Cserneczky Péter élete a hétköznapokban természetesen nem elsősorban a filmes munkákról szól. Fogathajtó versenyekre készíti szerszámait. A fogathajtás nemcsak hazánkban népszerű lovassport, ezért májustól októberig Európát járva valamennyi fontosabb fogathajtó versenyre kitelepül, és bemutatja legújabb fejlesztéseit. Ilyenkor személyes kapcsolatok, barátságok alakulnak, és a versenyzők ki tudják választani, milyen lószerszámokra van szükségük a következő versenyen.
A mester büszke arra, hogy szinte valamennyi versenyzőnek készített már eszközt. Példaként említi Lázár Vilmos többszörös világbajnok, magyar bajnok és derbigyőztes fogathajtót, aki a 2009-es kecskeméti fogathajtó világbajnokság előtt kérte fel, hogy készítsen számára szerszámot. Cserneczky Péter rendkívüli megtiszteltetésként élte ezt meg, hiszen akkor még csak néhány éve volt a szakmában, és az ő díjhajtó szerszámában ért fel a csúcsra a versenyző. Emellett szinte valamennyi fogathajtóval jó kapcsolatot ápol, nagyra tartja őket, többször dolgozott többek között Kecskeméti Lászlónak, Bárdos Györgynek, Bozsik Józsefnek, és olyan nemzetközi versenyzőknek, mint a zsinórban hat világbajnokságot nyerő ausztrál Boyd Exell. Külön kiemeli Dobroviczky Józsefet, akinek nagyon sokat köszönhet.
Volt olyan év, amikor öt ország válogatottjai szerepeltek a Cserneczky-féle szerszámokban.
A nagyapai segédlevéltől a modern műhelyig
De hogyan is indult ez a figyelemre méltó pályafutás? A Cserneczky családban egy kis csavarral generációról generációra szállt a szakma szeretete és művelése. A szigetvári műhely irodájának falán ott lóg a nagypapa segédlevele, akinek a testvére is szíjgyártó volt. Aztán Péter édesapja a tanári pályát választotta ugyan, de ő maga is ismerte a szakma fortélyait, majd a nagypapa halála után ő vitte tovább a vállalkozást.
Péter először autószerelőnek készült, érettségi után kitanulta ezt a szakmát. Amikor megkapta a bizonyítványt, autóereskedést nyitott. A nagypapa utolsó segédének halála után azonban a szülei – akik egyébként soha nem szóltak bele a döntéseibe –, azt mondták, hogyha a szíjgyártó szakmát választja, mindig tisztességesen el tudja tartani a családját. „A szakma nem volt ismeretlen számomra – meséli –, mivel középiskolás koromban kijártam a lóvásárokra, ott az apróbb javításokat megcsináltam, abból volt zsebpénzem. Meg hát a véremben volt. A szakma fortélyait egy siklósi mestertől, Szántó Ákostól tanultam. Egy évig segédkeztem nála, aztán 2000-ben önálló vállalkozásba kezdtem. Több éven át jártam lóvásárokba: minden hónap első vasárnapján Kaposvárra, a másodikon Dombóvárra, a harmadikon Böhönyére, minden hónapban egyszer pedig Zalaegerszegre éppúgy, mint korábban édesapám és a nagyapám. emellett szombatonként egy Balaton-parti lóversenyre is elvittem a portékámat. Szép lassan behúztak a fogathajtó versenyek, jobban tetszettek a sportesemények, mint a vásárok. Jöttek a versenyzők, látták, hogy mivel foglalkozom, és egyre többen kerestek.”
A vállalkozást egy kis műhelyben kezdte – ma már egy impozáns épület ad helyet a munkálatoknak a Baranya megyei Hobolon. Az udvar rendezett, az épület felújított, a műhelyben szorgosan dolgoznak a munkatársak. Látszik, hogy mindenki tudja a dolgát, és a tulajdonos gondossága mindenben visszaköszön. A földön kiterítve és felakasztva látom a készülő szerszámokat, az egyik sarokban egy életnagyságú lómakett, ezen jól látható, hogy melyik szíj hová kerül. Azt is megtudom, hogy
itt a melegvérű lovak számára készülnek a szerszámok,
amelyek arányos felépítésű, jól idomítható, jó mozgású állatok. Hidegvérű társaik lényegesen nagyobb testű és izomzatú lovak: ezek voltak az úgynevezett munkalovak, azok számára lényegesen erősebb szerszámzatra volt szükség, hogy minél időtállóbb legyen. A melegvérű lovaknak régen az „urizálásban” volt szerepük, hiszen a könnyű fogatokat kedvtelésből hajtották. Cserneczky Péter műhelyében ilyen darabok készülnek.
Mi is az a lószerszám?
Amit lószerszámnak nevezünk, a ló fejére kerülő kantárral kezdődik, aztán jön maga a szerszám, amely a ló testén helyezkedik el, ez nyakszíjból, kápából és húzóból áll, majd következik az istráng. Ezek garnitúrában készülnek: egyes, kettes és négyesfogatok számára is gyártanak lószerszámot. Tovább árnyalja a feladatot, hogy
különféle versenyszámok is vannak a díjhajtásban, amelyekhez különböző típusú eszközökre van szükség.
