A némaságában is sokat mondó világot találjuk Majkon, a Kamalduli remeteségben. Minden évszakban érdemes felkeresni: tavasszal, amikor keltikék borítanak virágszőnyeget a környékre, nyáron, levendulavirágzás idején, amikor a kis cellaházak közt liláskéken bókoló illatos bokrok sorakoznak, a fallal körülvett kertekben gondosan válogatott fűszernövény-társítások pompáznak és ősszel, amikor ezer színben pompázik a környék, de télen is, amikor a természet csendje tökéletes harmóniában találkozik a remeteség némaságával. A majki tárlatvezetés lelki feltöltődés, szellemi táplálék és aktív kikapcsolódás is egyben.
A legtöbb háztartásban csak húsvétkor kerül elő a torma, a sonka mellé. Pedig a legjobb immunerősítő, az őszi-téli időszak egyik legjobb fűszer- és gyógynövénye, a bél immunrendszerének stimulálója. A torma mézzel nagyon jól bevethető torokfájás, torokgyulladás esetén, használhatjuk ízületi fájdalmakra. Ecetesen ott lehet a sült kolbász meg a hurka mellett, jó a disznósajthoz frissen reszelve is. Készíthetünk tormalevest, vagy tormás galuskával gazdagított céklalevest. A tormával megbolondított almapüré minden ínyenc fogára való, ahogyan a tormával töltött pecsenye vagy a tormával párolt lazac. Az ecet és a citrom jegyben jár a tormával, mert a csípőst ízt szelídítik, ezáltal a torma még inkább kívánatos ízekkel kecsegtet. Ha pedig elolvasunk egy torma-tanulmányt, akkor a heti étlapon többször is szerepet fogunk adni ennek a csípős gyökérnek.
Ezeken a meseösvényeken egyszerre lehetünk a térben és a virtuális valóságban, tehát minden korosztálynak kínálnak élvezetes formában új információkat. A nagyszülők jobban ismerik a fákat, bokrokat, a „papírtérképet”, az unokák a mobilapplikáció rejtelmeiben vannak otthon: így ezek a kirándulások az egész családnak közös élmények – mondhatni generációkon átívelő szórakozva tanulás lehet egy meseerdő kirándulás.
Elképesztően gazdag ízek, csupa természetesség, minden ízfokozó nélkül – ezt kínálják a zöldségcsipszek. Az egyre hosszabb őszi estéken olykor muszáj valamit ropogtatni, ezért szívesen készítek mindenféle gyökérzöldségből ízletes ropogtatni valót. Most a zamatos fekete retek került sorra, ez a recept a többi gyökérzöldségre is alkalmazható. A fűszerezését pedig a szánk íze szerint variálhatjuk.
A retket legtöbbször nyersen fogyasztjuk. A besózott, kinyomkodott, tökmagolajjal megöntözött, esetleg gorombára tört tökmaggal megszórt reteksaláta egyenesen az egyik legfinomabb téli saláta mifelénk. Ám távol-keleti barátaim tanácsára kipróbáltam a retket főzve is, mert ők úgy tartják, ami a földben nő, azt meg kell főzni. Ha csak 1 percig is, de mindenképpen érje a lobogó víz ereje. Igazuk volt, mert a retek ebben a formában más arcát mutatta meg – mosolyra derít. Érdemes kipróbálni, és ha ízlett, felvenni a hideg évszak saláta-palettájára.
Érzitek gondolatban a sült gyümölcsök édes illatát? Ha beköszönt az ősz, a sütő felől olykor isteni illatok szállnak. A gyümölcs meleg aromája, a csöppnyi karamelles zamat, ellenállhatatlan. Ha találok éppen hibás gyümölcsöt, semmi gond, megtisztítom, és készül belőle valami remek. Ha nem gyümölcsleves vagy gyümölcsszósz, akkor lehet belőle egy egyszerű desszert. Például a legutóbb készült, mézzel, vaníliával és citrommal finomított, joghurttal selymesített pohár desszert, aminek a szelíd kukoricapehely adott egy plusz, ropogós réteget.
