Stix Gábor olajfatermesztő tizennyolc éve ültette az első olajfákat Baranyában. Ma már két ültetvénye is van, az egyik a Tenkes hegy lábánál, Máriagyűdön, a másik pedig Pécs mellett. Ma már olajfaiskolát is működtet. „Mindig érdekeltek az egzotikus növények. 17 évvel ezelőtt az egyik ismerősömtől kaptam egy olajfát ajándékba, méghozzá az egyik legrégebbi, francia Aglandaou fajtából. Mindenféle tapasztalat, szaktudás nélkül kiültettem a kertbe, a növény szinte azonnal elfagyott, a tőből maradt egy kis rész életben, ami szerencsére később újra kihajtott. Nagyon bántott, hogy nem tudtam jól kezelni és az is érdekelt, hogy lehetne ezt elkerülni. Mivel nagyon érdekelt a kísérletezés, a kutatás, elkezdtem kutatni az okokat.
Magyarországon nem volt szakirodalma a témának, ezért a külföldi szaksajtót olvastam. Onnét tudtam meg, hogy vannak bizonyos fajták, amelyeket jól lehet termeszteni idegen földön is. Mivel nem volt lehetőségem arra, hogy beüljek egy kamionba és többszáz fát behozzak, így egyetlen fát szereztem be, amit kineveztem anyanövénynek és elkezdtem szaporítani, azért, hogy majd létrehozzak egy ültetvényt. Kezdetben sok nehézséggel néztem szembe, de 2012-re sikerült elérnem, hogy a fáimon olajbogyó is teremjen. Jelenleg az egyik birtokon 48 nagy fa található, mindegyikről szüretelünk. A másik ültetvényen egy nagyon fejlett rendszert alakítottunk ki, négyszer hármas térállásban 63 fát gondozunk. Ott még jobban odafigyeltünk a fajtaválasztásra, hogy minél sikeresebben nevelhessünk fákat.”
Stix Gábor
Ez egyszerűen hangzik, de azért sok munka volt benne. Gábor azt mondja, ez a klíma kedvező a növény számára, hiszen a tartós, károkozó fagyok nem jellemzőek ezen a vidéken.
Az olajfa egyébként eredendően nem mediterrán, hanem sivatagi növény, a rómaiak térnyerésével került el számos más vidékre is. Ezek a növények akár többezer évig is elélnek, ennek a szívósságnak a titkát keresve találta meg az itthoni tartás megfelelő feltételeit.
„Mivel azt tapasztaltam, hogy a kintről hozott növényeket jobban megviseli a hideg, ha előtte nem találkoztak vele, ezért arra jutottam, hogy jobb, ha a már itt élő és akklimatizálódott növényekről dugványozással szaporítunk, és így ültetjük az újabb fákat. Az a legjobb, ha én magam csinálom a szaporítóanyagot. A megfelelő anyanövényből lesznek a legjobb minőségű utódok. Az olajfa nagyon alkalmazkodó, megszokja azt a klímát, ahol él. A hideget, a meleget, a széljárást.
Amikor egy meglévő növényből dugványokat készítünk, azokból már ellenálló növények növekednek. Kétéves korig neveljük őket, aztán telepítjük. Nagyon fontos a talajművelés, a műtrágyázás és ajánlott a permetezés. Lényegében azt kell elősegíteni, hogy maga a növény ki tudjon bontakozni. Ahogy jönnek a telek, megkapja a pofonokat. Ezáltal edzettebb, sokkal önállóbb lesz, Azt szoktam mondani, hogy az olajfa az előző évi hidegekhez alkalmazkodva egyre inkább rezisztens lesz a fagyokra. Évről évre beáll erre a klímára. Ha mínusz 10 fokot kap télen, akkor a következő évre arra áll át, ha mínusz 15-öt, akkor arra. Van egy anyanövénytelepünk, ami teljesen fagyrezisztens, ezekből szedjük az új dugványokat. Ezt szaporítjuk föl, így maguk a szaporítványok már alapból kiskorukban telepíthetők.”
