A tömlősgombák törzsének izgalmas képviselője, egy lombos telepű zuzmó. Talajlakó, ami a nyílt, kopár területeket, a sziklagyepeket és a homoki gyepeket kedveli. Természetvédelmi értéke tízezer forint.
A magyar bodrány vagy tudományos nevén Xanthoparmelia pulvinaris telepe piszkos sárgászöld színű és a talajra lazán rányomott vagy ráfekvő habitusú. Öt centiméter körüli különálló párnácskákat képező zuzmó, aminek lebenyei 1–3 mm szélesek, szabálytalanul elágazóak és erősen szabdaltak. A telep fonáka lapostól az enyhén felhajlóig változhat, felülete fényes, sima vagy ráncos, színe pedig a barnától a sötétbarnáig terjedhet.
Ezidáig mindösszesen Magyarországról, Csehországból és Szlovákiából, továbbá az egykori Jugoszlávia területeiről jelentették észlelését. Védettségének oka, hogy talajlakó lévén ki van téve a természetes élőhelyeit érő antropogén veszélyeknek, így előfordulási területei egyre inkább szűkülőben vannak.
Magyarországon először Lakitelken, Szikrapusztán írták le. Érdekessége, hogy pontos azonosítása csak vékonyréteg-kromatográfiás eljárással lehetséges, hiszen bár a többi sárgászöld, Xanthoparmelia nemzetségbe tartozó fajtól erősen tagolt, rövid, aláhajló lebenyvégei, sűrűn álló rögzítő képletei, illetve talajlakó életmódja is megkülönbözteti, biztos információs csak a pontos mérésekkel kaphatunk. Hazai kutatói azonban élen járnak a faj nyomon követésében: legjellegzetesebb példányai a mai napig a magyar vidékekről kerülnek elő.
Felületi kialakítása miatt a magyar bodrány, sok más zuzmóhoz hasonlóan érzékeny a légszennyezésre is, így a szennyező anyagokkal egyre inkább terhelt mindennapokban komoly kihívás elé néz. Ugyancsak komoly gondot jelentenek számára a terepmotorosok, akik képesek akár pillanatok alatt elpusztítani több évtizedes telepeket is. Érdemes tisztában lenni azzal, hogy ezeknek a telepeknek a regenerációja nagyon lassú, így komolyan megszenvedik az őket ért ártalmakat.
Egy 2012-13-ban végzett dél-nyírségi terepbejárás során sikerült felfedezni a faj telepeit egy községhatáron, így újra előtérbe került a védettség kérdése. Az ekkor zajló tudományos viták során azzal érveltek a szakemberek, hogy a faj korábbi gyűjtéseinek nagy része meg nem erősített, az elmúlt évtizedekben új élőhelyekre pedig csak korlátozott számban derült fény: idehaza pedig valamennyi új lelőhely a Dél-Nyírségi Tájvédelmi Körzet védett területeire esett.
A magyar bodrány helyzetéből is kitűnik, hogy a körülöttünk élő fajok fennmaradása és valós hazai helyzetének megítélése nem is olyan könnyű feladat, ahogyan védelmük és túlélésük biztosítása sem. Ezért is érdemes minél felelősségteljesebb magatartást tanúsítanunk, és megértenünk, hogy emberi világunk számos formában és nagy erővel képes hatást gyakorolni környezetére: mind pozitív mind negatív értelemben. Talán a legjobb, amit tehetünk, hogy a pozitív hatásgyakorlásra törekszünk, és megpróbáljuk megőrizni a természet legkülönfélébb értékeit, amelyek nemcsak esztétikumukkal ejtenek ámulatba bennünket, hanem mindazzal a szerteágazó ökológiai szolgáltatással is, amellyel mindennapi életünket segítik.
Védett növényeink sorozatunk gyűjtőoldalát itt találják.
Fotó: termeszetvedelem.hu
Védett növényeink: a magyar kikerics
A faj 1979 óta élvez védettséget Magyarországon, természetvédelmi értéke 100 000 forint.
