Véres ostromok kíméletlen harcok, híres családok regényes történetei, hősies helytállások és szerelmes kalandok. Váraink történetei hihetetlen dolgokról, fényességekről és mélységekről mesélnek nekünk. Olykor csak a felszínt látjuk, elgyönyörködünk az ormon trónoló remekbe szabott kőépítmény látványán. A történelmi Magyarország terültén ma is meglévő várak, várkastélyok, vagy az azokból megmaradt romok egyedülálló betekintést nyújtanak hazánk történelmébe, nemzeti örökségünkbe. Történelemről mesélnek, emlékeket idéznek, utazásra csábítanak.
Kaiser Ottó fotográfus nem kevesebbre vállalkozott, mint arra, hogy ezen várak nyomába ered. Egy impozáns fotóalbumban tárja elénk mindazt, amit a majd’ ezeréves visszatekintés során látott, esélyt adva arra, hogy szellemi áramlatok, hamis illúziók és divatos elképzelések nélkül alkothassunk véleményt a múltról. Egy téli délelőttön lapoztuk fel közösen az albumot, hogy egy virtuális utazást tegyünk várról várra, várkastélyról végvárakig, toronytól pincerendszerekig.
Budától indulunk, ami a lakhelyed is egyben. Sokfelé jártam már a világon, de sehol máshol nem éreztem olyan otthonosan magam, mint a Várban – olvastam valahol tőled. Milyen budavári polgárnak lenni?
Nem vagyok született budavári, hanem kisvárosi. Budapestet így szeretem, egy kisvárost a nagyvárosban, ez nekem a vár. Emberszabású, ebben otthon lehet lenni. Ha találkozik két ember az utcán, köszönnek, beszélgetnek, megvan az élő emberi közösség. Rengeteget utazom, de jó hazajönni a várba. Nézd, milyen mesebeli most is a vár: a hófúvás, a házak közt átsejlő reggeli fénynyaláb misztikuma! Bár lefagytak az ujjaim, mire elkészültek a váratlan pillanat adta képek, de megéri ezekért a megismételhetetlen varázslatokért.
Országjárás fényképezőgéppel a csodák nyomában
Hogyan született a „Várak, várkastélyok a történelmi Magyarországon” című könyv ötlete?
Ehhez egy kicsit messziről kell elindulni. Érdekel a 800-1000 évvel ezelőtti történelem, ezért is kezdtem el fotózni az árpádkori templomokat, készült belőlük egy szép album. Aztán következtek a Gótikus templomok a történelmi Magyarországon. Mert ha a magyar épített örökség kerül terítékre, akkor az egykori nagy Magyarország terültében kell gondolkodni. Jártuk éveken át az országot, a Kárpát-medencét, így gyűlt össze a Magyarország 1000 csodája című album anyaga. A kincsvadászat közben, míg próbáltam megörökíteni a tárgyi kultúra, az épített környezet vagy egyszerűen csak a természeti szépség pártatlan krónikáját az utókor számára, lépten-nyomon olyan helyekbe botlottam, amikor nagyot kellet sóhajtani: ide vissza kell jönni!
Annyira gyönyörű tájaink vannak, oly sok rejtett kinccsel, hogy egy életöltő sem lenne elég végigjárni, felkutatni, lefotózni, megélni.
Tehát készültek a könyvek, és egyértelmű volt, hogy következniük kell a váraknak, várkastélyoknak. A kiadó kívánsága az volt, hogy ezt a hatalmas anyagot most úgy mutassuk be, hogy minden egyes várról egy kép legyen. Egyetlen kép mesélje el a történetét. Ez volt az igazi kihívás!
Mennyi ideig tartott, hogyan készül egy ilyen hatalmas mű? Ez engem különösen érdekel, hiszen a fotósnak rengeteg szempontot kell figyelembe vennie, nem csak épp odamegyek, lekattintom, és kész, bár ez is tetemes idő. A fények, az évszak, az időjárás nem elhanyagolható a képek szempontjából, de a fotós belemegy a téma mélyére, hogy a leginkább illőt, jellegzetest, és szépet hozza ki a fotó témájából.
