Négy évszakos látvány évelőkkel, fenntartható rózsatársítás, gazdag ökoszisztéma
Aki fenntartható, biodiverz kert kialakításán gondolkodik, szeretne mind a négy évszakban díszítő, a természettel összhangban lévő, fajgazdag kertet létrehozni, annak mindenképpen az évelő növényeket kell a figyelem középpontjába tennie. A szakemberek és kertrajongók körében ismerősen cseng az Évelőakadémia neve, ahol az ehhez szükséges tudással vértezhetjük fel magunkat. Ambrus Mária Zsófia táj- és kertépítészmérnök, mérnöktanár, az Évelőakadémia életre keltőjével beszélgettem akkor, amikor az ágyásokat belepte a hó, a díszfüvek, az évelők megszáradt virágai, terméstokjai különös hangulatot adtak a kertnek.
Hogyan pattant ki a fejedből, miért érezted szükségét annak, hogy életre hívd az Évelő akadémiát?
Az Évelő dísznövények című könyv társszerzője és egyetemi óraadó voltam, és azt éreztem, hogy jobban szolgálnám a természetet, ha a valóságban is megmutatnám, amiről tanítok. Így elkezdtem biodiverz évelőágyásokat tervezni. Táj- és kertépítészként eleinte a kert, mint szabadtéri lakótér, rekreációs terület kialakítása, formálása, a közterületek élővé tétele vonzott. Hamarosan a biodiverz kertek teremtése lett a szívem csücske. Évtizedeken át az volt az általános, hogy a közterületekre, terekre, utcákra tömegcserjéket és az ágyásokba egynyáriakat ültettek. Most is láthatunk ilyen megoldásokat, de a homogén cserjefelületek és a nyári időszakban folyamatos öntözést és gondozást igénylő egynyári virágok eléggé elszegényedett növényválasztékot adnak. Egyre többen felismerik ennek hátrányait és sokan elindultak a változtatás felé.
A múlt század végén Németországban is ez volt a helyzet, és akkor a szakemberek egyszerűen fenntartható, könnyen gondozható tartós díszt adó megoldásokat kerestek. Négy évszakos évelőágyásokat kezdtek ültetni, ami azt jelenti, hogy akár télen is gyönyörködhetünk bennük, még ha nem is örökzöldek. Évek alatt dolgozták ki a növénytársulásokat, a tapasztalatokról tájékoztató füzeteket készítettek. Ezeket persze nem lehet lemásolni, hiszen itt, a Kárpát-medencében más klímaviszonyokkal, más mikrokörnyezettel van dolgunk, és a növényválasztékunk sem ugyanaz. De az alapelveket át lehet belőle venni. Németországban nyílt rá a szemem arra, hogy olyan növénytársulásokat hozzunk létre, amelyekben a növények kiegészítik és támogatják egymást, akárcsak a természetben. A látvány pedig legyen négy évszakos. Sok tanulás után elkezdtem alkalmazni a gyakorlatban. Miközben egyre több pozitív visszajelzést kaptam, kiderült, hogy mások is szeretnék ismerni az ökologikus évelőalkalmazás csínját-bínját. Így született meg az Évelőakadémia.
A napokban éppen Budapesten jártam, az egyik téren a bő arasznyi hóból kandikáltak ki a cickafark elszáradt virágai, a díszfüveken csillogott a zúzmara, himbálta őket a szél. Nekem nagyon tetszett, hogy van egy kis természet az urbánus környezetben.
Én is megcsodálom a téli évelőágyásokat, amerre járok! Ahhoz, hogy létrejöjjön egy tényleg szép és jól működő kiültetés, annak a kiindulópontja, hogy az ökológiai adottságoknak megfelelően kell kiválasztani a növényeket, hogy hosszú távon egészségesek és kis munkával fenntarthatók legyenek. Fontosnak tartom, hogy ezekhez a beültetésekhez ne legyen szükség műtrágyára, és permetezésre. Minden élőhelyre a környezeti adottságoktól függően más és más növényeket kell választani.
Lényeges számomra, hogy ne csak a tervezésben, hanem a kivitelezésben is részt vegyek, és figyelemmel kövessem, hogyan alakul a továbbiakban. Ezt javaslom azoknak is, akik kertet terveznek. Csak úgy tudnak tapasztalatokat szerezni, csak úgy lehet a jövőbeni hibákat kiküszöbölni, ha részesei vagyunk a folyamatoknak. Ha nem követjük, nem nézzük meg, hogyan fest egy, két, három év múlva, milyen nyáron és ősszel, akkor mindig ugyanazokat a hibákat fogjuk elkövetni.
Nyár végén barátnőmhöz tartottam Ajkán keresztül, és láttam azt az általad tervezett rézsűfelületet és körforgalom-beültetést élőben, amiben addig csak képekben gyönyörködtem.
