A fehér szőlő hazájában, ahol olaszrizling, juhfark, tramini, hárslevelű és furmint borítja a somlói hegyoldalt, Magyarország legkisebb borvidékére érkezünk. A 3,5 millió éves Somló-hegy különlegessége, hogy 431 méteres magasságával és elhelyezkedésével nem sorolható be egyetlen hegység vonulatába sem: a Marcal-medence síkjából kiemelkedő magányos, vulkáni eredetű tanúhegyként vigyázza a tájat minden égtáj felé. Látványa már távolról lenyűgöző, és nem is grandiózus méretei miatt.
Inkább azért, mert olybá tűnik, mintha szőlőültetvényekből varrta volna hatalmas szoknyáját,
de többek között azért is, mert 12 kilométernyi úton szinte szabályos távolságban körbejárva csodálhatjuk meg minden oldaláról.
Fotó: Gáspár Kinga
Az idei év első felében érdekes kiállítás keretében mutatta be a Nemzeti Múzeum a Somló-hegy évezredes történetének kulturális relikviáit. A Magányos hegy kincsei – Évezredes történetek a Somló-hegyen című tárlatanyagából többek között az is kiderült, hogy
a késő bronzkorban és a kora vaskorban harcosok tanyája volt e vidék, akik az i.e. I. évezred első felében rejtélyes áldozati ceremóniák közepette kincseket rejtettek el a hegyen kialakított településen.
A kiállítás anyaga egy 2023 első felében indult régészeti feltárás leleteiből és a hozzájuk kapcsolódó történetekből állt össze: a feltárt arany- és borostyán ékszerek, egy vadkanagyar trófeakészlet, valamint az itt talált egyedi fegyverek egyrészt virágzó késő bronzkori kultúráról tanúskodnak, másrészt Európát behálózó kapcsolatrendszer nyomait mutatják.
Kilátás Somló várából – Fotó: Gáspár Kinga
Aki itt keres menedéket a hétköznapok nyüzsgése után, annak több lehetősége is van felfedezni a hegyet és környékét. Választhatja például a Kitaibel Pál tanösvényt, amelyen végighaladva minden fontos információt megtudhat a Somló Tájvédelmi Körzetről, elindulhat bortúrára, de jó ötlet az 5 kápolna a Somlón teljesítménytúra is, amely nemcsak a szentélyeket, de a hegy többi kincsét is szemünk elé tárja.
Én a Somlói vár és a Szent István-kilátó mellett döntöttem, és az északi oldal meredekjén indultam felfelé.
A turistaút hamarosan kétfelé ágazik: balra, felfelé, az északi lejtőn egy fákkal kirakott lépcsősor vezet fel a kilátóhoz, ha viszont követjük a aszfaltozott erdei utat, mely ugyancsak kétfelé ágazik, amint felér a hegy gallérjára, akkor jobbra a várhoz ereszkedhetünk, balra pedig felkaptathatunk a kilátóhoz vagy – körbesétálva a nagy réten –, szépen, komótosan is felballaghatunk oda.
A Szent István-kilátóhoz induló falépcső, amely egyre meredekebben vezet a tetőre – Fotó: Gáspár Kinga
Nem vagyok gyakorlott túrázó, ráadásul a koronavírus-járvány óta a tüdőm valahogy nem a régi, így nem csodálkoztam, hogy a meredek kaptatón többször is meg kellett állnom levegőért kapkodva. Az erdőben vezető ösvény azonban igen kegyes volt hozzám: végig a fák sűrű lombozatának árnyékában haladhattam, egy helyen pedig pad is várja a magamfajta újrakezdőket.
Az északi oldal borostyános, sűrű erdejének sajátos, vadregényes hangulata van. Nem bánom, hogy a nehezebbik utat választottam.
A néhány kényszerpihenő után csodálatos érzés volt felérni, és a kilátó tornácáról vizslatni a meredély szélét, ahol az ösvény megadja magát a tisztásnak. A Szent István-kilátó rendkívül barátságos hely: az igényesen fenntartott pihenőben barátságos hölgy fogad, és némi innivalóhoz is hozzájuthatunk. Először jártam itt, nem tudtam, hogy a másik út mennyivel lehet könnyebb, így igazi jutalomfalatként hatott, amikor a hölgy azt javasolta, azon sétáljak vissza – útbaejtve persze a várat.
