Néhány éve jelölték ki, de az ősszel új lendületet és új festést is kapott az Érden átvezető, tizenhat kilométer hosszú LevenDuna elnevezésű túraútvonal. Érdekes és tanulságos kirándulás, tele természeti szépségekkel és látnivalóval: ősszel különösen ajánlott végigmenni rajta, hiszen pompás színekben ragyog, nyáron pedig a nevét adót őslevendulás lehet a túra indoka.
Fácánból készül az egyik legfinomabb húsleves, a benne főtt hús pedig krokettnek, pástétomnak tökéletes. A mellét megtűzdelhetjük szalonnával, mielőtt pirosra sütjük, mártásként jót tesznek neki az őszi bogyós gyümölcsök, illetve az erdő fűszerei, tavasszal medvehagyma, ősszel vargánya, borókabogyó. Zsírszegény diétához nagyon illik ez a majdnem háziasított tyúkféle, és ha kedvet kapna valaki, ne ijedjen meg: konyhánkra a fácán nem elsősorban vadászat útján kerül, legfeljebb a piacon vagy a fagyasztóból kell „levadászni”, hiszen Magyarországon jelentős múltja van a fácántenyésztésnek. Mégis, íze, feldolgozása, a hozzávaló fűszerek természetközelibbé teszik, mint a megszokott húsételeinket.
Az összekeverem-beöntöm-megsütöm-kész sütemények minden időben a háziasszonyok kedvencei. Most különleges ízesítésű, sós muffinokat ajánlok, amelyek kirándulásokon is megállják a helyüket de borkorcsolyának is tökéletesek.
Az Erzsébet hídon átkelve számtalanszor csodáltam már meg a két oldalt magasodó cifra épületeket, a Klotild és Matild palotát. Utóbbiba nemrég bekukkantottam, sőt fel is fedeztem rejtett titkait – és mindenkinek ajánlom ugyanezt!
A rizs legtöbbször köretként kerül az asztalra, pedig desszertben is megállja a helyét. Különösen érdemes számolni vele akkor, ha gluténmentes finomságra áhítozunk! Ráadásul mindig van otthon, és viszonylag gyorsan és egyszerűen készíthető belőle édesség. Változatos ízekkel gazdagíthatjuk, és gyümölcsökkel házasíthatjuk, a receptekben pedig a tej lecserélhető növényi tejre is!
Darvak tánca, sóvirágok, hullámzó puszta, délibáb – mindezzel megismerkedhetünk, ha jó időben érkezünk a végtelen pusztára. A Kilenclyukú híd és környéke, a Hortobágyi Nemzeti Park minden évszakban szívderítő élménnyel várja az arrafelé járókat – mindig másmilyennel!
A tanúhegy, amely épp virágkorát éli. Hasonlíthatjuk Toszkánához, vagy bármi máshoz, de nem érdemes. Ilyen mindentudó és mégis csöndes, múltról mesélő és a jövőbe tekintő hely kevés akad a mai világban. Nem csoda, hogy aki felfedezi titkát, rajongójává válik. Bazaltoszlopok, túraútvonalak, balatoni panoráma, szőlőskertek és borospincék, hagyományos és újkeletű gasztronómia ötvözete. Akár a világ közepe is lehetne. Ősz vége felé is érdemes bebarangolni.
A Vízivárosról gyerekként azt képzeltem, hogy ott patakok csordogálnak, és csónakokkal közlekednek az emberek. De nem kellett csalódnom a valóságban: a 150 éves főváros különös ékszerdoboza ez a Várhegy és a Duna közé ékelt terület. Kanyargós utcákkal, hosszú lépcsősorokkal, parlamentre néző sétánnyal és tengernyi történettel várja, hogy felfedezzük.
Habos, apró buborékos, könnyed textúrák egy egyszerű eszközzel. Rumos kávéhab, rózsás babhab, levendulás bársonyhab, tökhab szerecsendióval a lattén és levendulás céklahab, ha szeretnéd szebbé tenni a mindennapokat.
A forrástól a torkolatig végigkísérni egy folyót igazán felemelő élmény. Hetekig terveztük, végigvettük a réges-régi túrák emlékeit és térképeit, hogy aztán egy kegyes őszi napon nyeregbe pattanjunk, és meg sem álljunk a Fekete-tóig.
A Tiszántúl idegenforgalmi, kulturális és gazdasági központja, hazánk második legnépesebb városa Debrecen. Több mint 20 éve jártam benne utoljára, ködös, szürke napon, így idén nyáron érdeklődéssel vártam az új, napsütötte találkozást. Nem csalódtam.
A kikötő- és kávéváros pillanatok alatt belopja magát az ember szívébe. Úgy, hogy újból vissza kell menni, aztán még egyszer. Mert van még egy utca, ami felfedezésre vár, és még egy kávé, amit elkortyolnánk.