„Van a díjhajtás, az akadályhajtás és a maraton. Hajtószárban, méretezésben, anyagvastagságban is van különbség. Az akadályhajtásnál és a maratonnál szélesebb szíjazatokat használunk, és a két bőr közé bevarrunk egy erős hevedert, ami tovább növeli a szakítószilárdságot. Ez azért is fontos, mert maratonversenyen vizes akadályok is vannak, és ha a bőrt víz éri, hajlamos minimális nyúlásra. Ha ezt az anyagot bevarrjuk a két bőr közé, nullára redukáljuk a nyúlást és a szakítószilárdsága is rendkívül megnő. Nehezebb, vastagabb, nagyobb igénybevételre van tervezve az egész szerszám” – avat be a mester a különféle lószerszámok jellegzetességeibe, majd így folytatja:
„A zabla készítése bakancslistás volt nálam. Amikor egy megrendelő, akár egy világbajnok odaáll elém és elmondja, hogy milyen zablát szeretne, akkor nekem már azon jár az agyam, hogyan tudjuk a CNC-esztergagéppel megforgácsolni, milyen anyagból, milyen szélességben, milyen sablont készítünk rá.
A mi szakmánk alapvetően olyan, mint a bőrdíszműveseké, csak erősebb, vastagabb anyagokból dolgozunk.
A fémes alapismeretet az autószerelő szakmából hozom, és tudom ötvözni a szíjgyártással.”
A lószerszámkészítés azonban nemcsak „klasszikus” feladatokkal jár, akadnak egyedi kihívások is: „Megkeresett egy kedves ismerősöm, hogy csináljunk egy olyan hajtószárat, ami direktben nem húzza a ló száját. Hogy kíméletesebb legyen, egy speciális gumit építettünk bele a hajtószárba, hogyha esetleg meghúzza egy fordulónál, ne közvetlenül rántson bele a szájába, hanem egy kicsit áttételesen. Azok a zabláim, amiket a hajtókkal közösen találtunk ki és valósítottunk meg, túlzás nélkül világszámok. Például a Hollandiában élő, ausztrál világbajnokkal Boyd Exellel is dolgoztunk együtt” – mondja Cserneczky Péter.
A versenyek világa
Nem véletlen, hogy Cserneczky Péter az elmúlt években komoly sikereket ért el. Azt mondja, ennek több oka is van. Az egyik, hogy rajong a szakmájáért, a másik pedig, hogy termékei egyediségükben hordozzák a készítőre jellemző jegyeket. Minden egyes elkészített darabnál arra törekszik, hogy autentikus legyen.
„Nem tömegterméket készítünk: minden egyes darab a megrendelő egyedi igényei alapján jön létre.
Nemcsak a lószerszámot gyártjuk, hanem minden egyebet is, amely a fogathajtásban használatos. Ehhez nagyon elhivatottnak kell lenni. Nekem a szakmám a hobbim is, ha látok egy szerszámot, befotózom, fölnagyítom és én azt azonnal tudom, hogy legközelebb, hogyan csinálunk – mindig minden gondolatom e körül forog.
A rengeteg munka jutalma a versenyeken szerzett elismerésben térül meg: „A versenyek világa is magával ragad. Mindig libabőrös leszek, amikor a díjhajtás első napján bejön a fogat, és bemondják, hogy ki a tulajdonosa, milyen típusú és hány éves lovak versenyeznek, ki támogatja a fogatot, ki készítette a hintót – ilyenkor az is elhangzik, hogy ki készítette a szerszámot. Elmondhatatlanul jó érzés, számomra igazi adrenalinlöket. Olyannyira, hogy például ha elmegyek Hollandiába egy versenyre, az ottani sok pozitív visszajelzés annyi energiát ad, hogy egy megállással levezetem hazafelé az 1600 kilométert, és azonnal nekiállok dolgozni. Számomra a siker a legjobb dopping. Szerencsés vagyok, támogató családi hátterem van, van miből merítenem” – mondja a mester.
Klímaváltozás, amit szó szerint a bőrükön éreznek
Arra a nagyon is aktuális kérdésre, hogy a klímaváltozás kapcsán mennyire fenntartható hosszú távon a szarvasmarha bőr beszerzése, és mi van akkor, ha nem tudnak hozzájutni, Cserneczky Péter azt mondja, ő az előre menekülésben hisz, és ezen a kérdésen már túl vannak: „Készítünk lószerszámot szintetikus alapanyagból, ami nálunk még újkeletű dolog. De van például olyan ausztrál cég, aki már 50 éves múltra tekint vissza ebben a gyakorlatban. Mi körülbelül 8-10 éve gyártjuk a szintetikus lószerszámot. Egyetlen egy előnye van a bőrrel szemben: nem kell ápolni. Ez az anyag úgy néz ki, mint egy heveder, amit egy gumihoz hasonló anyaggal vonnak be, és különböző szélességben, nagy 30 méteres tekercsekben lehet megvenni. Abból a ránk jellemző szabásmintával, stílusvilággal készítjük a lószerszámot.
Azért az etikett szerint nem illik műanyag lószerszámmal díjhajtást hajtani.
Aki igazán ad magára, az biztosan nem megy műanyag lószerszámmal versenyre. Hogy mit hoz még a klímaváltozás, az a jövő zenéje. Mindenesetre van alternatívánk.”.
Bepillantva e különleges szakma kulisszái mögé, mostantól talán másra is lesz szemünk egy-egy történelmi- és kalandfilm láttán, nemcsak a csodás tájakra és az igényes jelmezekre. A konflison kocsikázókat látva talán eszünkbe jutnak azok a mesterek is, akik ma még készítik a lószerszámokat, és elgondolkodunk azon, hogy vajon lesznek-e majd olyan lelkes fiatalok, akik a mesterséges intelligencia korában nem a számítógép előtt találják meg a boldogulást, hanem egy lószerszámkészítő műhelyben. Csak remélni tudjuk, hogy ez a kihalófélben lévő szakma fennmarad az utókor számára.
Nyitókép: Cserneczky Péter
