Alacsony bokrosokkal és magasabb fákkal váltakozó területeket választ magának, de nagyobb kertekben, élősövényekkel beültetett gyümölcsösökben szintén találkozhatunk vele. A földön ügyetlenül mozog, azonban az ágak közt történő bujkálásban felettébb ügyes.
Érdemes tudnunk róla, hogy előszeretettel lesi el társai énekét: számos esetben figyelték már meg ornitológusaink, hogy
az aranymálinka füttyét, a pintyőke szólását vagy a barátposzáta hangjait is utánozza.
Amikor tavasszal a hímek a költőhelyre érkeznek, rögtön belekezdenek a revír foglalásába, amit egy-egy magas ponton énekelve adnak fajtársaik és távolabbi rokonaik tudtára. Johann Friedrich Naumann szerint „A hím, midőn egy másik merészkedik háza tájékán mutatkozni, nem nyugszik addig, míg őt elkeseredetten ki nem marja onnét s gyakran mindketten dühösen veszekszenek.” Miután rendezték a határokat, a hímek belekezdenek jellegzetes nászrepülésükbe: ilyenkor egy magasabb ágról felrepülve, majd alázuhanva hallatják lágy, sokszor rigóra emlékeztető éneküket.
A karvalyposzáta jellemzően évente csak egyszer költ, de ha fészekalja valamilyen okból kifolyólag elpusztul, akkor pótköltésbe kezd. Fészke tipikus poszátafészek, amit alacsony magasságban épít meg. Bár mindkét szülő kiveszi részét az építésben, a tojó sokkal aktívabb. Egy átlagos karvalyposzáta fészekalj öt tojásból áll, a kotlásban a hím is besegít a tojónak- bár az igaz, hogy nem viszi túlzásba…
„A szülők fészkük táján roppant bizalmatlanságot árulnak el s rendszerint igyekeznek kereket oldani, mihelyt valamely veszélyes teremtményt vesznek észre. A tojó szükség esetén az ismert cselfogáshoz folyamodik, t. i. bénaságot és betegséget színlel. Ha még csak félig kész fészekhez közeledünk, úgy azt az öregek rendesen azonnal elhagyják s újat építenek, sőt még a kotolt tojásokat is elhagyják, ha észreveszik, hogy ember keze érintette” – olvashatjuk Az állatok világában.
Mint a többi poszáta, a karvalyposzáta is leveleken és virágokon élő rovarokkal, többnyire káros lepkék és rovarok hernyóival, álcáival, pókokkal és különböző férgekkel táplálkozik, ősszel pedig ehető bogyókkal lakik jól- kiváltképp szereti a fekete bodza termését.
A karvalyposzáta (Sylvia nisoria) 1901 óta védett hazánkban, természetvédelmi értéke 50 000 forint.
Nyitókép: és Wikipedia /
