Talán ha hincs édesapja, akinek azonnal szüksége van egy traktorra, vagy nem kerül nézeteltérésbe a Ferrari óriásával, akkor nevét ma sem ismerjük. Életében azonban bőven volt teremtő erő, így történetéből még ma is sok erőt meríthetünk.
1916 április 28-án született egy borász család gyermekeként - Emilia-Romagna csodás lankái között. Már egészen fiatalon elbűvölte őt a gépek világa, így a szüret és a növények metszése helyett a mezőgazdaságban helyet kapó szerkezetek iránt kezdett el érdeklődni. Szinte pillanatok alatt rabul ejtette a mechanika világa, így a Bolognához közeli Fratelli Taddia műszaki intézetben kezdte meg tanulmányait, majd 1940-ben behívták a hadseregbe, ahol a légierőnél helyezkedett el, mint repülőgép-szerelő. Amikor azonban szolgálatának helye, Rodosz szigete 1945-ben a britek kezére került, Lamborghini fogságba esett, és csak a következő évben térhetett haza. Otthon aztán békére lelt és megnősült, aminek boldog pillanatait végül felesége, Clelia Monti 1947-es halála árnyékolta be: az asszony gyermekük, Tonino világrahozatala után elhunyt.
Amikor aztán a világháború utolsó felhői is eloszlottak, megnyitotta műhelyét Centóban: traktorok készítésével foglalkozott. Története szerint az első "traktoros" gondolat akkor érte el, amikor édesapjának azonnal szüksége volt egy traktorra: ennek a vészhelyzetnek a megoldása terelte a traktorkészítés világa felé. Későbbi üzleti sikerét nagymértékben megalapozta az a felismerés, miszerint a háború utáni Olaszországban a piaci lehetőségek kedvezőek voltak a mezőgazdaság és az ipar újjáélesztéséhez - így Lamborghini a katonai járművek motorjainak alkatrészeiből belekezdett a munkába, és megépítette az első Carioca traktorokat, amelyeket a korábbi Morris teherautók hathengeres benzinmotorjaira alapoztak. Lamborghini leleményességét mutatja az is, hogy az akkori rendkívül magas benzinárak miatt a Morris motorokat saját fejlesztésű üzemanyagszóróval egészítette ki, ezzel lehetővé téve, hogy a traktorokat benzinnel indítsák, majd átálljanak az olcsóbb gázolajra.
Erre a kezdeti sikerre alapozva indult útjára a Lamborghini Trattori, amely később meghatározó szereplője lett az olaszországi mezőgazdaságnak.
Bevételei növekedésével elkezdhetett nagyobb léptékben is gondolkodni, ezért az Egyesült Államokba utazott, hogy fűtési rendszerekhez, légkondicionálókhoz és autóalkatrészek gyártásához szükséges technológiákat szerezzen be. Ennek köszönhetően az 1950-es évek végére a vállalat egyik leginnovatívabb terméke egy léghűtéses autómotor lett. Kevesen tudják, hogy az ekkortájt elért pénzügyi stabilitás arra a gondolatra vezette Lamborghinit, hogy megvalósítsa egyik életre szóló álmát: a helikopterek gyártását. Sajnos azonban az olasz kormány megtagadta tőle az engedélyt, így ez az álom szertefoszlott.
Ahogy azonban kezdett megtérülni a munka, a jó üzleti döntések és a kitartás, egyre nagyobb vagyonra tett szert, ami lehetővé tette azt is, hogy egyre csak bővítse autógyűjteményét, és a korábbi kis Fiatok helyett gyorsabb és drágább autókat vásároljon. Állítólag az ötvenes évek végére már annyi autója volt, hogy a hét minden napján másikat használhatott, és szenvedélyesen rajongott a különlegességek iránt.
