Nekem van egy kedvenc zeneszámom sok-sok évvel ezelőttről. Vigyázz a madárra, Révész Sándor előadásában. Ez duruzsolt a fülembe, amikor a Borsikaceramics, Fülöp Borbála madaras bögréit nézegettem. Egy igazi májusi, madárcsicsergős délelőttön beszélgettünk kertről, a kertből született alkotásokról, az állatok közelsége adta tanításokról.
A madárkás bögréiden akadt meg a szemem. A növénymotívumok mellett a madarak azok, amiket szívesen lát az ember maga körül. Neked hogyan született a madaras kerámiák ötlete, a madaras motívumkincs? Hogyan inspirálódtál madár-ügyben? Vannak-e ornitológiai megfigyeléseid, tanulmányaid, hallgatsz-e munka közben madárcsiripelést?
Közgazdász vagyok, és mindig is az volt az álmom, hogy egyszer keramikus leszek. Sorra jöttek a gyerekek, hárman, aztán tíz éve ideköltöztünk Csömörre, és lett egy kis műhelyem. Mivel az állatok a mindenem, először állatos kerámiákat készítettem, amelyek nagy sikert arattak. Ennek az „állatos” sorozatnak a részei a madarak is. Mert a kertünk teli van madarakkal! Rengeteg a fa, a bokor, a cserje, szeretem, ha jó sűrű, ha elállja a tekintetet, ha elburjánzik. Ebben szívesen fészkelnek a madarak. Az öreg körtefán gerlepár költ, volt, amikor kipottyant a fióka a fészekből. Imádom a loncot, abban rigópár rakott fészket, évek óta a lakónk. Szemmagasságban van, akár bele is kukkanthatunk a fészekbe. Legtöbbször rajz után alkotom meg a madaraimat, de igyekszem a lehető legjobban megfigyelni őket. Ha több időm lenne, órákat töltenék azzal, hogy csak hallgatom és a figyelem őket a kertben.
Találtam az egyik közösségi oldalon egy lányt, aki rendszeresen mutat madarakat, kézbe veszi, megismerteti a jellegzetességeit. Itt figyeltem fel a búbos bankára, mert felénk ilyet még nem láttam. Vigyázok is a madarakra, mert amíg volt kijáró macskánk, addig bizony sokszor zsákmányként láttam őket viszont. Amióta viszont a cicáknak nincs akkora szabadságuk, azóta a madarak is boldogan és biztonságban élnek a kertben.
Nem tudom, ismered-e a Vigyázz a madárra című dalt. Nekem kedvencem, és ha jól figyelünk, a sorok közt igazi tanítást hallunk arról, hogy figyeljük és óvjuk a természetet. A világ, mint a kert metaforája jelenik meg, amit ápolunk, gondozunk, sorsa a kezünkben van. A madárszimbólum a szabadság és az élet jelképe, amiért felelősséggel tartozunk, és nagy a baj, ha elszakadunk a természettől. Nálatok azt látom, az egész család valamilyen formán kapcsolódik a természethez. Mesélj kicsit a kertedről. Budapest tőszomszédságában, egy kis faluban élsz. Mit jelent neked a természet, hogyan tudsz vele kapcsolódni?
Amikor házat kerestünk, akkor feltétel volt, hogy legyen helye a lovamnak. Úgy költöztünk ide, hogy volt lovunk, örököltünk birkát, vannak tyúkok, futókacsák, kutya, macska. Nálunk mindenki boldogan él, nem vágunk le haszonállatot sem. A tyúk a tojásért van, a futókacsa a veteményes rendben tartásáért, a birka a gyapjáért. Mind a barátunk. Élvezzük a főváros közelségét, de ez egy falusi kert, az egyik felén az állatok, a másikon a veteményes és a gyümölcsös. Amikor ideköltöztünk, alig volt benne valami, sárga téglával volt borítva a telek egy része, egy öregfa árválkodott. Amit itt látsz, az 10 év munkájának a gyümölcse! Cseresznye, alma, ha szerencsénk van végre, akkor lesz barack is. Minden, ami a homokos talajon megterem, van szőlő, a férjem készít házi bort is, én meg elteszem a paradicsomot, uborkát, sosem használunk vegyszereket.
