Halmos Monika | fitoterapeuta, virág- és borsommelier, író

Gyerekkoromban akácvirágzás idején rendszeresen került az asztalra, és így azt hittem, ez a világ rendje: májusban mindenki bundában sült akácvirágot eszik. A felismerés, hogy nem így van, talán ez indított el az ehető virágok színes és élvezetes világának kutatásában. Aki még nem kóstolta e mézillatú finomságot, itt az idő, hogy bepótolja!

Egy cserép növény ajándékba van olyan szép, mint egy csokor. És tovább tart! Egy pompás növény-összeültetéssel személyre szabhatjuk, abban benne van a lelkünk, a munkánk. Kis figyelmességgel örömet szerezhetünk, vagy csak úgy, a magunk gyönyörűségére is elkészíthetjük Itália üzenetét, egy pizzafűszer-cserepet vagy egy gyógyító minikertet.

A császárfa a napsütötte, meleg kertek ékessége: csodás tavaszi virágözön, hatalmas, szív alakú levelek és terebélyes korona. Ám mielőtt ültetnél egyet a kertedbe, érdemes jobban megismerned!

Ezt a tokányt egy kedves erdész barátunk készítette nekünk először, és már akkor a csodájára jártunk: a sok-sok zöld „miskulacia” mennyei mártássá változott benne, mire a hús megpuhult. A juhtúró és a tojás bársonyossá simította – mindenképpen egy markáns, illatos fehérbor dukál mellé!

Szeretem a madárcsicsergős reggeleket. Beleugrok ilyenkor a gumicsizmámba, lebaktatok a kert végébe, az almafák alá, leülök az öreg padra, míg elszürcsölöm a kávémat. A fű most már térden túl ér, sőt, a combomon sistereg, harmatgyöngyök csilingelnek rajtuk. Énekelnek a madarak, olykor már megszólal a kakukk is – igen, már nyílik a kakukkfű illatos virága! És aztán felbőgnek a motoros kaszák az idilli reggelbe. Jó reggelt, világ!

Színes, illatos, szemet gyönyörködtető – minden virágról tudunk szépet mondani, pláne általánosságokban. De kevesebbet tudunk róluk, már ami a tárgyi tudást illeti. Ha viszont kertet művelnénk, nem árt, ha okosodunk kicsit a témában! Új sorozatunkkal ebben segítenénk: minden héten összegyűjtünk 5x5 tudnivalót egy-egy virágról, ami a kerted, az otthonod dísze lehet! 

Imádom a kutyákat, és a kertet. Voltak kutyáink, volt kertünk. Most álmaim virágoskertjét építgetem, a kutyámat jó ideje a barátnőmnél tartom. Ez persze úgy igaz, hogy neki van kutyája, nekem van kertem. Ha kutyázni szeretnék, meglátogatom, kielégítem kutyuskahiányomat, azután hazamegyek a virágaimhoz.

Különleges fogás, különleges formában!

Az egész a bodzás palacsintával kezdődött. Nagyanyám sütötte mindig, amint odaértünk hozzá a nyári szünetre. Később aztán Lujzi Tante jóvoltából megismerkedtem az ibolyás, a százszorszépes palacsintával, a vajas-zamatos turbolyással, és onnan már nem volt megállás. Mert a palacsintát mindenki szereti, és mindig van valamilyen friss vadvirág, ízes vadnövény, amit bele lehet sütni.

Pontos, de mégis kicsit lohasztó a megnevezés: egynyári virág. Mert már amikor elülteted, benne van az elmúlás pillanata. És éppen ez a szép is bennük: az a pár hónap, amíg veled vannak, amíg kibontakozik szépségük, beragyogják a kertet – és az első faggyal véget is ér diadalútjuk. E kérészéletű virágrengetegből a kedvenceimet mutatom be, itt az idő, hogy a földbe kerüljenek az egynyári növények!

Lélekvidámító finomság