Két dologra azonban nagyon figyeljünk oda: az egyik a lombhulláshoz történő időzítés, mert ilyenkor zajlik a tápanyag visszahúzódása a törzsbe, így lombhulláskor és az azt követő 1-2 hétben érdemes kerülni a metszési munkákat. A másik a hőmérséklet: fagypont alatt soha nem metsszünk, mert a mínuszokban a sebfelületek könnyedén fagykárt szenvedhetnek. Így tehát nem nehéz összerakni, hogy a ritkító metszésekre a lombhullás után, de még a fagyok beállta előtt kerülhet sor, ami az előrejelzéseket nézve egyáltalán nem lesz nehéz, hiszen igencsak enyhe időt mondanak novemberre.
Természetesen az általános metszési szabályokat most is be kell tartanunk: csak fertőtlenített, tiszta eszközzel metsszük fáinkat, hogy elkerüljük a betegségek átvitelét és a fa megfertőzését. Szerencsére lombtalan állapotban sokkal könnyebben átlátható a korona szerkezete, így ebből a szempontból könnyebb dolgunk lesz, már csak azért is, mert így könnyebben észrevehetjük az esetleges sérüléseket, eltávolítandó részeket.
Amikor koronaritkító metszésről beszélünk, akkor egy olyan kerti munkáról esik szó, aminek célja a fa egészségének, terméshozamának és fényellátottságának javítása. A jobb fény és légáramlás elérése érdekében ritkítjuk meg a korona belső ágait, felszabadítva a túlzsúfolt részeket, és ilyenkor vágjuk ki a gyengébb vagy keresztbe álló ágakat is. Ezzel a művelettel a termékeny, egészséges és erősebb ágak több esélyt és nagyobb támogatást kapnak, így jó kondícióban tarthatjuk kedvenc gyümölcsfáinkat.
Természetesen ahány ház, annyi szokás- és a kertjeinkkel kapcsolatos tanácsok biztos átadása sem egyszerű, hiszen az ország különböző részein más és más környezeti feltételek adottak, máskor és máshogy köszönt be a fagy, máshogy indul meg a tavasz, és más jelleget ölt a nyár is. Ezért sokszor egy olyan téma, mint a metszés, komoly parázs vitákat válthat ki, hiszen bizonyos területeken, bizonyos kultúrákban és adott feltételek mellett a tavaszi metszés a megszokott, máshol a nyár a metszések hónapja, míg sokan vannak olyanok is, akik az ősz mellett teszik le voksukat. Ebben a témában nem lehet, és talán nem is kell igazságot tenni - a metszés idejét mindenki legjobb tudása szerint, saját területének adottságaihoz mérten határozza meg.
Egy jó kertgazda ismeri a kertjét, fel tudja mérni, hogy melyik évszak mit hoz számára, és kellően éber szemmel veszi észre az aktuális környezeti hatásokat is.
Így fel tudja mérni azt is, hogy a tavaszi metszés rejthet-e magában fagykár veszélyt, a nyári metszést melyik fája tolerálja és melyik nem, és hogy az ősszel történő ritkítás fenyegethet-e a rothadás vagy a gombás fertőzések veszélyeivel, főleg csapadékos időjárás esetén. A megfelelő időpont kérdésében tehát nem tudunk és nem is adhatunk biztos tanácsot, csak annyit mondhatunk: ha a metszést őszre ütemezzük, akkor mindenképpen tartsuk be a fenti lombhullás és hőmérséklet alapszabályokat!
A vágás technikáját tekintve viszont érdemes tudni, hogy a jó metszés mindig oldalág felett, enyhe szögben, egyenes vágási vonallal történik - éles eszközzel, a lehető legkisebb sebet ejtve. Kis ágakhoz elég a 2 centiméternél kisebb ágakhoz kalibrált metszőolló is, de a közepes ágakhoz már 5 centis kivitelt válasszunk! A nagyobb ágaknál felesleges metszőollóval próbálkozni, ahogyan gyenge ágvágóval is, hiszen ezekkel csak roncsoljuk a szöveteket, ráadásul a vágás se lesz sikeres - nagy ágaknál már csak metszőfűrészben vagy maximum lépcsős vágásokban gondolkodjunk. A kisebb vágásoknál nem szükséges sebkezelőt alkalmaznunk, de ha úgy jön ki a lépés, hogy nagyobb ágat is el kellett távolítani a koronából, akkor mindenképpen kezeljük a sebfelületet az arra alkalmas sebkezelő géllel vagy házilag készített viaszos sebkezelővel!
Tapasztalataim szerint az alma és a körte egészséges fa esetén jól tolerálja az őszi metszést; a meggy és a cseresznye könnyen könnyezik, ezért az őszi ritkítása előnyösebb lehet, mint egy nagyobb tavaszi metszés; a szilvát és a barackot mifelénk nem szoktam őszi metszésre ajánlani; a diónak pedig lassabb a sebgyógyulása, így sokkal óvatosabban metszeném. Ha túl sok ágat távolítunk el, akkor feleslegesen stresszeljük a növényeinket, akik erre nem várt terméskieséssel vagy hajtásrobbanással is reagálhatnak majd, ráadásul adott esetben komoly károkat is okozhatunk vele. Ezért a ritkító metszés lényege a fokozatosságban rejlik, és abban, hogy inkább legyünk visszafogottabbak, és alapozzunk egy későbbi korrigálásra. Ne feledjük: az őszi metszés kis ágakra, kisebb ritkításokra alkalmas, semmiképpen sem a nagy formálásokra!
Összegezve tehát: az őszi ritkító metszés egy karbantartó jellegű, a fa belső szerkezetének és egészségének javítására szolgáló visszafogottabb metszési munka, amit a lombhullás után, de a fagyok beállta előtt végzünk el, amikor a fák nyugalmi állapotba kerülnek.
A lemetszett részek aránya nem haladhatja meg a korona 15%-át, de a legjobb, ha 5% körül marad- a többit ráérünk kora tavasszal pótolni.
És ne feledjük: a saját kertünket nekünk kell ismernünk, és a szakirodalom csak egy mankó, amit a valós helyzetünknek megfelelően kell alkalmaznunk, elfogadnunk, vagy felülírnunk- attól függően, mit lát a szem, és mit tapasztal a kertész!
