Megfordult-e már a fejünkben, vajon miért szervez egy település gasztronómiai fesztivált? A legfőbb indok nem az, hogy jól szórakozzon és degeszre tömje bendőjét a nagyérdemű. Persze, ez is fontos szempont, de sok év fesztiválszervezőjeként tudom, hogy a lecsó-, kolbász-, spárgafesztivál ötlete azért pattan ki lelkes lokálpatrióták fejéből, hogy vigye a település hírét. Ha ott aztán megtalálja a szórakozását és az ínyére valót a közeli és távoli közönség apraja-nagyja, az mindenkinek csak javára válik. Ehhez viszont nem árt ismerni némi gasztrofeszt-illemtant.

Halmos Monika receptje

Városi virág, idén egész télen állta a sarat a belvárosi virágágyásokban is, aki pedig résen volt, tél derekán is szüretelhette a színes virágokat a balkonládájából egyenesen a salátába. Tavasszal a szupermarket pultjaiban a salátamixből hirdette sárgán vigyorogva, hogy helló, itt a kikelet. Az árvácska strapabíró, dekoratív, festőket megihlető virág, ami igen finom is!

Ma 40 éve nyilvánították műemlékvédelmi világnappá április 18-át azzal a céllal, hogy többszáz éves épített örökségeinkről rendszeresen megemlékezzünk. Ez alkalomból egy valódi építészet- és kultúrtörténeti csemegére hívjuk fel a figyelmet, amely tavaly nyár óta ismét látogatható: Magyarország hetedik legnagyobb kastélyát és környezetét, az edelényi kastélyszigetet mutatjuk be. Budapesttől bő kétórányi autóútra, Miskolctól 25 km-re található Edelény, a Bódva-völgy kapuja, egy 11 ezer lelket számláló kisváros. Nevezetessége a Bódva-szigeten álló kora barokk edelényi L'Huillier-Coburg kastély, amit egy iglói vándorfestő tett híressé.

Gyógynövény és konyhai adalék is egyben!

Aki a virágot szereti, annak egy látogatás egy virágszigeten mindennél többet ér. Felér egy ajándékkal. Egy elképesztően hatalmas ajándékkal. Talán nem is lehet szavakba önteni azt, amit az ember érez egy ilyen látogatás alkalmával. Azok az illatok, a fények, a hangok és a csöndek, az a páratlan hangulat, ami hatalmába keríti az embert, az nem elmondható. De azért megpróbálom, hátha kedvet kap más is megrészegülni a virágpompától.

Bizonyára sokak emlékképei közt feldereng, amikor gyermekkorában csak úgy, a fáról letépve csipegette el az akác fehér virágocskáit, májusi délutánokon, hazafelé az iskolából, vagy amikor a nagyi palacsintatésztába bugyolálva sütötte ki forró olajban az édes fürtöket. Nekem legalábbis meghatározó bundás-akácvirágos élményeim vannak gyermekkoromból, melyek minden májusban megdobogtatják a szívemet.

Komárom határtalanul jó – hirdeti a város szlogenje. Aki ide készül, feltétlenül úgy számoljon, hogy a város megértése csak úgy lehetséges, ha átlépjük a határokat, vagyis egyszerre ismerjük meg Dél- és Észak-Komárom valóságát. Mert valahol ez a két város mégiscsak egyetlen egység maradt.

A Jókai bablevesről talán már mindannyian hallottunk. És a Jókai palacsintáról? Jómagam nemrég ismerkedtem meg vele komáromi látogatásom során. Olyannyira meglepődtem azon, hogy késsel-villával faltam a jó bablevesből ismert ízeket, olvadtak a textúrák a nyelvemen, hallgattam a palacsinta születéstörténetét, és közben egyre az járt a fejemben, hogy száz év múlva féltve őrzött legenda lehet az alig egy éves ételköltemény. Hazaérve persze elkészült nálunk is, hogy leteszteljem, mit szól hozzá a bableveskedvelő siserehad. Megnyalták utána mind a tíz ujjukat!

Sokak számára ismerős és kedves A csók, Gustav Klimt legismertebb és legtöbbet reprodukált festménye. Ám azt már kevesebben tudják, hogy a bécsi szecesszió mestere igazi kertrajongó volt. Szívesen inspirálódott a természetben, lenyűgözte a szenvedély szimbóluma, a rózsa. Bécsi villájának rózsákkal ékes kertje április közepétől áll nyitva a látogatók előtt. Akit pedig virágos tájképei nyűgöznek le, annak az Attersee környéke nyújtja azt az érzést, amit Klimt festményeiről megismertünk. Ott motívumkeresővel akár saját Klimt-tájképet komponálhatunk.

Kisgyerekként sokat gondolkodtam azon, mit jelent az, hogy „mint a tüdő a fazékból, kidagadok én”? Igaz, kicsi voltam, és aztán csak megnőttem, de nem akartam sehonnan se kidagadni, és miért is kerül a tüdőm a fazékba? Sejtelmes és furcsa dolognak tetszett – ha lehetett, nem is énekeltem az óvodában a többiekkel. Sok évnek kellett eltelni, és hosszú út vezetett oda, hogy megtudjam, miért dagad ki a tüdő a fazékból. Azt még persze most sem tudom, miért került bele a gyermekdalba.

Mindent a szemnek, semmit a szájnak: a hortenzia nem ehető virág, ám annál pompázatosabb fürtökben vonzza tekintetünket, ezért sokunk szívesen látott kerti vendége. Víz- és munkaigényes cserje, de bőven meghálálja a törődést.