De örülök, hogy neked is tetszett, nekem is egy „szívemcsücske-projekt” lett! Számos előadást tartottam közterületi évelőalkalmazásról, és az egyik után megkeresett az ajkai önkormányzat, hogy a posta előtti gyepes rézsűt kellene valahogyan élővé tenni. Miután beültettük, néhány arrajáró morgolódott. Akkor vált hangsúlyossá, hogy mennyire fontos a lakosság rendszeres és korrekt tájékoztatása. Vannak ugyanis megszokott zöldfelületi elemek, képek, amelyek évtizedeken át körülvettek minket. Amikor az emberek meglátnak egy újonnan születő biodiverz növénytársulást, sokan nem értik, mi ez, miféle rendetlenség, és előfordul, hogy dohognak, hogy ezért még fizet is a település?! Ám ha egy táblán az ágyás mellett vagy a helyi újságban, tévében bemutatjuk, és elmagyarázzuk mi célból készült, milyen értéket képvisel, azt tapasztalom, megszűnik a morgolódás. Ajkán is így történt. Amikor tavasszal elkezdtek kihajtani a csoportokban ültetett színes hagymások, zsengén kihajtottak az évelők, akkor kíváncsivá váltak a helyiek. És amikor berobbant a nyár, akkor a látvánnyal együtt teljesen megváltozott a véleményük is. Ehhez persze az is kellett, hogy megértsék, a biodiverz növényágyások nemcsak gazdagítják a természetet, hanem szépek is, csak másképp szépek, mint amit megszoktunk. Azok a kedves asszonyok pedig, akik a fenntartását végzik Ajkán, olyan szeretettel és lelkesen végzik a munkát, hogy azt öröm nézni. Azt hiszem, ma már nem bánják az ajkaiak az új évelőágyások megszületését, és örömét leli benne mindenki, aki erre jár, aki látja. Én is büszke vagyok rá, ahogyan a gyenesdiási munkáimra is, ahol több egynyári virágágyást évelőkkel cseréltünk le. Örülök, amikor felhívnak, hogy Marcsi, nem is gondoltam volna, hogy lehet ezt így is, ilyen gyönyörűen, én is szeretnék ilyent!
Sokszor hallunk róla, de pontosan talán nem is értik sokan, miért fontos a biodiverzitás. Egye többször halljuk, mennyire pusztulnak a beporzó rovarok a kemizálás és monokultúra következményeként. Ha nincs, ami beporozza a növényeket, néhány éven belül éhen halunk. A folyamat még megállítható, megfordítható, mindannyian tehetünk érte. Minél gazdagabb a növényvilág, annál több rovar látogatja, ami beporozza őket. Ha sok rovar él, sok lesz az őket fogyasztó madár, emlős. Egyre gazdagabb lesz a természet, hiszen ez egy biológiai lánc. Pár száz négyzetméteren egy gazdag ökoszisztémát létrehozni városi szinten nem okoz túl nagy változást, de roppant fontos dolog. És minél több van belőlük, annál többet profitál a természet és profitálnak belőle a városlakók.
2021-ben évelőalkalmazási munkáidat Tájépítészeti Nívódíjjal jutalmazták, erre is méltán lehetsz büszke. Ez meghatározó pont volt az életedben, mert a szakmától kaptál visszajelzést.
Igen, ez egy fontos mérföldkő volt az életemben. Maga a munka is nagyszerű volt, amiért a díjat kaptam, a Zalacsányi Golfpálya 36 évelőágya. A fenntartásvezető keresett meg, aki szerette volna a hatalmas zöldfelületet megtörni színekkel, formákkal. Örömteli volt együtt dolgozni, én is úgy érzem, hogy szépen sikerült. Itt, Zalacsányban is a természettel összhangban hoztunk létre fajgazdag, mindenki számára gyönyörűséges kis paradicsomot.
Tavaly az acsádi Márk Rozáriumban a Georgina napok rendezvényén a rózsák társnövényeiről tartottál előadást. A rózsa különleges helyet foglal el mindenki szívében, és valóban nem könnyű mellé társat választani. Mit javasolsz a rózsakedvelőknek?
Nehéz röviden válaszolni, mert ez egy hatalmas téma, külön előadás anyaga az Évelőakadémián is. Nem mindegy, hogy évelőágyást alakítunk ki néhány rózsával, vagy egy rózsaágyást évelőkkel egészítünk ki? Választhatunk a rózsákkal együtt virágzó évelőket, vagy olyanokat, amikkel kiterjesztjük a virágzási időt, amelyek tavasszal vagy ősszel nyílnak. Választhatunk a rózsa méretéhez illőt, vagy előtér- vagy háttérnövényt, játszhatunk a színárnyalatokkal is. Tehát rengeteg szempontot kell figyelembe venni. Ami viszont általános javaslatom, hogy mindenképpen rezisztens rózsafajtát válasszunk, olyat, amit nem kell permetezni, amely folyamatosan virágzik, egészséges a levélzete, szárazságtűrő, elviseli a városi levegőt is. Az ellenálló rózsák, amelyeket a kertészetekben ADR minősítéssel jelölnek, nem olyan igényesek. Az elterjedt párosítás, a levendula-rózsa ökológiailag nem optimális társítás. Ha a rózsát öntözzük, a levendulának teszünk rosszat. Hasonló látvány elérésére választhatunk a rózsa előterébe ellenállóbb macskamentát, ami egészen őszig virágzik, vagy örökzöld tatárvirágot, lehet terülő floxot, és más tartós levéldísznövényt, mint a bőrlevél. Aki szeretné a rózsáinak a legjobb társakat adni, a legszebb és a legmegfelelőbb környezetben csodálni őket, annak el kell merülnie az évelők legmélyebb titkaiban. Közben pedig számos felfedezést tesz majd, ami a lelkét is simogatja.
Fotó: Ambrus Mária Zsófia
Budapest legszebb terített asztala a Ráth György villában
A szecesszió szerelmeseinek való gyűjtemény a Városliget mellett