Ültettünk fákat, az előkertet hagytam „elburjánozni”, így nem lehet belátni, intim a kert. A sűrű növényzet felfogja a port, búvóhely az állatoknak, igazi madárparadicsom. Az előkert az én kis magánbirodalmam, látszik is rajta, dzsungel, virágokkal. Imádom a kék nefelejcset, a rózsáimat, videókból tanultam meg metszeni őket. Vannak örökölt leandereim is, azokat is nagyon szeretem, meg az örökölt hagymás virágokat, amik tavasszal borítják el a kertet. A többi virág dézsákba rendezve díszíti a teraszt. A virágmotívumok is visszaköszönnek egyes kerámiáimon, mert ez a természetes vonal áll közel a szívemhez.
A gyerekek annyira nem rajonganak a kertért, de a mindennapjaik részét jelentik az állatok. Etetik őket, ha kell, este bezárják, reggel kiengedik, ebben nőttek fel. Az életük része a születés, az élet és a halál, és ezt az állatok mellett meg tudják élni, egy jó tanítás nekik. Amikor látják, hogy a kipottyant fiókát hiába próbáljuk életben tartani, nem sikerül. Amikor húsvét vasárnap a kedvenc birkám a kezem között lehelte ki a lelkét, csak szusszant egyet, és meghalt, akkor újból és újból szembesülnek az élet múlandóságának természetességével és elfogadásával. Képzeld el, a másik bárány napokig gyászolt, de ma már boldogan béget újra. A természet is így működik, egységben velünk.
A kerámia szenvedélyed. Magyarországon azonban ma kézművesként boldogulni nem a legkönnyebb. Neked mi erről a tapasztalatod?
Manapság a kézművességből sajnos tényleg nem lehet megélni, csak egy „láb” tud lenni a családi költségvetésben. Aki hetente 2-3 napot tud vásározni menni, annak talán megéri, de én a gyerekek és az állatok mellett ezt nem tudom bevállalni. Van webshopom, és a közösségi oldalakon hirdetem a munkáimat. Ott viszont akkora a „zaj”, hogy sokszor nem ér el a közönséghez a hír. Ezzel nem vagyok egyedül, most ez egy ilyen világ.
Nekem viszont öröm minden egyes munka! 6-7 évvel ezelőtt elkezdtem olyan bögréket készíteni, amelyeknek belesében egy-egy kis állatfigura köszönt vissza. Ezt nagyon szerették a vásárlók, nem győztem eleget készíteni belőlük! Az utóbbi időben inkább a letisztultabb, természetesebb formák és minták felé fordultam. A természet színei, a növények, virágok, állatok jelennek meg az edényeimen, ezek közt a madárkás sorozat az egyik legkedveltebb. Kézzel korongozom, magam rajzolom a bőrkemény agyagra a motívumot, majd égetés után színezem, és egy újabb magas tűzön való égetéssel nyerik el a végleges formájukat, színüket és tartósságukat.
Az utóbbi időben konyhai edényeket is készítek, mert igény mutatkozott az egyedi, természetes konyhai kerámiákra. Annyira más egy ilyen tányérban tálalni, abból kanalazni a levest! Mivel magas hőfokon vannak kiégetve, a tömör agyag edények hőállóak, a máz nem tartalmaz semmiféle káros anyagot, mosogatógépbe, sütőbe tehetők, tehát van helyük a modern háztartásban. Mindig örömmel megyek a kis műhelyembe, és valahogy mindig annyi munkám van, amennyit éppen meg tudok csinálni. Igaz, leülni, a madarak dalát hallgatni alig van időm, de hamarosan felnőnek a gyerekek, és akkor majd lesz, addigra keresek egy madárhang-azonosító alkalmazást is, hogy a hangjukról is pontosan megismerjem őket. Addig is vigyázok, ha madár repül a kertembe.
