A konyhai eszközök uralma: praktikus kellékek, felesleges lomok, vagy jók lesznek még egyszer valamire?

Ahogy múlik az idő, úgy leszek én is egyre inkább az egyszerűbb dolgok híve. Abból a korból kinőttem, sőt, már a leányaim is, amikor a borospalack teszi meg nyújtófának, a felespohár a pogácsaszaggató, és egy serpenyővel meg a lábossal egész évben elboldogul az ember. Sok konyhafelszerelést száműztem már a konyhából, de vannak kedves eszközeim, amelyek kiállták az idők próbáját, amik nélkülözhetetlenek, és olyanok is, amelyek őrzik dédnagyanyám keze nyomát, és nem válnék meg tőlük semmi pénzért.

Ilyenek például a békebelei kiszúró formácskáim. Lehetnek vagy százötven évesek, a gyűjteményt gyarapítottam egy-két darabbal, de a legtöbbet használtak az igazi patinás példányok. Ugyanilyen öreg róka a sodrófám, a rádli és a karalábévájó-készlet. Ez utóbbi nemrégiben nagy vita tárgyává vált: vajon szükség van-e „dinnyegolyókiszedő”-re egy háztartásban, megteszi helyette egy kiskanál is, ha valaki dinnyegolyókat akar a koktéljába. Így igaz. Csak a „dinnyegolyókiszedőnek” nevezett eszköz leánykori nevén karalábévájó, amely bizony különbözik a kanáltól: éles a pereme, szép gömböket kanyaríthatunk ki vele, ezért alkalmas a nyers karalábé, alma, burgonya kemény húsának kiszedésére. Mélyedést vájhatunk vele a zöldségekbe, gyümölcsökbe, amiket aztán megtölthetünk mindenféle földi jóval. Igényes konyhák elengedhetetlen tartozéka – szerintem.

A rádli vagy derelyemetsző szintén megosztó, mert a konyhák egy részében tényleg nincs rá szükség. Ezzel a nyélre szerelt éles, recés kis kerékkel ellátott kis eszközzel a kinyújtott tésztát csipkézett szélű darabokra szabdalhatjuk szét – van, ahol heti használatban van, máshol soha nem lesz rá szükség. Hasonló a szerecsendió-reszelő, a citromhéj-lehúzó, a citromhéjat csíkokban lemetsző, az almafúró eszköz is: van, ahol kell, más azt sem tudja, mire jó.

Akad, aki nagy szemekkel néz a lyukas merőkanálra – de ha sokszor készítünk bevert, más néven buggyantott tojást, akkor nélkülözhetetlen.

Jó a turmixgép, ha kisbaba van a családban, vagy idős ember, aki már nehezen rág. Sokan szívesen készítenek vele szószokat, krémlevest, turmixot, smoothit, nálunk akkor is jó szolgálatot tett, amikor egy balul sikerült fogászati kezelés után hetekig nem bírtam rágni. Máshol meg teljesen felesleges porfogó, mert soha, senki, semmit nem fog vele kezdeni.

Kaptam ajándékba joghurtkészítő gépet, makaróniadag kimérő eszközt, szív és lóhere alakú tükörtojássütőt, krémlevesfőző készüléket – nyugodt szívvel váltam meg tőlük. A kenyérsütő gépet is örömmel ajándékoztam el, amikor barátnőm szeme felcsillant: elegendő nekem a dagasztógép, és a cipó a sütőben sül mosolygósra. Viszont sosem válnék meg a kis NDK-gyártmányú grillsütőtől, akármennyire is retró, mi imádjuk. Ugyanígy a konyhánk része marad a rézmozsár, a vadvirágos teáskészlet, a napi használatban lévő tésztakészítő gép, az orosz öntöttvas lábos és az elektromos habverőm.

Nyugodt szívvel megszabadultam a számzáras dugótól, a színes dugókészlettől, az elemes shakertől, a halacska és kishajó formájú jégkocka-formázótól, a hasábburgonya-szeletelő kézi készüléktől, a salátacentrifugától. Hogy van-e szükségünk tojásfőzőre, garnélaollóra, osztrigakésre, intelligens kulacsra bluetooth-szal, mikiegeres gofrisütőre, banánvágóra és banántartóra, az az életvitelünktől függ.

Nem biztatnék senki arra, hogy a tavaszi nagytakarítás alkalmával szigorúan átvizsgálva a konyhaszekrényt, kihajigáljon mindent, amit majd nagy sóhajok közepette fog siratni két hét múlva, de azért érdemes áttekinteni a fiókokat, a polcok mélyét, hogy mi az, amire tényleg szükség van. És ami nem kell, az se landoljon a kukában: barátok vehetik hasznát, elcserélhetjük a közösségi oldal csoportjában, vagy bevihetjük az adománypontok egyikébe.