A Szent István-kilátó – Fotó: Gáspár Kinga
A mindössze 12 méter magas kilátóra belépőjeggyel lehet feljutni, kényelmes falépcsőn. Csak mikor fölér az ember, akkor érti meg, hogy mennyire jól döntött a kaptató nehezén, hogy nem adta fel! A tetőre kiérve pazar látvány fogadott, amelynek értelmezéséhez nem kis segítség a négy égtáj felé kihelyezett négy információs tábla, melyeken látószögenként van feltüntetve, mi mindent fedezhetünk fel a szemünkkel:
nyugatra a Ság-hegy és az Alpok csúcsai, keletre a Bakony mutatja magát, legmagasabb csúcsával, a Kőris-heggyel, északi irányban a Somlói-várra lehet rálátni, valamint Somlószőlős és Doba települések házaira,
a déli panoráma pedig a kilátó előtt elterülő hatalmas rétre néz, melyen padok és asztalok változatos rendjében ott a hatalmas kereszt, lábánál a Szent István-szoborral, a réten elterülő papsajtmályva-foltokkal és a lefelé vezető úttal, melynek felső tétege már a bazaltig kopott.
Kereszt és Szent István-szobor a Somlón – Fotó: Gáspár Kinga
A bazalt az úr ezen a hegyen: a tanúhegy lényege, hogy kőzetanyagának keménysége tudta megvédeni az idő pusztításaitól, így évezredes történetének minden mozzanatát ezekben a kövekben őrzi.
Maga a kilátó is a Somló-hegy bazaltköveiből épült 1938-ban, Medgyaszay István építész tervei alapján. A kilátó építése éppen Szent István királyunk halálának 900. évére esett, ezért kapta a Szent István nevet. Története és a hely varázsa mellett egyik érdekessége, hogy Antall József miniszterelnök ezen a helyen jelentette be a szovjet csapatok kivonulását.
Mária Tulipános Emlékhelye a kilátó előtti réten – Fotó: Gáspár Kinga
A kilátó előtti réten könnyű belefeledkezni a részletekbe. Emlékművel, napóra-szoborral, a Kárpátok magaslatain található 13 szakrális emlékhely egyikével, Mária Tulipános Emlékhelyével – amely a Boldogasszony Régi-Új Emlékhelyek Körének második állomása, ünnepe május 1-én van – a rét bőven kínál szemlélődésre alkalmas zugot, csodálnivaló részletet.
Gyermekkorom óta nem láttam egy helyen ennyi papsajtmályvát, ahogy fehér és rózsaszín szirmaikat fürdetik a már-már kegyetlenül perzselő napfényben.
Mégis, ezek a virágok mintha éppen ezt az égető érzést szeretnék, úgy ragyogtak.
Amint lefelé haladtam a mezőn, és a kilátó egyre távolodott, a tér új arcát mutatta: még tágasabbnak tűnt. Ha csak ez a tisztás volna idefent, akkor is nagyszerű helyszíne volna csendes elvonulásoknak, piknikezésnek, családi kirándulásoknak, és persze igazi teleken igazi hógolyózásoknak.
A Somló-hegy déli oldalában elterülő rét és a jobbra, a vár felé kanyarodó út – Fotó: Gáspár Kinga
A bazaltköves út hamarosan a Somló-hegy déli oldalában terpeszkedő hatalmas rétre vezetett. Itt is pihenő várja az elfáradt túrázót, és persze a csodálatos panoráma. Ha azonban tovább követjük az utat, vackorfákkal szegélyezett ösvénye ismét betér az erdőbe, le egyenesen az útelágazásig, ahová az aszfaltozott kaptatón jutottunk volna. Innen balra, egy kis lejtős sétával érjük el Somló várát a hegy északi oldalán.
Ahhoz képest, hogy ez az egyik legrégebbi és legjobb állapotban fennmaradt várunk, történetének legtöbb részletét mai napig homály fedi.