Az évek során Stix Gábor egyre ellenállóbb olajfa fajtákat hozott létre. 2016-ban nemesítési projektet indított, ennek az volt a célja, hogy a növények mindig másik fajtával kereszteződjenek, ezáltal még erősebb fajták jöjjenek létre. „A gének keveredése nagyon jót tesz a növénynek. Eleinte a bogyókat csíráztattam, és megvizsgáltam, melyek azok, amelyek jobban növekednek. Ez a projekt jelenleg is tart. Tehát korábban magával az olajbogyóval nem foglalkoztam. Három éve volt az első év, amikor annyi olajbogyó gyűlt össze, hogy már érdemes volt a préselésben gondolkodni.
Fontos tudni, hogy 30 fokos hőmérséklet felett nem szerencsés leszedni a bogyókat. Az ideális szüret ideje október közepe, a vénasszonyok nyara időszaka. Akkor lesz az ízélmény olyan, amilyet szeretnénk. Ehhez az is fontos, hogy zölden szedjük le a bogyókat. A bogyókat betesszük egy darálóba, magostul mindenestül, mert rengeteg polifenolt tartalmaz. Aztán a masszát addig kell kevergetni, amíg 27 fokra felmelegszik, ekkor szétesnek a rostok, szétválik a szárazanyag és az olaj. Ha ennél jobban felmelegszik, akkor az olaj már nem lesz extraszűz, elvesznek az aromák, illatok. Ekkor a massza bekerül egy présbe – egy borászati prést alakítottunk át – ahol óriási nyomás alá kerül, és egy tartályba kifolyik az olaj és a víz, ott rétegződik. Akkor kivesszük a törkölyt, azt forrázzuk, mert még nagyon magas az olajtartalma. Abból lesz a főzésre alkalmas olaj, a többi pedig az extraszűz. Ezt egy nap után át kell fejteni egy palackozó tartályba.”
Tíz kiló bogyóból egy liter olaj készül. A legutóbbi szüretből nagyjából 20 liter. És hogy milyen a magyar olívaolaj? A termelő szerint semmihez sem hasonlítható. „Rendkívül erős, karakteres ízvilágú, kissé karcos, de isteni. Teljesen rá lehet kapni az ízére. Azt kell mondanom, páratlanul jó termék lehet a magyar olívaolaj. Attól kezdve, hogy először kóstoltam, szinte minden ételbe használom, legyen szó akár egy szendvicsről, akár egy salátáról, vagy egy főtt ételről. Tavaly tizenöt liter olajat palackoztunk le. Ebből egy decit sem adok el, mivel szoktam kóstolókat tartani. Ha értékesíteném, az olyan lenne, mintha eladnám a puskaport, ez nekem így sokkal többet hoz. Látni kellene a vendégek arcát, amikor megízlelik. Komolyan mondom, egy ilyen kóstolás után szinte jellegtelennek tűnik egy másfajta olívaolaj. A vágott fű aromája is érződik benne. Ha kinyitom a palackot és beleszagolok, a frissen kaszált rét illatát érzem. A kóstolókon mindig elámulnak, hogy Magyarországon tényleg lehet olívaolajat előállítani. Az előfordulhat, hogy egy-két év múlva már lesz annyi olajam, hogy vásárolni is lehet belőle.”
Az eltelt több mint másfél évtized alatt sikerek és kudarcok váltották egymást Stix Gábor és az olajfák életében, de a termesztő azt mondja, mára megtanulta a termesztés sok titkát, amit nagyon szívesen tovább is ad az érdeklődőknek. Úgy látja, a jövő egyik sikerágazata lehet az olajfatermesztés. „Minden egyes dugványt, amit a szaporítóházban nevelek, azt úgy gondozom, mintha hozzám kerülne. Igyekszem a legjobban termőt kiválasztani. Odafigyelek a növényre. Azt kell mondanom, hogy a termesztés első éve kicsit macerásabb, ilyenkor nagy súlyt kell fektetni a talajművelésre, és a tápanyagokra, a második évben már lehet lazítani egy kicsit és a harmadik-negyedik évtől mondhatjuk, hogy a növény átveszi az uralmat a terület fölött és ő maga likvidálja az ellenségeit. Mindenkit arra biztatok, hogy válassza az én utamat, kezdjen el olajfákat ültetni, ez a jövő üzlete.”
