Ahány karácsony, annyi értelmezés és átélés, de egy talán mindben közös: a múlt és a jelen találkozása, ami ezer szállal szövi át az ünnep pillanatait. És legyen bármennyire is fontos vagy kevésbé az az asztalra kerülő megannyi finomság, egy bizonyos: nagyszüleink és dédijeink receptjeit felidézni felér egy ünnepi kapcsolódással.
Talán nincs is olyan szakácskönyv, amiben ne lapulna egy-egy kézzel írt recept: dédi tükrös mézeskalácsától kezdve az ünnepi mákos rétesen át egészen a rumos gesztenyepüréig. A foszlós kalács az évtizedek során ünnepi kenyérré vált, a diós változat pedig maga lett az áldott fogás, ahogyan a bejgli is elválaszthatatlanul összefonódott a karácsony ünnepével.
De a legismertebb karácsonyi desszertek mellett számos más finomság közül is válogathatunk, hiszen nagyszüleink feljegyzései között bőven találunk felfedezni valót. Itt van rögtön a tökös-káposztás sütemény, ami jól ismert ünnepi fogás volt a paraszti családok karácsonyán, gyakran réteslapba töltve vagy lepényként elkészítve. Egyre kevesebben emlékeznek a klasszikus mákos gubára is, pedig a mézzel készített klasszikus guba nemcsak ínycsiklandozó zárása az étkezésnek, hanem a szerencse hozója is. „De mint valamikor, úgy fehérítik most is a házakat, várják a kis fenyőfákat, törik a diót a kalácshoz, mákot a mákosgubához, nagyban titkolóznak a kicsinyek szüleik előtt, szülők a gyermekek előtt, pedig mindenikök sejti már, hogy mit szántak egymásnak angyalfiául!”- olvashatjuk a Magyar Szemle 1895-ös számában.
Omlós lepényként készült az aszalt gyümölcsös édesség, aminek fő összetevője a szilva, a körte és az alma voltak. Német közvetítéssel vált ismertté a mézes puszedli, amit a vidéki recepteskönyvekben szódabikarbónával készítve jegyeznek fel, és szinte elmaradhatatlan vendégvárója volt az ünnepi időszaknak. Akárcsak a sült töltött alma, ami egészen a középkori kolostori életig visszavezethető: már ekkor is előszeretettel készítették el a dióval, mazsolával és mézzel töltött édes almákat. „A töltött alma készítése is igen egyszerű, tálalva nagyon gusztusos. A megtisztított és félbevágott almát kanállal kifaragjuk, majd cukros, citromos vizet forralunk. Ebben az almákat fedő alatt lassan megpároljuk, utána kiszedjük és hűlni hagyjuk. A töltelék sokféle lehet: gesztenyepüré tejszínhabbal, diósrumos töltelék mazsolával, cseresznye vagy meggybefőttel, amelyre önthetünk vaniliakrémet is”- írja Alföldi Erzsébet a Tolna Megyei Népújság 1970-es számában.
A habkönny, vagy ma már habcsókként ismert sütemény a 19. századtól vált népszerűvé: egyszerre szolgált díszként és desszertként. Még régebbre nyúlik vissza a mandula- vagy dióscsók készítésének hagyománya: alapja a tojásfehérje és a magvak, előnye pedig az, hogy sokáig eltartható. „Fehér habos dióscsók: 28 deka finomra tört cukrot, 4 tojás fehérjével és egy egész kis citrom levével egyszerre olyan kemény habbá verjük hideg helyen, hogy a habverőről le ne folyjon. Négy nagy marék negyedekre vágott diót keverünk közé és fehér papirossal beterített tepsibe szép magas csókokat készítünk, nem egészen csukott sütőben szárítjuk”- írja a Képes Krónika 1927-es receptje.
A 19. században vált ünnepi étellé a borhab is: a szintén elterjedt angol puding gyakori kísérője volt, és gyakran találkozunk említésével Chaudeau néven is: „5 tojás sárgáját 7 deka cukorral, kevés citromhéjjal és citromlével folytonos kavarás közben sűrűvé forraljuk. A tűzről levéve azonnal feladjuk. A Ch.-nak nem szabad forrnia, mert összeesik. Mihelyt felemelkedik az edényben, le kell venni a tűzről”- olvashatjuk receptjét a Tolnai Világlexikonban. Angolszász hatásra terjedt el a karácsonyi almapuding is, aminek magyar változatában a főtt alma, a bor, a méz és az aszalt gyümölcsök játsszák a főszerepet. Bormentes, már némiképp újított változata így hangzik: „4 nagy almát meghámozunk és megreszelünk. Összekeverjük 6 dkg finom zsemlemorzsával, 6 dkg habosra kevert teavajjal, 3 tojás sárgájával, 3 dkg mazsolával, kevés tört fahéjjal, 10 dkg cukorral, 3 tojás keményre vert habjával. Vajjal kikent, lisztezett formában, forró vízbe állítjuk és egy órát gőzöljük.”
Végül ne feledkezzünk meg a dióval töltött mézes aszalt szilváról sem, a mazsolás és fahéjas rizskásáról vagy a szilvalekváros tekercsről sem, és akinek még ez sem lenne elég, annak készültünk egy saját ünnepi válogatással is:
- https://egy.hu/receptek/stiriai-metelt-111145
- https://egy.hu/receptek/gesztenyes-pavaszem-107675
- https://egy.hu/receptek/birsalmaval-es-zolddio-lekvarral-toltott-baratfule-109947
- https://egy.hu/receptek/somloi-galuska-110820
- https://egy.hu/receptek/rigo-jancsi-113112
- https://egy.hu/receptek/forendi-fank-112776
- https://egy.hu/receptek/hogolyotorta-112223
- https://egy.hu/receptek/habos-dios-kifli-115825
- https://egy.hu/receptek/tokeletes-zserbo-109001
- https://egy.hu/receptek/a-klasszikus-hokifli-108348
