Filléres főzés és hústalan napok, avagy ízletes hadi ételek
Gondoltam, írok egy cikket a filléres főzésről, a maradékok maradéktalan hasznosításáról. De vajon érdekelne-e e bárkit, hiszen eleve takarékoskodunk, nem? Aztán a kisboltban egy beszélgetésnek lettem fültanúja – bevallom, matattam egy kicsit a dobozok közt, hogy hallgatózzak.
Egyszer volt szerelem a hűség városában: Sopron, te csodás!
Vannak városok, amelyek visszavonzanak. Nemrég jártam Sopronban, ősz volt, az előadásom után egy Szilvási-regény nyomán barangoltam, már nem először. Télen újra a hűség városa lett a célpont, ezúttal legkisebb leányommal. Neki eddig Sopron a VOLT Fesztivál volt, akadt így elegendő felfedeznivaló – mindkettőnknek. Esténként a kékfrankos nyomába eredtünk, és remek fehéreket leltünk.
Amarillisz: 25 tudnivaló a tél egyik legszebb virágáról
Az amarillisz vagy lovagcsillag a téli, virágszegény időszakot is feldobja. Azzal tűnik ki a többi szobanövény közül, hogy őt magunk nevelhetjük fel, így a szemünk előtt történik a csoda: a hagymácskából néhány hét alatt pompás virág nő.
5+1 könyv a kerti irodalomból
Most, hogy a kert téli pihenőre tért, a szerszámok is elcsöndesedtek – kivéve a huncut hólapátot és az izgága hóseprőt –, itt az idő, hogy előkerüljön a kerti irodalom. Ha lemegy a nap, remek program bekuckózni és olvasgatni jótollú írók nemes és felemelő gondolatait a kertről. Kedvenceimből ajánlok néhányat. És amiért szeretem ezeket: a kertekben, a kertek mögött mindig felsejlik a kertszerető, békés lelkű ember.
Kutya, tűzijáték és kutyakötelesség

A csöndes tűzijáték a kutyát se zavarja? Levendulaolajjal a pánikszerű kerítésugrás ellen? Pszichoterápia a kutyáknak erős hanghatások elviseléséhez? Pusztuljon, aki tűzijátékozik? A kutyások és a tűzijáték rajongói év végi összecsapása előtt érdemes a másik oldaláról is megnézni a szilveszter este fény- és hanghatásait.

„Kutyahideg tél volt 1944 karácsonyán” – egy megrázó visszaemlékezés
Kutyahideg tél volt 1944 karácsonyán. Havazott. Már régóta nem volt fűtés abban a budai bérházban, ahol akkoriban laktunk. Nem volt szabad fűteni, mert a kéményből felszálló füst jelzés lett volna az ellenséges repülőknek, hogy ott emberek élnek, oda kell dobni a bombát. Fáztunk. A legtöbb ablak betörött a közeli robbanások okozta légnyomástól. Rajtam télikabát volt, sapka, kesztyű, hócsizma bent a lakásban. Hétéves múltam a nyáron, nem sokat tudtam a világból, csak azt, amit láttam.
„Mindenből jutott mindenkinek annyi, amennyi elegendő” – elődeink öröksége
A régi porcelán ünnepekkor mindig előkerül. Na mármost, ünnepből sok van a naptárban: születésnap, névnap, vallási ünnepek, nemzeti ünnepek... és igazából minden fontos találkozás ünnep a léleknek. Talán nincs is annál szívderítőbb sóhaj, mint amikor betoppan az egykori rákospalotai háziorvosnak az unokája, és abból a csészéből szürcsöljük a teát, amiből sok-sok évvel ezelőtt a nagypapája kortyolta az én nagyanyámékkal.
A szezon sztárja: ezüstfenyő, és amit tudni illik róla
Ezüstfenyő, szép sudár, karácsonyi díszben áll? Vagy rajta ül a kismadár és nyuszi járja körbe, mint a dalban?  Választhatsz ezüstfenyőt is karácsonyra, de akkor legyen gyökeres, és az ünnep elmúltával ültesd a kertbe. És készültünk még 25 infóval róla...
Kína Monte Carlójában jártam, és túléltem
Mielőtt elindultam volna Kínába, ismerősök és ismeretlenek meséltek nekem a sosem látott Kínáról. Elmondták, hogy a kínaiak büdösek, koszosak, köpködnek, ránk akarják sózni az ócska gatyáikat, majomagyat és magzatlevest esznek, megsütik a kutyát, és amúgy bérgyilkosok, akiket nem lehet megtalálni, mert minden kínai egyforma, és egymás útleveleivel utaznak. Ezeket a rosszindulatú sztereotípiákat szeretném egy kicsit helyre tenni úti beszámolómmal.