Hét domb, turistavonat, romantikus utcák, tornyok, a város fölé magasodó vár – mindezt megtaláljuk Nyitrán. A város nincs messze, példaértékűen karbantartott épületeivel, sétálóövezetével, a várból nyíló pompás panorámával és finom ízekkel várja felfedezőit. Ráadásul ha itt járunk, a túrázó kedvünket is csillapítja a közeli Zobor-hegy.
„A gondos gazdaasszony az éléskamrát megtölti, úgy más részről a zöldségpincét is kitisztíttatja, a polcokat helyreigazíttatja, a homokot, földet hordat belé, és a gyökeres veteményeket, a zellert, a petrezselymet, tormát, veres, sárga és tövisrépát, retket, karalábit, kártifiólt, tzikoriát kiszedetvén a kertből, feltisztítva a jövő télre berakja, vagy mije ezek közül hibázik, pénzen is beszerzi” – ezt írja októberre N. Nagyváthy János az 1820-ben kelt Magyar házi gazdaasszony című művében.
A körömvirág tartós, a sárga minden árnyalatában az első fagyokig pompázó növény. Napsütésben csodásan mosolyognak a virágok, este és esőben becsukódnak. Az üde nyílásukban szedett fészkes virágzatokból kitépkedett sugárvirágok ételfestékként, sáfránypótlóként régóta ismertek. Sajtos ételekben, omlettekben, sós süteményekben mutatják meg igazi zamatukat a virág aromás, csöppet kesernyés szirmai. Megszárítva a frissel azonos módon használhatjuk fel.
„Az a csodálatos az étkezésben hogy – az étvágy szóban is benne foglaltatik – az ízek utáni vágyódás szüli, nemcsak az evés öröme. Szorosan hozzátartoznak a vágyak, a kacérkodás az ízekkel. Ha csak azért volna szakácsművészet, hogy ehessünk, a fene megette volna az egészet. Inkább azért van, hogy kiszűrhessük a természetből ezt a sok pompás ízt” – vélekedett egykor Bessenyei Ferenc, A Nemzet Színésze az étkezés örömeiről. Az ízekkel való kacérkodás már ott kezdődik, amikor a kosarunkba tesszük a kiválogatott alapanyagokat. Keresgélünk a színek, az ízek között, és ha jól sáfárkodunk, akkor a végeredmény is színes, izgalmas, egészséges lesz. Öröm lesz megenni, akár ezt a könnyed, őszies-télies rakott zöldséget, amiben az összetevők kedvünk szerint változtathatók.
„A vasbilincset eltépni könnyebb, mint a virágkoszorút” – írta Hamvas Béla. Az antik görögök óta a koszorú formája a halhatatlanságot és a szeretet végtelenségét szimbolizálja. A kert, a rét és az erdő annyi alapanyagot kínál ősszel, hogy nem is lehet betelni velük: színek, formák, ágak, termések, megszáradt virágok kerülnek a kezem ügyébe. Nincs két egyforma sosem. Ajtódísz vagy egy szép koszorú a falra? Egyedi kegyeleti koszorú? Te is meg tudod csinálni!
Észrevettétek, hogy minden hűvös hajnal egy-egy újabb sárga árnyalatot fest a zöldbe? Még ha zöldnek is tűnnek a fák, egyre több bennük a meleg, a sárga, mint a kék. Persze, ezt csak a festő ecsetje tudná kikeverni a palettáján, finoman adagolni a kékhez a sárgát meg a vöröset – egyre erősebben. A bölcs természet ecsetje nyomán hamarosan egészen elvörösödik, sötéten sárgállva a földre hull. Addig viszont a miénk az élvezet, hogy a múlandóság e bűvös napjain megcsodáljuk a tündöklést az élet csúcsán, az elmúlás küszöbén, amikor a természet elénk tárja, aztán szórja egész vagyonát.
