A tanúhegy, amely épp virágkorát éli. Hasonlíthatjuk Toszkánához, vagy bármi máshoz, de nem érdemes. Ilyen mindentudó és mégis csöndes, múltról mesélő és a jövőbe tekintő hely kevés akad a mai világban. Nem csoda, hogy aki felfedezi titkát, rajongójává válik. Bazaltoszlopok, túraútvonalak, balatoni panoráma, szőlőskertek és borospincék, hagyományos és újkeletű gasztronómia ötvözete. Akár a világ közepe is lehetne. Ősz vége felé is érdemes bebarangolni.
A Vízivárosról gyerekként azt képzeltem, hogy ott patakok csordogálnak, és csónakokkal közlekednek az emberek. De nem kellett csalódnom a valóságban: a 150 éves főváros különös ékszerdoboza ez a Várhegy és a Duna közé ékelt terület. Kanyargós utcákkal, hosszú lépcsősorokkal, parlamentre néző sétánnyal és tengernyi történettel várja, hogy felfedezzük.
Habos, apró buborékos, könnyed textúrák egy egyszerű eszközzel. Rumos kávéhab, rózsás babhab, levendulás bársonyhab, tökhab szerecsendióval a lattén és levendulás céklahab, ha szeretnéd szebbé tenni a mindennapokat.
A forrástól a torkolatig végigkísérni egy folyót igazán felemelő élmény. Hetekig terveztük, végigvettük a réges-régi túrák emlékeit és térképeit, hogy aztán egy kegyes őszi napon nyeregbe pattanjunk, és meg sem álljunk a Fekete-tóig.
A Tiszántúl idegenforgalmi, kulturális és gazdasági központja, hazánk második legnépesebb városa Debrecen. Több mint 20 éve jártam benne utoljára, ködös, szürke napon, így idén nyáron érdeklődéssel vártam az új, napsütötte találkozást. Nem csalódtam.
A kikötő- és kávéváros pillanatok alatt belopja magát az ember szívébe. Úgy, hogy újból vissza kell menni, aztán még egyszer. Mert van még egy utca, ami felfedezésre vár, és még egy kávé, amit elkortyolnánk.
Nekem az ősz nem az ijesztgetős-halálfejes-véresszájú tökdekorációkat jelenti, hanem a letisztult, szép, harmonikus összeállításokat. Mutatom, milyeneket.
Minden ízében szép tárlat nyílt a napokban a Gödöllői Királyi kastélyban: nem csak Sisi-rajongók számára költözött ide egy időre Schönbrunn gazdag gyűjteménye. Ajánlónk.
Kőpiramis és Kastélybirtok-tanösvény Iszkaszentgyörgyön, kastélypark Fehérvárcsurgón, szoborpark és szurdokvölgy Bodajkon, ezer jó dolog Móron, az ezerjó városában, és mindez egyetlen túrára felfűzve. Élménycsokrot hoztunk, amelyből a család minden tagjának jut kedvére való.
Ott gőzölgött előttünk a tányér, apám leoltotta a villanyt, öntött valamit a tányérokba, és meggyújtotta. Csodás pillanatok voltak ezek, amíg a kék láng lobogott a tejbegríz felszínén! Ma is itt él bennem, ahogyan a sötétben a lángnyelvek a fahéjas-cukros kását nyaldossák. A csoda nem tartott sokáig, fél perc alatt elégett a rum, elszállt a varázs, és nekiláthattunk a kanalazásnak.
Miért van nyúlszobor a Károlyi-kertben? Ki pihenhetett a százötven éves eperfa alatt? Van olyan udvar Budapest belvárosában, ahol időnként bor folyik a kútból? Tényleg az egykori Úttörő Áruház mögött volt az istállója Kincsemnek, a legyőzhetetlen csodakancának? Egy különös budapesti sétán minderre fény derült, és bekukkanthatunk valóban eldugott kertekbe, titkos udvarok sötét és fényes rejtelmeibe.
A kapor megosztó fűszer. Illata, zamata a nyarat idézi fel akkor is, ha tél derekán a töltött káposztában találkozunk vele. Gyerekkorom óta összetarozik nálunk a kapor meg a túró, édesen és sósan is, bár nem mindig ért vele egyet mindenki.
