Fehérvárcsurgó felé közeledve már a főút felől ígéretesnek tűnik a kastélykert, benne a nádszegéllyel ringó tóval. A tó felett a klasszicista épület sziluettje lebeg, rajta a Csipketerasz tündököl. Hosszú sétára marasztal a Károlyi kastély történelmi kertje, amely kulturális örökségünk egyik kiemelkedő emléke.

Gyönyörű kék az ég, kikeleti szellő lebben. A gyümölcsösben csattog a metszőolló, pottyan a földre a vessző. Rügyválogatás, termőre metszés, a tavasz egyik fontos kerti cselekedete. Dalolnak a madarak, jólesően simogat a napsugár, itt-ott előbújik egy katicabogár. Teljes idill most a HÍRtelenség állapota. Békesség. Vagy mégsem. A gyümölcsfákon túl, a kertkapun kívül tombol az élet. Vajon békénket mikor zúzta szét háború?

Álltam az ablaknál, néztem a sötétséget, és vártam, hogy hazavigyenek. Egyre fogyatkozott a gyereksereg a hátam mögött, és nekem végtelennek tűnt az idő. Szörnyű gondolatok kerítettek hatalmukba. Hátha valami baj érte apámat? Vagy olyan rossz voltam, hogy örökre itt felejtettek? Hol volt akkor a mobiltelefon, még vezetékes sem…

A hóvirágok, a tavasz hírnökei egész mezőket alkotva köszöntik a kikeletet az Alcsúti Arborétumban. Az avarból kandikálnak ki bókoló fehér virágfejecskéikkel, felettük zuhatagos bükkök, héttörzsű mogyorók, páfrányfenyők, magyalok és más tekintélyes famatuzsálemek. Ezek között egyszerre üde és felemelő érzés magunkba szívni a tavasz illatát.

Hányszor láttuk már, ahogy bizonytalanul álldogálnak az emberek a borospolc előtt! Vagy épp mi voltunk azok, akik fejvakargatva keresgéltek a bőséges kínálatban... Melyiket válasszam? Legyen talán chardonnay – de etyeki vagy ausztrál? Paprikás ételhez vörös – de biztos, hogy jó lesz annak, aki az édeset szereti? A fiúknak legyen Bikavér – van szekszárdi meg egri, akkor most melyiket? Egy jó kis rozé a lányoknak, vagy inkább valami könnyű, illatos? Néhány praktikus tanács következik, hogy könnyebben eligazodhassunk a borok világában! 

Egy város Budapesttől alig egy órára, ahol máshogy telik az idő: így írhatnánk le Zebegényt, ahová télen-nyáron jó vissza-visszatérni.

Gondoltam, írok egy cikket a filléres főzésről, a maradékok maradéktalan hasznosításáról. De vajon érdekelne-e e bárkit, hiszen eleve takarékoskodunk, nem? Aztán a kisboltban egy beszélgetésnek lettem fültanúja – bevallom, matattam egy kicsit a dobozok közt, hogy hallgatózzak.

A korallvirág a z ősz végi és a téli ablakpárkány hálás dísze, kezdő szobakertészek öröme: színt hoz a télelő szürkeségébe. Ha eddig még nem neveltél korallvirágot, most mindenképpen szerezz be egyet!

Vannak városok, amelyek visszavonzanak. Nemrég jártam Sopronban, ősz volt, az előadásom után egy Szilvási-regény nyomán barangoltam, már nem először. Télen újra a hűség városa lett a célpont, ezúttal legkisebb leányommal. Neki eddig Sopron a VOLT Fesztivál volt, akadt így elegendő felfedeznivaló – mindkettőnknek. Esténként a kékfrankos nyomába eredtünk, és remek fehéreket leltünk.

Az amarillisz vagy lovagcsillag a téli, virágszegény időszakot is feldobja. Azzal tűnik ki a többi szobanövény közül, hogy őt magunk nevelhetjük fel, így a szemünk előtt történik a csoda: a hagymácskából néhány hét alatt pompás virág nő.

Most, hogy a kert téli pihenőre tért, a szerszámok is elcsöndesedtek – kivéve a huncut hólapátot és az izgága hóseprőt –, itt az idő, hogy előkerüljön a kerti irodalom. Ha lemegy a nap, remek program bekuckózni és olvasgatni jótollú írók nemes és felemelő gondolatait a kertről. Kedvenceimből ajánlok néhányat. És amiért szeretem ezeket: a kertekben, a kertek mögött mindig felsejlik a kertszerető, békés lelkű ember.

A Nádasdy család kastélya Nádasdladány ékköve, mesebeli úti cél lehet azoknak, akik szeretik az időutazást a múltba, és kíváncsiak rá, miként élték mindennapjaikat kiváltságos elődeink.