Hazánk legkisebb középhegysége mellett sokszor elsiklunk vagy elhajtunk, pedig sok apró csodát rejt. Félnapos, egynapos, kétnapos kirándulások célpontja is lehet, találunk benne barlangot, erdőt, várromot, borospincét, tanösvényeket – vagyis a Vértes mindenkinek kedvére tud tenni!
Megismerkedésünk is különleges volt. Távol-keletre szakadt másodszülöttemtől érkezett, kis csomagban. „Forrázd le, és meglátod” – ennyi volt az üzenet hozzá. Tágra nyílt szemekkel néztem, csodáltam a kékséget. Miután egy applikáció segítségével beazonosítottam, örök barátságot kötöttünk a pillangóborsóval, azaz a kék varázsvirággal.
Mit jelent, ha sárgák a levelek, és mit tegyünk, ha barnák? Honnan látjuk, ha át kell ültetni egy szobanövényt? Milyen földek vannak, és melyik mire való? Milyen a szép gyökér, vagyis mit kellene látni, amikor átültetjük? Honnan tudjuk, ha sok, vagy ha kevés a víz? Mikor kell hívni a növényorvost? Tényleg, létezik ilyen? Szobanövény-kisokosunk második része.
A teremtő jókedvében alkotta a dáliát, aztán a nemesítők is jó munkát végeztek. Ezerarcú ez a virág: a margaréta formájú, kis gömböt vagy félgömböt formál, olykor teltvirágú, tűszirmú vagy galléros, az egyszínű, a cirmos, máskor színváltós. Ragyogó csokrok, egyszerűen elkészíthető, káprázatos dekorációk készülhetnek dáliából – mutatjuk, hogyan!
A gyerekkor legszebb nyári emlékei bevésődnek: hiába telnek az évek és gyűlnek a másféle tapasztalatok, néhány meghatározó nyár emlékét mind magunkkal hordozzuk. Akkor is, ha abban a pár meleg hónapban, amire olyan jó szívvel emlékszünk, nem is igen történt semmi emlékezetes.
Az egész egy képeslappal kezdődött, amit a régi fényképes dobozban leltem. Hósipkás hegycsúcs, fenyvesek, karcsú torony az egyik oldalon, üdvözlet Heiligenblutból, csókok déditől és dédipapától, 1970-ből a másik oldalon. Rögtön tudtam: ezt nekem is látnom kell!
Az a Badacsony, mondta apám, és hosszan mesélt a kőzetek kialakulásáról, a hegyek formálódásáról. Ha jók lesztek, utolsó napon hajóval átmegyünk oda, tette hozzá. Annyira örültem neki, hogy attól fogva még figyelmesebben néztem a hegyeket a túlparton. És vártam a napot, hogy átvigyen a hajó.
Nyár végén a kert kevés virágot kínál, a szárazságban szomjazunk a víz látványára is. Néhány olyan egyszerű asztaldíszt ajánlok, amelyek könnyen elkészíthetők otthon. A kertben vagy egy közeli mezőn biztosan találunk hozzá apró kis növényeket!
Mitől sárga a levele? Honnan tudom, hogy át kell-e ültetni? Mennyit kell locsolni? Mit csináljak, ha nőtt rajta egy gyereke? Ilyen és hasonló kérdésekkel bombáznak közeli és távoli ismerőseim. Összeszedtem hát néhány – remélhetőleg – hasznos tudnivalót a témában.
Egy-egy hazai hegycsúcsról jó időben megpillanthatjuk a Magas-Tátra jellegzetes, hósipkás csúcsait. De a Kárpátok legmagasabb vonulata könnyen el is érhető. Remek kirándulóhelyek, zúgó patakok, suttogó fenyvesek és megannyi természeti szépség vár a Magas-Tátrában – és fenséges sztrapacskával lakhatsz jól, ha kitúráztad magad.
Egy botanikus kertben sétálva tanulhatsz, a lelked viszont megpihenhet séta közben. Hazánkban legalább ötven botanikus kert és arborétum várja, hogy felfedezzük őket! Íme, egy kis kedvcsináló ehhez – a teljesség igénye nélkül.
„Valami nincs sehol”. Ez a Váczi Mihály-vers zakatol a fülemben, amikor a tikkadt kertet járom. Hiába a hajnali öntözés, a háromnaponkénti vízpermet. Hiába az árnyékolás. A hetek óta fújó forró szél és csapadékhiány bizony nyomát hagyta. Ropognak talpam alatt a száradt fűcsomók, még a levendula és a cickafark is víz után kiált.
