Ha fellapozunk egy régi szakácskönyvet, likőrök garmadájának receptjei sorakoznak benne. Mellettük ott vannak az alkohollal való tartósítás fortélyai is: egyszerűek, elronthatatlanok, biztosra lehet menni, ám a kellő íz eléréséhez időre van szükség. Ám a türelem meg hozza gyümölcsét: a nyár ízei néhány hónap múlva isteni egységbe kovácsolódnak. Gondolhatunk akár az adventi időszakra, az ajándékozásra is, ha most épp gyümölcs bővében vagyunk.

A víz és az erdő egyszerre él. Az ártéri erdők, a lápvidékek és mocsarak hihetetlenül gazdag élővilága, a buja növényzet izgalmas kirándulásra csábítanak. Az erdők mélyéről ezernyi madárhang hallatszik, és száraz lábbal merülhetünk el a páratlan természeti értékekben.

A kis dunakanyari falu határában sok-sok málna termett gyermekkoromban. Ha csak tehettük, kijártunk málnázni, később kötelezően szüretelni. Hiába karistolta össze kezünket-lábunkat a Boldogasszony csipkéje, a málnaág. Azt mesélték, egykor hajók indultak délutánonként Bécsbe, málnával megrakodva. Mára szinte mind eltűntek a nagy, összefüggő málna-ültetvények. Ám a kertünkbe sikerült megmenteni néhány régi, zamatos fajtát, amelyek minden egyes piros szemében ott rejtőzik a letűnt gyermekkor íze, időtlenül. Télire pedig szörp és dzsem formájában mesél a nyári napsütésről, dunai hullámokról.

Babérmeggy, a mediterrán jellegű, örökzöld sövény, ami minden kertet fel tud dobni, de még az erkélyen vagy a lakásban is jól érzi magát, ha megfelelő típust választunk!

„Itt a bokor, itt a málna, jaj be édes, tömd a szádba!” – írta Nemes Nagy Ágnes a málnaszedő medvebocsok történetében. Mert az első málna szemek legjobbak egyenesen a bokorról bekapva. Amikor ha nem is egész kosárral, de már bőven érik, akkor málnás receptek egész sora kínálja, hogy ezt a piros gyönyörűséget hozzáillő köntösbe csomagolva tálaljuk fel. A málnás boszorkányhab békebeli nyári desszert, a nagynénik csipketerítős, hűvös szobáit idézi. Csak frissen jó, de hamar elkészül! A kakaós túrófánkhoz nem kell sütő, a málnás kosárkák pedig nyári partira vagy ünneplésre is tökéletesek.

Van egy jól bevált receptem, aminek hosszú évek óta csodájára jár, aki látja. Pedig semmi rendkívüli nincs benne. Egyszerű, sallangmentes, tiszta, sokoldalúan felhasználható. Mindenki szereti. És bárki elkészítheti, mert annyira egyszerű.

A napfordulóhoz, Szent Iván éjszakájához számos néphagyomány kötődik. Ha nem élünk velük, ha nem járkálunk a réten holdfényben mezítelenül harmatcseppeket gyűjteni, ha nem gyújtunk örömtüzet a hegyen, ha nem ugrunk át a lángok felett egymás kezét fogva, attól még ünnepelhetjük odahaza. Egy kellemes vacsorához kettesben vagy a barátokkal, éjszakába nyúló beszélgetésekhez ajánlom a finomfüves vajgyertyát.

Salzkammergut apró házaival, virágos kertjeivel, ormok közé ékelt tótükreivel olyan, mint a mesekönyvek apró falvai. Lehet, hogy nekem azért olyan kedves, mert két nagyanyámat gyöngéd szálak fűzték ide, és talán átültették belém az érzéseket. Ausztriával való ismerkedésem itt kezdődött, Bad Aussee-ben. Nevezhetjük ékszerdoboznak is, de nekem inkább egy romantikus mesekönyv színes lapjai elevenednek meg, ha odakalandoznak gondolataim. És kalandoznak egyre többet megint, mert Salzkammergut 2024-ben Európa kulturális fővárosa – központja a fürdőváros, Bad Ischl. Jó ok arra, hogy felkerekedjünk, és a só után eredjünk.

A bajor perec bizonyára ismerős: ha másról nem, hát a remek bajor sörök elmaradhatatlan kísérőjeként. Fényes, szép felületét a sütés előtti rövid fürdőnek köszönheti. A perec mellé kitűnő az érett camembert sajtból kevert obazda vagy obatzter, ami a bajor kolbásszal együtt nem maradhat el a sör mellől. És ha teljesen véletlenül maradna a perecből másnapra, készítsünk pereclevest! 

A vidéki kerteknek van valami nosztalgikus, marasztaló bája. Talán ilyen volt a nagyié? Vagy egy mesében láttuk? Ki tudja. Ezt a kellemes, szívet melengető hangulatot néhány régi edénnyel, kerti virággal, vadvirággal magad is megidézheted.

A levendulával való fűszerezésnek vannak aranyszabályai. Érdemes ezeket betartani, mert egy „ellevendulázott” étel örökre elveheti a kedvünket, erőteljes szappanízt hordozva. 

Van, amikor az ember csak úgy beleszeret egy településbe, egy vidékbe – nem is tudja, megmondani, miért. Azt sem, mikor kezdődött. Csak azt tudja, hogy gyöngéd érzelmekkel gondol rá. És szívesen keresi fel, akármikor is. Ilyen számomra Felsőrákos és vidéke.