Somló várához érkezve – Fotó: Gáspár Kinga
A Somló vára, ez a lenyűgöző történelmi emlék, fontos kincse a magyar várépítészetnek; szinte kihívásként csalogat a múltba nyúló felfedezőútra. Akinek déli irányból adatik megpillantani a Somló-hegyet, azt meglepetés éri, hogy nem is sejti, milyen történelmi gyöngyszemet rejt magában az északi oldal. Ellenben az északi oldalról érkező látogatókat már távolról vonzza a várromok különleges látványa.
A fellegvár egy emelkedő tetején trónol, ahova némi erőfeszítést igénylő mászást követően lehet felkapaszkodni. A múlt századok viharai által csiszolt falak nemcsak a teremtő erejüket, hanem az idők során beléjük költözött romantikát is hordozzák.
Somló várának pontos alapítási ideje a történelem homályába vész, de a legtöbb forrás a 13. század végére vagy a 14. század elejére teszi építésének kezdetét.
A vár első írásos említése 1352-ből származik, amikor már a Himfy család birtokában volt: a korabeli dokumentumokban castrum Somló néven emlegették.
Szemben a vár felújított része – Fotó: Gáspár Kinga
A Himfy család, akik a környék jelentős birtokosai voltak, felismerték a hely stratégiai fontosságát. Uralkodásuk alatt a vár elsősorban a családi birtok védelmét és a helyi hatalom demonstrálását szolgálta. Ebben az időszakban kezdődött meg a vár jelentősebb kiépítése és megerősítése. A 15. században a vár a Garai család tulajdonába került. A Garaiak, akik az ország egyik legbefolyásosabb főúri családja voltak, jelentősen megerősítették és bővítették az erődítményt. Uralkodásuk alatt Somló vára fontos védelmi szerepet töltött be a növekvő török fenyegetéssel szemben. A Garaiak idején a vár nem csak katonai, de reprezentatív funkciókat is ellátott, gyakran szolgált fontos politikai találkozók helyszínéül.
A 16. század elején a vár Bakócz Tamás esztergomi érsek, majd az Erdődy család birtokába került. Ebben az időszakban a vár szerepe még inkább felértékelődött a török veszély miatt.
Az Erdődyek jelentős erőforrásokat fordítottak a vár korszerűsítésére és megerősítésére. A 16. század közepén, a török terjeszkedés idején Somló vára többször is gazdát cserélt. 1544-ben a törökök elfoglalták, de hamarosan visszakerült magyar kézre. Az elkövetkező évtizedekben a vár folyamatosan ki volt téve a török támadások veszélyének, ami jelentősen hozzájárult állagának romlásához. Ebben az időszakban a vár elsődleges szerepe a végvárrendszer részeként való működés volt, kulcsfontosságú eleme volt a török elleni védekezésnek.
A vár területén feltárt sütőház – Fotó: Gáspár Kinga
A török kiűzése után a vár az Esterházy család birtokába került. Ebben az időszakban a vár elvesztette katonai jelentőségét, és fokozatosan uradalmi központtá alakult át. Az Esterházyak már nem fordítottak jelentős figyelmet a vár karbantartására, ami hozzájárult annak lassú pusztulásához.
A 18. század végétől a vár elhagyatottan állt, és fokozatosan az enyészeté lett.
A 19. században romantikus romként kezdték újra felfedezni, és megkezdődött kulturális és turisztikai értékének felismerése. Ebben az időszakban a vár már nem volt magántulajdonban, hanem állami kezelésbe került.
Részlet a vár keleti falából – Fotó: Gáspár Kinga
Az egykor oly impozáns vár igen sokat megért, sok tulajdonosa és funkciója volt az idők folyamán. Főbb korszakait és az adott korokban betöltött szerepét így tudjuk összefoglalni:
A vár szerepének alakulása a történelem folyamán
Középkor (14-15. század)
Török hódoltság kora (16-17. század)
Somló várának látképe a Szent István-kilátóból – Fotó: Gáspár Kinga
Újkor (18-19. század)
Modern kor (20-21. század)
A várbeli kiállítótér az eltemetett házzal – Fotó: Gáspár Kinga
A vár alaprajza szabálytalan ovális formát követ, alkalmazkodva a hegycsúcs természetes alakjához. Védelmi rendszere több elemből állt: a vastag, helyenként 2 méteres szélességet is elérő külső fal vette körül a várat. A várfalat több helyen bástyák erősítették, melyek lehetővé tették a hatékonyabb védekezést az ostromlókkal szemben.Bár a hegy természetes védelmet nyújtott, a könnyebben megközelíthető részeken mesterséges árkokat is kialakítottak.
