Idén nagy divat a rókamotívum. Többektől hallom, hogy szeretnének egy rókaformájú ajtódíszt, de drágállják a kézművesek kínálatát. Megpróbáltam, milyen otthon két kupac forgácsból, három makkból és egy darab akáckéregből rókát készíteni.

„Aki az Úr kegyéből jómódban éli mindennapjait, kötelessége segíteni a rászorulókat”– sose felejtsd el ezt a mondatot, jelentette ki rendre nagyanyám. „Az öreg Gregersen, a te szépapád hitvallása volt ez, élete minden mozzanata ezt példázta.” Egyszerre volt ő norvég paraszt, magyar nemes és mai szóval élve: multinacionális nagyvállalkozó. '48-as szabadságharcos volt, akit aztán Ferenc József mégis kitüntetett. Szakértelme alapján épült számos vasútvonal, hidak és alagutak, a Millennium Háza, tőzegmocsárra a Keleti Pályaudvar. Ma már rakpart viseli a nevét, büszke lehet rá egész Magyarország!

A kertészetek, sőt a szupermarketek polcai is roskadoznak a különféle színesvirágú cserepes növényektől. Tavasszal természetes, hogy hazaviszünk belőlük egyet, kettőt vagy sokat, de ősszel valamiért már nem vagyunk ehhez elég bátrak. Pedig a fagyokig biztosan gyönyörködhetünk bennük, sőt, még azon is túl! Hogy meggyőzzünk, mutatunk néhány ötletet, hogyan is nézhet ki a színes, vidám, virágos, őszi dekoráció.

Olvasom a híreket, és nem hiszek a szememnek. Már átsiklottam a rezsi/kata/Brüsszel/kerítés sorokon, és itt az újabb: az abortusz. Én még olyan világból jövök, ahol nem néztünk vacsora közben hüvelygombát és intimbetétet, nem küldtük a boltba az első randi után a kiválasztottat tamponért. Nem volt szokás kiteregetni sem a menstruációt, sem más intim dolgot. Nem biztos, hogy jó volt ez így. De bárhogy is változik a világ, az biztos, hogy a nő egy csomó dologban egyedül marad. Kiszolgáltatottan és sokszor megalázottan. Egyedül.  

A kert, a rét nyár végén, ősz elején tengernyi olyan kincset terem, amelyek megszáradva mutatják legszebb arcukat. Olykor éppen a vihar által letört, a szél által szárított, az aszálytól kitikkadt növényekben találjuk meg azt az alapanyagot, amelyből az aktuálisan legszebb dekorációk vagy ajándékok készülhetnek. Ehhez mutatok néhányat, amelyeket csupa kerti jóságból állítottam össze az elmúlt néhány hétben.

Hazánk legkisebb középhegysége mellett sokszor elsiklunk vagy elhajtunk, pedig sok apró csodát rejt. Félnapos, egynapos, kétnapos kirándulások célpontja is lehet, találunk benne barlangot, erdőt, várromot, borospincét, tanösvényeket – vagyis a Vértes mindenkinek kedvére tud tenni!

Megismerkedésünk is különleges volt. Távol-keletre szakadt másodszülöttemtől érkezett, kis csomagban. „Forrázd le, és meglátod” – ennyi volt az üzenet hozzá. Tágra nyílt szemekkel néztem, csodáltam a kékséget. Miután egy applikáció segítségével beazonosítottam, örök barátságot kötöttünk a pillangóborsóval, azaz a kék varázsvirággal.

Mit jelent, ha sárgák a levelek, és mit tegyünk, ha barnák? Honnan látjuk, ha át kell ültetni egy szobanövényt? Milyen földek vannak, és melyik mire való? Milyen a szép gyökér, vagyis mit kellene látni, amikor átültetjük? Honnan tudjuk, ha sok, vagy ha kevés a víz? Mikor kell hívni a növényorvost? Tényleg, létezik ilyen? Szobanövény-kisokosunk második része.

A teremtő jókedvében alkotta a dáliát, aztán a nemesítők is jó munkát végeztek. Ezerarcú ez a virág: a margaréta formájú, kis gömböt vagy félgömböt formál, olykor teltvirágú, tűszirmú vagy galléros, az egyszínű, a cirmos, máskor színváltós. Ragyogó csokrok, egyszerűen elkészíthető, káprázatos dekorációk készülhetnek dáliából – mutatjuk, hogyan!

A gyerekkor legszebb nyári emlékei bevésődnek: hiába telnek az évek és gyűlnek a másféle tapasztalatok, néhány meghatározó nyár emlékét mind magunkkal hordozzuk. Akkor is, ha abban a pár meleg hónapban, amire olyan jó szívvel emlékszünk, nem is igen történt semmi emlékezetes.

Az egész egy képeslappal kezdődött, amit a régi fényképes dobozban leltem. Hósipkás hegycsúcs, fenyvesek, karcsú torony az egyik oldalon, üdvözlet Heiligenblutból, csókok déditől és dédipapától, 1970-ből a másik oldalon. Rögtön tudtam: ezt nekem is látnom kell!

Az a Badacsony, mondta apám, és hosszan mesélt a kőzetek kialakulásáról, a hegyek formálódásáról. Ha jók lesztek, utolsó napon hajóval átmegyünk oda, tette hozzá. Annyira örültem neki, hogy attól fogva még figyelmesebben néztem a hegyeket a túlparton. És vártam a napot, hogy átvigyen a hajó.