Két évbe telt, míg elkészült. Egy ilyen fotós album kiadásához megszállottság kell. A kiadó és a szerzők részéről is. Ezek az albumok nálunk készülnek az első kattintástól a nyomdakész anyagig. Feleségemmel, Zsuzsával együtt közösen szerkesztjük, mi dolgozzuk fel a fotókat, a szöveget, tőlünk megy nyomdába, a kiadó a borítót készíti hozzá. Az, hogy minden helyszínről csak egy fotó kerülhetett bele, nagyban meghatározta a munkánkat. Itt-ott lecsíptünk egy hetet az évből, volt, ahová többször is vissza kellett menni, hogy megtaláljuk a tökéletes fényeket, hangulatot. Néha úgy éreztem, hogy mégis valami hiányzik, hogy nem lettek 100%-ig tökéletesek képek. De ez egy ismeretterjesztő mű, a történelmet mutatja be, fotókkal felvillantva, nem egy tárlat anyaga.
Vajdahunyad, a várak királya
Összességében csodálatos lett! Különböző évszakok, hangulatok, öröm fellapozni. Neked melyik a kedvenced? Lehet egyáltalán ilyet mondani, hogy legkedvesebb vár, várkastély?
Vajdahunyad vára. Az igazi, nem a városligeti másolata! Nem véletlenül került a borítóra, bár sokan rá sem ismernek a különleges perspektíva miatt. Többször is visszamentünk a „várak királyába”, ahogyan azt Mikszáth Kálmán nevezte. Most újra teljes pompájában ragyog, szépen felújították. Előtte azonban ott voltak benne az idők nyomai. A félig fedett folyosó, ahol Mátyás a kamaszkorát töltötte, nekem olyan volt, mint a szentély. Most már nem érződik benne a különös, megfoghatatlanul magával ragadó hangulat.
Vártúrák határon innen és túl
Ahogy látom a tartalomjegyzékben, a legtöbb vár a határainkon túlra esik.
Nem véletlenül! A tatárjárás után felépítettek úgy 2000 várat, ennek a kétharmada tönkre ment. Aztán ami a törökdúlás után megmaradt, az a Kárpát-medence északi peremén, vagy a déli vidéken található, a mai határainkon kívül. Érdekes a várak további sorsa is, mert ha nem pusztult el, akkor az ura vagy az örököse átalakította várkastéllyá. Amit pedig nem, azt a lakosok kövenként elhordták. Sok vár végezte így is.
Javasolnál vár-túrát, ahol több várat is megnézhetünk egy útra, egy gondolatra felfűzve?
Nem! Ne menjünk vártúrára! Amikor egyetlen úton végigrohan valaki több helyszínen, több váron, kastélyon, régión, történeten, akkor éppen a lényeg vész el. Egyet válasszunk ki, és azt járjuk körbe. Szó szerint és átvitt értelemben. Előre meg kell barátkozni vele, egy-egy épület elmondja a történetének nagy részét. Minden várban több könyvnyi történet lakik. Ha csak egyet is meghallunk belőle, az már valami, ha többet, az igazi csoda. Várról-várra rohanni, hogy minél rövidebb idő alatt minél többet megnézzünk, az nem csak értelmetlen, de végtelen udvariatlanság a várvédőkkel szemben. Bízom benne, hogy ezzel a könyvvel, a képekbe szőtt történetekkel tudok kedvet csinálni ahhoz, hogy minél többen útra keljenek, és felfedezzék, a saját szemükkel lássák és a saját szívükkel tapasztalják meg váraink büszke titkait.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Budapest legszebb terített asztala a Ráth György villában
A szecesszió szerelmeseinek való gyűjtemény a Városliget mellett
