilágyi Lilla és a magyar színházi diskurzus című tanulmányában kiemeli, hogy Bulyovszky Lilla élettörténetében az egyik töréspont a budapesti Nemzeti Színház elhagyása lehetett, a másik töréspont pedig valószínűleg az 1875-ös magyarországi visszatelepülése. Itthon ugyanis az európai sikerek és hírnév, valamint a megszerzett tekintélyes vagyona ellenére sem kapott szerepeket. A tanulmány szerint a vállalkozó szellemű, a nyilvánosság porondjára lépő, a maga sorsát, karrierjét kézbe vevő nő képe egyben fenyegető is lehetett. Nem fért bele az addigi jól körülhatárolható nemzeti színésznői elvárásokba. Személyét rengeteg pletyka övezte. A neve körül zajló csatározásokat jól bizonyítja, hogy 1860 októberében férje, és Jókai Mór párbajt vívtak egy Bulyovszky Lilláról megjelenő lejárató hangvételű írás miatt.
Az esetet Mikszáth Kálmán is megörökítette Jókai Mór élete és kora című írásában:
„Egy német lap Bulyovszkyné Szilágyi Lillát ismertető cikkében azt írta, hogy a művésznő az ősmagyar horogszegi Szilágyi-családból származik, mire azt jegyezte meg az Üstökös hogy nem annyira származik a horogszegi Szilágyi-családból, mint inkább csak horogszegre való. Bulyovszky Gyula párbajra hítta ez élc miatt Jókait, a párbaj meg is történt, de egy kis karcoláson kívül nem volt egyéb következménye”.- írta Mikszáth.
Bár hazatelepülése után Pesten nem kapott szerepeket, többször vendégszerepelt Székesfehérváron, Kassán, Aradon, Kolozsváron, ahol kitörő lelkesedéssel ünnepelték. Visszavonulása után is dúsgazdagnak számított, élete végéig jótékonyságáról is ismert volt. Árvaházakat, iskolákat, színházi egyesületeket támogatott, 1884-ben pedig a Stefánia-gyermekkórháznak adott tetemes összeget.
Bulyovszkyné 1909-ben 76 éves volt, amikor Grazban, egy szállodában érte a halál. Páratlan vagyonát végrendeletében részben egyetlen gyermekére hagyta, az ingatlanjait pedig a kolozsvári leányárvaháznak adományozta. Az Újságmúzeum azonban így fogalmaz:
“A halála után aztán méltatlan módon, a fia, Bulyovszky Aladár bíróságon támadta meg a végrendeletet s végül a testület úgy döntött, ő rendelkezhet a tetemes vagyonnal. Az a fiú tett így, akiért rajongott az édesanyja… Szilágyi Lilla szerencsére erről már nem tudhatott. A csodás színésznő és jótékony ember ekkor már egy éve a mai Fiumei úti sírkertben pihent, és azóta is ott alussza örök álmát.”
Ha arra járnak, vigyenek neki egy szál virágot, megérdemli az emlékezést!
Forrás: Újságmúzeum, Elbidaprojekt.hu
Borítóképek: Barabás Miklós/ Wikimedia
