Hányszor láttuk már, ahogy bizonytalanul álldogálnak az emberek a borospolc előtt! Vagy épp mi voltunk azok, akik fejvakargatva keresgéltek a bőséges kínálatban... Melyiket válasszam? Legyen talán chardonnay – de etyeki vagy ausztrál? Paprikás ételhez vörös – de biztos, hogy jó lesz annak, aki az édeset szereti? A fiúknak legyen Bikavér – van szekszárdi meg egri, akkor most melyiket? Egy jó kis rozé a lányoknak, vagy inkább valami könnyű, illatos? Néhány praktikus tanács következik, hogy könnyebben eligazodhassunk a borok világában! 

Egy város Budapesttől alig egy órára, ahol máshogy telik az idő: így írhatnánk le Zebegényt, ahová télen-nyáron jó vissza-visszatérni.

Gondoltam, írok egy cikket a filléres főzésről, a maradékok maradéktalan hasznosításáról. De vajon érdekelne-e e bárkit, hiszen eleve takarékoskodunk, nem? Aztán a kisboltban egy beszélgetésnek lettem fültanúja – bevallom, matattam egy kicsit a dobozok közt, hogy hallgatózzak.

A korallvirág a z ősz végi és a téli ablakpárkány hálás dísze, kezdő szobakertészek öröme: színt hoz a télelő szürkeségébe. Ha eddig még nem neveltél korallvirágot, most mindenképpen szerezz be egyet!

Vannak városok, amelyek visszavonzanak. Nemrég jártam Sopronban, ősz volt, az előadásom után egy Szilvási-regény nyomán barangoltam, már nem először. Télen újra a hűség városa lett a célpont, ezúttal legkisebb leányommal. Neki eddig Sopron a VOLT Fesztivál volt, akadt így elegendő felfedeznivaló – mindkettőnknek. Esténként a kékfrankos nyomába eredtünk, és remek fehéreket leltünk.

Az amarillisz vagy lovagcsillag a téli, virágszegény időszakot is feldobja. Azzal tűnik ki a többi szobanövény közül, hogy őt magunk nevelhetjük fel, így a szemünk előtt történik a csoda: a hagymácskából néhány hét alatt pompás virág nő.

Most, hogy a kert téli pihenőre tért, a szerszámok is elcsöndesedtek – kivéve a huncut hólapátot és az izgága hóseprőt –, itt az idő, hogy előkerüljön a kerti irodalom. Ha lemegy a nap, remek program bekuckózni és olvasgatni jótollú írók nemes és felemelő gondolatait a kertről. Kedvenceimből ajánlok néhányat. És amiért szeretem ezeket: a kertekben, a kertek mögött mindig felsejlik a kertszerető, békés lelkű ember.

A Nádasdy család kastélya Nádasdladány ékköve, mesebeli úti cél lehet azoknak, akik szeretik az időutazást a múltba, és kíváncsiak rá, miként élték mindennapjaikat kiváltságos elődeink.

A csöndes tűzijáték a kutyát se zavarja? Levendulaolajjal a pánikszerű kerítésugrás ellen? Pszichoterápia a kutyáknak erős hanghatások elviseléséhez? Pusztuljon, aki tűzijátékozik? A kutyások és a tűzijáték rajongói év végi összecsapása előtt érdemes a másik oldaláról is megnézni a szilveszter este fény- és hanghatásait.

Kutyahideg tél volt 1944 karácsonyán. Havazott. Már régóta nem volt fűtés abban a budai bérházban, ahol akkoriban laktunk. Nem volt szabad fűteni, mert a kéményből felszálló füst jelzés lett volna az ellenséges repülőknek, hogy ott emberek élnek, oda kell dobni a bombát. Fáztunk. A legtöbb ablak betörött a közeli robbanások okozta légnyomástól. Rajtam télikabát volt, sapka, kesztyű, hócsizma bent a lakásban. Hétéves múltam a nyáron, nem sokat tudtam a világból, csak azt, amit láttam.

A régi porcelán ünnepekkor mindig előkerül. Na mármost, ünnepből sok van a naptárban: születésnap, névnap, vallási ünnepek, nemzeti ünnepek... és igazából minden fontos találkozás ünnep a léleknek. Talán nincs is annál szívderítőbb sóhaj, mint amikor betoppan az egykori rákospalotai háziorvosnak az unokája, és abból a csészéből szürcsöljük a teát, amiből sok-sok évvel ezelőtt a nagypapája kortyolta az én nagyanyámékkal.

A téli ünnepkörben a mikulásvirág és a ciklámen után a karácsonyi kaktusz is beköltözhet a szobába, mert a karácsony nem csupán az örökzöldekről szól.