Van, akit a nagyi konyhájába repít vissza gondolatban a túróval töltött zsömle. Nekem az úttörővasutas éveimet jelenti. Gulyásleves, túróval töltött zsömle, ez volt az egyik legfinomabb ebédünk, amikor szolgálatban voltunk. Vonatot indítottunk, váltót állítottunk, jegyet kezeltünk, és ha délben édes, forró túróval töltött zsömlét rejtett a hatalmas ételszállító ibrik az állomáson, egészen elolvadtunk tőle. Máig rejtély, hogy odahaza miért nem került az asztalra! Pedig egyszerű, szinte elronthatatlan. Benne a könnyű túrókrém, a dagadtra hízott mazsolák, finom tejben és vajban sül pirosra, kívül ropogósra, legbelül szaftosra. És persze lehetnek sós változatai is, de a töltött zsömle könnyen bevethető vendégvárónak is tökéletes!

Zöldségsziget egy kék tó közepén, amely több száz évvel ezelőtt a nyugati műveltség egyik központja volt – ez Reichenau. Gyógynövények, zöldség, szőlő, 1300 éves kolostor: olvastam a sziget ismertetőjét, és már tudtam, hogy ez egy olyan hely, ami nem szabad kihagynom. A Bodeni-tóban lévő Reichenau szigete a természetes béke oázisa az utazónak, egyben az UNESCO Világörökség része.

Az erdőfürdő kockázatai és mellékhatásai sem elhanyagolhatóak, mégis arra bíztatok most minden, városban élő, sok ülő munkát végző, zárt térben dolgozót: sétáljon egy nagyot a természetben. Akár az erdőfürdőzés technikáit alkalmazva!

Sziklakertet építeni cukiságnak látszik. Messziről. De aki erre adja a fejét, néhány dologgal érdemes előre számoljon, hogy ne váljon giccsé, vagy néhány hónap múltán kezelhetetlen bozóttá a köves kerti kompozíció.

„Útjaidat akármerre bolygod, egy országot hordozol magadban, veled jön egy makacs íz, egy halk dal” – írta Babits Mihály. De tényleg így van-e? Hordozunk magunkban kitörölhetetlen ízeket? Közelről vagy távolról hazahúz-e a vasárnapi húsleves, a rántott hús, a nagyi sütije?

Klímabarát növények az otthoni irodában, vagy dzsungel-érzés a szobában? Minden megoldható, ha jó növényeket választotok otthonra. Ehhez adunk most segítséget: következzen 7 csodaszép légtisztító hatású zöld. 

Álmaim (egyik) utazására készülve beszereztem az egyetlen magyar nyelvű útikönyvet a Bodeni-tóról. Alig vártam, hogy kézbe vehessem és megtervezzem vele az utat. A könyv nem is hagyományos útikönyv, jóval több annál. Olyan színes, olyan élvezetes, hogy nem tudtam letenni. Faltam a betűket, és máris ott éreztem magam, a nagy hegyek ölelte tó partján. Képzeletem bejárta az évszázados utcákat, házakat. Követtem a fejezeteket a térképen, újabb és újabb látnivalók kerültek fel a bakancslistára. Mire a könyv végére értem, úgy éreztem, végigjártam, ismerek már mindent! Mindenképpen szerettem volna megismerni Bagó Tündét, a Bodeni-tó útikönyv szerzőjét. Mi sem volt egyszerűbb ennél, hiszen oda készültem, Tünde pedig bő tíz éve él a tó közelében. A könyvvel a hátizsákomban felültem a vonatra, és egynapi felejthetetlen vonatozás után ott álltam, az oly áhított tó partján.

A rhododendronos kert minden kertszerető álma. Kellő körültekintéssel, féltő gondoskodással majdnem mindenkinél pompázhat a havasszépe. Lássuk, hogyan!

A zsenge csalánlevél gazdag vitaminforrás, kitűnő főzeléket, levest főzhetünk belőle. Mint ínségétel, a paraszti konyhák régebben ismerték, de újabban a trendi éttermek is felismerték a csalánt, mint a reformkonyha egyik pompás alapanyagát. Aki megszereti, rá fog jönni, hogy a csalánban még ennél is több van! Mint természetes zöldítőt, mint ásványianyag-raktárt, belekomponálhatjuk akár sós- vagy édes süteménybe is.

A virágkóstolókon az asztalon láthatatlanul ott van a biodiverzitás, a tradíció és az innováció, az ökológiai szemlélet, a nem-növekedés, a rendszerben gondolkodás, a fenntarthatóság. Azon vagyok, hogy ezt virágnyelvre fordítsuk, és megérezzük, megérthessük a virág valódi lényegét. Személyes vallomás következik: a kertet választottam és a könyvtárszobát – így teremtettem kerek világot szavakból és virágokból.

Téged is visszarepít a gyerekkordba a tejleves említése? Kóstoltad sósan, vagy édesen? Vannak, akiket gyöngéd érzelmek fűznek hozzá, mások rá se hederítenek. Nálunk évtizedekre visszamenően a bodzás tejleves a menő. Most éppen időszerű!

Megfordult-e már a fejünkben, vajon miért szervez egy település gasztronómiai fesztivált? A legfőbb indok nem az, hogy jól szórakozzon és degeszre tömje bendőjét a nagyérdemű. Persze, ez is fontos szempont, de sok év fesztiválszervezőjeként tudom, hogy a lecsó-, kolbász-, spárgafesztivál ötlete azért pattan ki lelkes lokálpatrióták fejéből, hogy vigye a település hírét. Ha ott aztán megtalálja a szórakozását és az ínyére valót a közeli és távoli közönség apraja-nagyja, az mindenkinek csak javára válik. Ehhez viszont nem árt ismerni némi gasztrofeszt-illemtant.