Őszirózsa: a tavasz színeit hozza addig, míg a lomb aranyra-vörösre vált. Rózsaszínben, lilában int búcsút a nyárnak, ha akarod, a balkonon is.

Ott éldegélnek egy nagy, fedeles vödörben. Szépen falják a nekik juttatott konyhai hulladékot, készítik az értékes gilisztakomposztot. Olykor megvizsgálom vörös fejüket, ám ezt ők nem nagyon kedvelik, a fény zavarja őket, inkább visszamenekülnek a nedves, langyos félkész komposztjukba, lakmározva munkálkodni. Tavasszal kincset ér majd az addig végzett munkájuk.

Ha elindul a vonat, előkerül az úti elemózsia. De tényleg, csak mi, magyarok eszünk, amikor utazunk? Tapasztalataim szerint nem. Mindenki más is eszik, iszik. Legfeljebb nem olyan fűszereseket, messziről illatozót. És nem olyan heves szenvedéllyel.

A sütőtök annyi mindenre jó: októbertől februárig ki sem fogyhatunk a tökös ötletekből! Ez a tökfasírt valóban tök jó, mondhatnám, hogy tökéletes. Szendvicsbe, főzelék feltétként, körettel vagy pikáns mártással vacsorára. Nálunk rendszeresen készül, mert tényleg nem lehet megunni a sütőtök eme átváltozását. Egyéni fűszerezéssel pedig személyre is szabhatjuk, mert mehet bele akár chili, gyömbér, rozmaring vagy valami illatos, távol-keleti fűszerkeverék is. Vegetáriánus hamburgerben is megállja a helyét!

Stájerországot Ausztria zöld szívének is nevezik, a Dél-Stájer régióra pedig pontosan ráillik az „osztrák Toszkána” becenév. Már az utazás tervezgetésekor elvarázsoltak a szőlőkkel borított domboldalak képei, a völgyekben megülő pára, a gerinceken büszkén sorakozó nyárfák sora. Élőben pedig még szebbnek találtam mindezt – ráadásul nem is kellett sokat utazni, hogy láthassam!

Van kedvenc épületed? Tudod-e, milyen színű a szomszédod háza? Szoktál-e gyönyörködni, szép homlokzatokban, hívogató kapualjakban? Van olyan középület, amit kívül-belül ismersz? Van-e olyan épület, ahová szívesen bekukkantanál, amit örömmel végigjárnál? Októberben, az Építészet Hónapjában, az Építészet Világnapja környékén sok helyen nyílik lehetőség épületbejárásokra, városi sétákra. De mi lenne, ha ettől függetlenül, idén másként néznénk a közvetlen környezetünkre, felemelnénk tekintetüket és a felfedezők kíváncsiságával szemlélnénk az ismerős épületeket?

Mi a közös a chiliben és a csokiban? Mindkettőből lehet szenvedély! Két fogást is hoztam nektek: a chilis csokoládéleves és a chilis-csokis csirke receptjét.

A látszat csal: ha a térképre nézünk, láthatjuk, hogy a hazánk és Ausztria közötti határ nem követi a különböző természeti térségek határát – a Fertő-tó maga határ. A tó környéke 8000 év óta különféle kultúrák találkozópontja, a természeti értékek mellett népi építészete is jelentős, kastélyai érdekes látnivalók, ősszel pedig válogathatunk a borfesztiválok között. A réteken, legelőkön, a nádas- és vízi világban több száz madárfaj talál költő- és áttelelő helyet, lepke-, szöcske- és bogárfajok, valamint a tengerpartot idéző, sótűrő növények és csodaszép orchideafajták édenkertje is egyben.

Az idei nyár megmutatta, hogy át kell gondolnunk a kertészkedés folyamatait is. Sok olyan módszer, gyakorlat nem működik már, amit eddig természetesnek vettünk. Az időjárás újabb és újabb kihívások elé állítja a kertészkedőket. Ahol jól érzi magát a füge, a rozmaring – egyes helyeken az olajfák – ott a hagyományos fajták mellett egyre több egzotikus növény jelenik meg. Siska Tibor madárdaltól hangos tinnyei Mesekertjében távoli tájak növényeivel ismerkedtünk meg, és közben bekukucskáltunk a papagájok színes életébe: találkoztunk egy kacagójancsival is.

A zellerpüré nem hivalkodó. Megbújik a tányéron, ügyet sem vetünk rá a pecsenye mellett. Ám az ínyenc tudja, hogy nem ok nélkül kerül a háttérbe. Oly elemi erővel borzolja össze az ízeket, olyan finom íz-összhangot teremt, amit nem is lehet szavakkal körülírni. Sőt, elképzelni is csak nagy gyakorlattal. Amikor beköszöntenek a hűvös napok, szeretem a tejszínnel vagy vajjal, esetleg leheletnyi szerecsendióval finomított, a nyelven olvadó zellerpürét kínálni a húsételek mellé. Vacsoraételként pedig magában is megállja a helyét, kevés sajttal, vagy némi zöldség büszke társaságában.

Régi vágyam volt végigvonatozni Svájcon. Annyi pénzem talán sosem lesz, hogy 8 napon át zakatoljak – vagy inkább suhanjak – hegyen-völgyön, gleccserek, hegyi legelők és zord sziklaormok közt, de most hátizsákkal, egy kurta, low-budget utazás keretében csak sikerült kapni belőle egy kis ízelítőt.

Idén különösen korán kezdett érni a bodza. A bodzacserjén bókoló fekete tányérok bogyóit a madarak is szívesen fogyasztják, a nyár végi forró napsütés hamar megaszalja őket. Így hát nem késlekedhetünk a bogyógyűjtéssel, ha szeretnénk fekete bodzaszörpöt, bodzalekvárt. Sok más lehetőség is van, ahol a bodza gyönyörű színét tudjuk kihasználni. Lássuk!