Őrállás a várban – Fotó: Gáspár Kinga
A vár belső területén számos épület állt, melyek közül mára csak alapfalak vagy romok maradtak: a vár központi és egyben legmagasabb épülete a lakótorony volt, amely egyszerre szolgált lakóhelyként és végső menedékként ostrom esetén. A palotarész a nemesi család lakóhelye volt – valószínűleg többemeletes, reprezentatív épület lehetett. A várkápolna a mindennapi vallásgyakorlás színteréül szolgált. Természetesen gazdasági épületek is tartoztak a várhoz, amelyekkel lakói számára az önellátást tudták biztosítani.
A feltárt részben láthatunk egy eltemetett házat is Garai Miklós korából:
Az eltemetett ház – Fotó: Gáspár Kinga
Somló vára ma már romokban áll, de még így is impozáns látványt nyújt. A megmaradt falszakaszok, bástyarészletek és az egykori épületek alapjai jól kirajzolják a vár egykori szerkezetét. A legjelentősebb megmaradt elem a keleti várfal egy szakasza, amely még mindig több méter magasságban áll. Láthatjuk továbbá a vár eredeti konyháját, egy őrállást és a palotarész több falmaradványát.
A vár konyhája – Fotó: Gáspár Kinga
Az elmúlt évtizedekben több régészeti feltárás is zajlott a vár területén. Ezek során számos értékes lelet került elő, melyek segítenek rekonstruálni a vár egykori életét és történetét. A feltárások során előkerült tárgyak egy része a közeli múzeumokban megtekinthető. A vár állagmegóvása folyamatos kihívást jelent. Az utóbbi években több projekt is indult a romok stabilizálására és a további pusztulás megakadályozására. Emellett készültek tervek a vár egyes részeinek részleges rekonstrukciójára is, bár ezek megvalósítása még várat magára.
Kilátás a várból – Fotó: Gáspár Kinga
Somló vára, bár ma már csak romjaiban látható, továbbra is a Balaton-felvidék egyik legizgalmasabb történelmi és kulturális látnivalója. A vár gazdag múltja, lenyűgöző elhelyezkedése és a hozzá kapcsolódó legendák együttesen teszik különleges élménnyé a látogatást. A folyamatos állagmegóvási munkálatok és a körültekintő turisztikai fejlesztések remélhetőleg még hosszú ideig megőrzik ezt az egyedülálló emléket a jövő generációi számára.
Aki többet szeretne tudni Somló váráról és a hozzá kapcsolódó történetekről, annak érdemes figyelemmel forgatnia Gabányi János Magyar várak legendái című köteteit.
A kellemes vártúra után az ugyancsak meredek, de kényelmesebb úton tértem vissza a Somló-hegy szőlőbirtokai közé. Lefelé menet Kinizsi sziklája mellett is elhaladtam: a monda szerint Kinizsi Pál egy alkalommal, amikor a várba igyekezett, megpihent ezen a sziklán, amely roppant termete alatt behorpadt.
Jobbra Kinizsi sziklája, balra a Kitaibel Pál tanösvény információs táblája – Fotó: Gáspár Kinga
Lejjebb ereszkedve egyre ritkul a borostyánnal benőtt bazalttömbök és fák sűrűje, s mire az erdei utat lezáró sorompóhoz visszaérünk, már a dűlőkön érő szőlő illata is felsejlik. Az idei termés bőséges és zamatos: kiváló borra számíthatnak a helyi gazdák és mikor kiforr, a túrázásból visszatérők is. Én is tervezem, hogy visszatérek, és nem csak a bor miatt...
Hamarosan cseppen a dűlők harmatja – Fotó: Gáspár Kinga
A túrán készült fotókból alább nyílik galéria:
Ajánljuk még:
Öt meseszép erdő, amit ősszel látnod kell
Túrázni az Alföld tengersík vidékén? Felér egy belső utazással
A felhőbe hanyatló „drégeli rom” története és emlékezete
