A lekvár, az barack vagy szilva, esetleg eper, de almából jóval kevesebb helyen készül lekvár. Ahol egyetlen szem gyümölcs sem mehet kárba, ott azonban készül akár a hullott, vagy a nap perzselte almákból befőtt, püré, aszalvány vagy lekvár. Ez utóbbihoz szeretném ajánlani két olyan receptemet, amelyek mindig nagy sikert aratnak! Ilyenkor kiválogatom a félretett, legmutatósabb befőttesüvegeket is, hiszen ezekből ajándékba is készülnek, jó előre gondolva a téli ünnepekre!

Úgy néz ki, mint egy cifra káposzta – mert az is!

Emlékeztek rá, hogy sok-sok éve nagy divat volt lusta asszony rétesét sütni? Szinte mindenki azt sütött, heteken át, legtöbbször túrós változatban. Hiszen egyszerű: csak be kell dobálni-önteni a hozzávalókat a tepsibe, mehet a sütőbe és kész. Elronthatatlan, mondták, pedig ha nem vajazod ki a tepsit, ha túl sokáig sütöd, akkor ebbe is csúszhat hiba. Tényleg egyszerű, és nem csak túróval, mazsolával készülhet, hanem meggyel, almával – ahogyan az igazi rétes is.

Vörös ragyogás, téveszthetetlen zamat: ha már hazánkban kiváló szőlők teremnek, miért is ne kísérelhetnénk meg nem csupán bor képében látni viszont? A szőlőskerteket legtöbbször diófák szegélyezik, amikor a szőlő a puttonyokba gyűlik, akkor koppannak az első diók a földre: hát kerüljön bele egy pár szem friss, idei dió is.

A levendularajongók őszi öröme, amikor a júniusban szépen visszavágott levendulabokrok egy újabb virágzással hálálják meg a gondoskodást. Olykor csak néhány lila kalászt lenget a szél mutatóban, máskor szép kis csokrokba is gyűjthetjük az illatos virágokat. Ha a szabadban sütünk, a parázsba dobhatunk az előző évi, megszáradt levendulaszárakból. Nem sokat, ezt is csak mértékkel, ám egy-két maréknyi belőle fenséges, finom levendulafüstös aromát ad a roston sült finomságoknak, legyen az hús, zöldség, vagy például egy karcsú keszeg.

Nemcsak szabad, de erősen ajánlott „a Dunától a Tiszáig nyúló rónát” bebarangolni. A síkvidéki túrázásnak számos előnye van: nincsenek nagy, leküzdendő meredélyek. Nem kell nyelvet lógatva hegyet mászni, de nem is fog elterülni előttünk, mint térkép, a táj. A rónák végtelenjében gyalogolva megérezhetjük a végtelen időtlenséget. Eszünkbe juthatnak nagy költőink, akik szívhez szólóan írták le az Alföld tengersík vidékét, akik megénekelték a ringó búzamezőket. Ha jól figyelünk, akkor megláthatjuk a természet és az ember szimbiózisának eredményét: a megkötött futóhomokot, a tikkadt szikes talajt, az elhagyott tanyákat jelző kútgémeket, a betolakodó özönnövényeket, az elsivatagosodás jeleit. Felér egy zarándoklattal, egy klímaváltozás-tanulmánnyal.

Itt az ősz, a gyümölcssalátában egybekelnek az almák, körték a megkésett barackkal, hamvas szőlővel. Olykor kerül bele puha csipkebogyó, idén különösen korán érkezett! Hozzá még egy kis friss, csöppet kesernyés dió, egy gyömbéres- mézes joghurt telitalálat, a gyömbér, a méz ízével mindenkit felvidít! Avagy egy gyümölcssaláta az aranyló ősz kincseiből, hozzá chilis-rozmaringos csokoládé-öntet, esetleg chilis rózsával bolondított sütőtök-kockák? Ugye, egyik sem is hangzik rosszul?  

Nap-nap után nehéz kérdés: mi legyen az uzsonnás dobozban? Mit vigyünk magukkal ebédre, tízóraira, kirándulásra, munkába? Sok szempontot kell figyelembe venni, de valljuk be, az idő és a pénz mindig előrébb való, mint az, hogy az ennivaló tényleg egészséges legyen! Pedig ilyenkor, nyár végén, a kert és a piac tengernyi finom hozzávalót kínál, amiből változatosan lehet készíteni finomságokat.

Amikor először megjelent Budapesten a hamburger, nagyszüleim szent borzadállyal konstatálták, hogy jól nevelt unokáik hazafelé nem átallanak szalvétába tett hagymás szendvicset nem ebédelni. Úrilány utcán nem eszik, csóválták a fejüket, én meg néztem, hol az úrilány – talán csak a regényekben! Menő volt a Kálvin téri hamburgerező, az utcán enni pláne, ellent mondani az öregeknek és kivívni ellenérzésüket, az meg maga a gyönyörűség. Aztán persze a legszebb blúzom ketchup foltos lett randi előtt, a dekoltázsomból szedegettem ki a lilahagymát, és kezdtem megérteni ezt az úrilányos dolgot. Normális ember, elegáns nő nem is eszik az utcán, és ha meg mégis, akkor megadja a módját.

Nemszeretem-savanyúság, a terítőből kimoshatatlan rémisztő szín: sokan így gondolnak a céklára, pedig e megvastagodott gyökér egészséges, sokoldalú, ráadásul édesen és sósan is élvezhető, nemcsak savanyúan. Íme, egy csokorra való a nálunk legnépszerűbb céklás receptekből.

Egy belevaló recept az indián nyárra! Ha marad a húslevesből némi benne főtt zöldség, a csontokról lefejtett hús, átváltozhat töltelékké a puha padlizsáncsíkokba. A zamatos paradicsomszószban ott a nyár, minden percünk és fáradságunk, ahogyan gondoztuk, öntöztük és óvtuk, és ez mind egybekel az illatos zöldfűszerekkel. Egy olyan egytálétel, ami mellett mindenkiből előtörnek a múló nyár szép emlékei, a kert meleg pillanatai.

Sok-sok kísérlet előzte meg e rétes születését. És íme, egy hamisítatlan rózsa-ízű rétes, amelyben a rózsa több formában is megjelenik: ízben, illatban, kandírozva!