„Az a csodálatos az étkezésben hogy – az étvágy szóban is benne foglaltatik – az ízek utáni vágyódás szüli, nemcsak az evés öröme. Szorosan hozzátartoznak a vágyak, a kacérkodás az ízekkel. Ha csak azért volna szakácsművészet, hogy ehessünk, a fene megette volna az egészet. Inkább azért van, hogy kiszűrhessük a természetből ezt a sok pompás ízt” – vélekedett egykor Bessenyei Ferenc, A Nemzet Színésze az étkezés örömeiről. Az ízekkel való kacérkodás már ott kezdődik, amikor a kosarunkba tesszük a kiválogatott alapanyagokat. Keresgélünk a színek, az ízek között, és ha jól sáfárkodunk, akkor a végeredmény is színes, izgalmas, egészséges lesz. Öröm lesz megenni, akár ezt a könnyed, őszies-télies rakott zöldséget, amiben az összetevők kedvünk szerint változtathatók.

„A vasbilincset eltépni könnyebb, mint a virágkoszorút” – írta Hamvas Béla. Az antik görögök óta a koszorú formája a halhatatlanságot és a szeretet végtelenségét szimbolizálja. A kert, a rét és az erdő annyi alapanyagot kínál ősszel, hogy nem is lehet betelni velük: színek, formák, ágak, termések, megszáradt virágok kerülnek a kezem ügyébe. Nincs két egyforma sosem. Ajtódísz vagy egy szép koszorú a falra? Egyedi kegyeleti koszorú? Te is meg tudod csinálni!

Észrevettétek, hogy minden hűvös hajnal egy-egy újabb sárga árnyalatot fest a zöldbe? Még ha zöldnek is tűnnek a fák, egyre több bennük a meleg, a sárga, mint a kék. Persze, ezt csak a festő ecsetje tudná kikeverni a palettáján, finoman adagolni a kékhez a sárgát meg a vöröset – egyre erősebben. A bölcs természet ecsetje nyomán hamarosan egészen elvörösödik, sötéten sárgállva a földre hull. Addig viszont a miénk az élvezet, hogy a múlandóság e bűvös napjain megcsodáljuk a tündöklést az élet csúcsán, az elmúlás küszöbén, amikor a természet elénk tárja, aztán szórja egész vagyonát.

Meseházak, színes legendák, pompás virágok, több száz éves utcakövek – aki egyszer megfordul itt, álmában sokszor utazik majd az időtlen varázsba, a fagerendás házak közé. Rothenburg ob der Tauberban jártunk, és neked is javasoljuk, hogy felkeresd!

Úgy tűnik, végérvényesen beköszöntött az ősz. A bágyadt napsütésben aranyszínű falevelek táncolnak, mint édes angyalok. Az erdő jókedvében kicsinosítja magát, őszi maskarát ölt magára. Jókedvű móka ez, hiszen a sárga és a vörös. ezer színében pompázó leveleket csak odafércelik a jelmezhez, hogy amikor jön egy-egy hűvös fuvallat, tovaszálljon a széllel a levél. Kacag az erdő: a vadrózsa meg a kökény megcibálja a lányok ruháját, ilyenkor ők sikongatnak egy kicsit. A tölgyek kicsit komornak tettetik magukat: egy-egy őzbarna levelet dobnak csak az avarra, azt is olyan méltóságteljesen, hogy meg kell tapsolnunk minden produkciót. Itt az ideje az őszi pikniknek!

A reszelt burgonyából sült egyszerű fogás a Kárpát-medence minden szegletében ismert étel. Mindenhol másképp csinálják, és éppen ez benne a jó: soha nem lesz ugyanolyan, de mindig finom.

Tökből sosem elég? Az ősz eme édes, ragyogó kincse annyi mindenbe belekívánkozik. Mivel a levendula nálunk megunhatatlan, olykor e két szín ötvöződik: a sárgás narancs és a liláskék. Egy komplementer őrület, egy elképesztő ízvarázslat? Ki kell próbálni, mert a chili meg a fokhagyma, a forró vajon sistergős levendulával elképesztő messzeségekbe röpít. Tök- és levendularajongóknak egyszerűen kötelező fogás, próbáljátok csak ki!

Ausztriai prospektusokat böngészve, Karintia tartományhoz érve rendre szembetalálkozhatunk egy kimagasló sziklaszirten kevélyen őrködő, soktornyú, impozáns vár képével. Magam is így voltam vele, és a közelgő túrát tervezve utánajártam, mi is ez a hely. A Hochosterwitz kastély Karintia történelmének fontos állomása, a tartomány egyik jelképe, Európa egyik legjelentősebb műemléke – szinte kötelező látnivaló mindazoknak, akik Ausztria építészetének történetét és festői szépségét szeretnék megcsodálni.

Az én macskám szereti a petrezselymet, a tiéd lelegeli az orchideát. Az ő cicája majdnem meghalt a karácsonyi kaktusztól, a mi Cirmosunk meg rajong a levenduláért és a levendulás sütikért. Nem vagyok egy cicabolond, ám a dorombolók mind imádnak. Körülnéztem hát, milyen viszonyban állnak a macskák a növényekkel.

Nem túl szép, tapintása durva, illata erős, és nem mondható kellemesnek. Mégis érdemes megbarátkozni vele, mert a téli konyha egyik vitaminbombája, és rendkívül egészséges. A retkek közül számunkra a fekete retek a legértékesebb. A népi gyógyászatból igazán hatékony és gazdaságos ötleteket meríthetünk, hogyan használjuk a fekete retket egyes betegségek megelőzésére és tüneteinek enyhítésére.

Almabőségben mi sem természetesebb, hogy nap nap után új és újabb almás desszertek kerülnek az asztalra. Hogy ne unjuk meg, mindig kellenek az friss ízek. Olykor pedig ott a kihívás: ne legyen benne glutén, ne legyen benne cukor, se tejtermék. Bizony, ez nem könnyű feladat, de van egy pompás receptem, ami ilyenkor bevethető, és kedvünkre alakítható. Más sokszor aratott sikert, érdemes kipróbálni! Lehet torta, pohárdesszert, mákban vagy dióban forgatott, puha golyócska. Íme, az alapdesszert!

Mennyi egy pohár tejföl, mit jelent az egy tojásnyi zsír? A 4 centiliter pálinka miért feles, és hogyan értelmezzük azt, ami kétdekás? Hány gramm kukoricából lesz két liter pattogatott? Fogós és ravasz kérdések a konyhában, amelyek olykor képesek megakasztani a sütés-főzés folyamatát. Pedig ezek remek gyakorlatok ahhoz is, hogy a csemeténkkel megszerettessük és megértessük a mértékegységek tudományát.