Egy csendes terjeszkedő, aminek hazai megjelenése csak idő kérdése...
A nemzetközi szakirodalom szerint a keserű hamisüröm elsősorban melegebb vidékek egyéves gyomnövénye, ami Észak- és Dél-Amerikában őshonos. A Botanikai Közlemények 105. kötetében (2018) leírtak szerint napjainkban elsősorban az indiai szubkontinensen, valamint Afrika és Ausztrália keleti részén terjedt el. Európában csak pár alkalommal észlelték alkalmi megtelepedését. Ennek ellenére nem szabad figyelmen kívül hagynunk a fajt, hiszen a potenciális elterjedési területek között Magyarország egész területe, mint klimatikusan megfelelő régió említhető - és bár hazai előfordulása egyelőre nem ismert, megjelenése esetén komoly problémákkal szembesülhetünk.
Nem véletlen tehát, hogy a keserű hamisüröm is szerepel a hazai inváziós fajok listáján, és állandó szereplő a települések tájidegen, agresszíven gyomosító, invazív, ezért nem telepíthető növényfajainak listáján is. Sőt: a Nemzeti Népegészségügyi Központ kiadványa szerint amellett, hogy jelentős mezőgazdasági károkat okoz, az egyik legfőbb allergénné vált elterjedési területein.
De miért kell vele foglalkoznunk, ha idehaza még nem jelent meg? Legfőképpen azért, mert Európában már több helyen, köztük Belgiumban és Lengyelországban is észlelték jelenlétét - így nagyon hamar hazánkban is gyökerét eresztheti. És ha ez megtörténik, akkor gyors terjedésének köszönhetően idehaza is komoly problémákat okozhat, amiknek jobb elejét venni. Ebben pedig kiemelten fontos szerepe van a tájékoztatásnak: hogy képesek legyünk felismerni a fajt, hogy tudjuk megjelenésének veszélyeit, és hogy felelős döntéseket hozva, jelentsük azt a megfelelő hatóságoknak, szakembereknek.
A keserű hamisüröm könnyedén felismerhető: magassága 60-90 cm, de adott esetben akár 2,5 méteresre is megnőhet. Tőlevélrózsája világosabb zöld, levelei mélyen karéjosak. Virágai fehér fejecskékbe tömörülnek, és ezek bugába rendeződve, százával találhatók a növényeken. Egyéves, lágyszárú növény, amely a hazai fajok közül leveles állapotában maximum a parlagfűvel vagy az üröm fajokkal téveszthető össze, azonban a megkülönböztetésben egyértelmű segítséget nyújt a bordázott szár megléte. Virágos állapotában ráadásul nagyon könnyen elkülöníthető a fehér fészekvirágzataiban ötszögben álló, nyelves virágai alapján - így pár alapinformáció birtokában bárki különbséget tud tenni közte és a rá hasonlító hazai fajok között. Kaszattermései a szél, a víz és az állatok segítségével is terjednek, ezért megjelenése esetén nagy eséllyel igen gyors állománynövekedésével számolhatunk.
Története behurcolt fajként kezdődött: az Óvilág és Óceánia számos országába behurcolták: elsősorban szennyezett gabonaszállítmányokkal és vetőmaggal. Indiában, Pakisztánban, Nepálban, Etiópiában és Ausztráliában már nagyon komoly problémákat okoz a természetvédelem szakemberei számára, és európai jelenlétét tekintve is egyetlen szerencsénk van: hogy a kontinensen történő magérlelésére egyelőre még nincs bizonyíték. Sokféle élőhelyen képes megtelepedni, de elsősorban a legelőkön, szántóföldeken, folyópartokon, száraz gyepeken illetve parkokban és kertekben jelenhet meg. A semleges kémhatású talajokat kedveli, de ennek ellenére sokféle talajtípuson képes megnőni, és az ország középső régióját leszámítva a hazai klíma mindenütt megfelel neki. „Figyelembe véve a várható klímaváltozást, hazánk a jövőben is a kiemelten alkalmas területek közé fog tartozni”- olvashatjuk inváziós adatlapján.
De mi a gond vele? Elsősorban az, hogy a talajba juttatott anyagcsere termékei révén a környezetében élő növények csírázását és növekedését gátolja, másrészt a tápanyagért és nedvességért történő versengés miatt a mellette élő termesztett növények hozama csökken. Haszonállataink sincsenek biztonságban mellette: a benne levő kémiai anyagok mérgezőek a szarvasmarha számára, nem véletlen, hogy több országban legelőgyomként tartják számon. Végül negatív hatással van az őshonos növényzetre is, hiszen jó versenyképességű faj. Végül nem hagyhatjuk ki azt sem, hogy a vele történő közvetlen érintkezés bőrgyulladást okozhat, és allergén pollenje súlyos orrnyálkahártya gyulladást válthat ki.
Borítókép: Aardvark/wikimedia