Alig néhány év alatt, az 1950-es és 1960-as évek között a Lamborghini Olaszország egyik legfontosabb mezőgazdasági gépgyártójává vált, és 1959-ben még olajfinomítót is nyitott Lamborghini Bruciatori néven. Szinte nem volt olyan feladat, amit ne vitt volna végig szorgalommal, fegyelemmel és kitartással, így végül az 1970-es évek végére nyugodt lélekkel szállhatott ki érdekeltségeiből, és visszavonulhatott umbriai birtokára, ahol visszatérvén a gyökerekhez, bortermeléssel kezdett foglalkozni.
De mi vezette a traktoroktól a sportautókig, és hogyan lett egy borász család gyermekéből az egyik leghíresebb autómárka névadója?
A feljegyzések szerint Lamborghinit egy Ferrari vezette az első lépcsőfokokig, ugyanis úgy vélte, hogy bár a Ferrarik jó minőségűek, mégis túl zajosak és kezelhetetlenek ahhoz, hogy igazán jó közúti jármű legyen belőlük. Amikor egy alkalommal a saját Ferrariját javította, arra a következtetésre jutott, hogy hasonló alkatrészek találhatók benne, mint az általa gyártott traktorokban. Ehhez a történethez kapcsolódik a két versenytárs, Lamborghini és Enzo Ferrari egyik híres nézeteltérése is: amikor Lamborghini egy találkozó alkalmával megemlítette Enzo Ferrarinak, hogy mi a véleménye a Ferrarikról, Enzo ingerült lett, és azt válaszolta neki, hogy az általa farmernek vélt Lamborghini foglalkozzon inkább a traktoraival. A visszaemlékezések szerint ez a megállapítás Lamborghinit vérig sértette, és ekkor határozta el, hogy csak azért is megmutatja, hogyan kell igazi sportkocsit gyártani.
Ha tehát hiszünk a személyes történeti szálaknak, akkor a mai világunkban is nagyra értékelt Lamborghini sportautók megszületése egy dühös sértettséghez köthető - ami nemcsak két ember viszonyát határozta meg, hanem a későbbi autóipar egészét is.
Ferruccio Lamborghini 1962-re jutott odáig, hogy megalapítsa az Automobili Lamborghinit. Az első típusa egy orrmotoros 350 GT volt, ami 1963-ban debütált és lóerőben méltó ellenfele lett a Ferrarinak is. 1966-ban pedig érkezett a Miura, ami gyakorlatilag megalapozta a Lamborghini ma is töretlen sikerét, és megmutatta, hogy egy „traktoros” is képes nagyot alkotni a sportautók világában.
A Sant' Agata Bolognese-ben létrehozott autógyár Olaszország legmodernebb autógyára lett, ráadásul Lamborghini kiváló fiatal, diplomás mérnökökből álló csapatot állított össze. A történethez azonban hozzátartozik az is, hogy ekkortájt a Ferrarit nyolc vezető beosztású alkalmazott hagyta ott, és egyikük az a Giotto Bizzarrini volt, aki megtervezte a legendás V12-es motort, amely az első Lamborghinit hajtotta.
A megemlékezések szerint a márkajel kiválasztása sem volt véletlen: Lamborghini nemcsak a bikaviadalok szerelmeseként jutott arra a döntésre, hogy márkajeléül az ágaskodó bikát, pontosabban a bikaviadalok legendájának számító Murciélagót válassza, hanem azért is, mert áprilisi születésűként csillagjegye is ehhez az állathoz kötötte. Egy biztos: a híres harci bika képe méltónak bizonyult a márkához, hiszen a történet szerint 1879-ben egy cordobai bikaviadalon legalább 24 karddöfést élt túl ez a különleges bika, akit hősies kiállása miatt a matador végül megkímélt, és odaajándékozta Don Antonio Miurának, egy híres tenyésztőnek. Ráadásul a feljegyzések szerint ebből a különleges bikából származik a híres Miura bikacsalád is, akiknek története azóta is élénken él a spanyol hagyományokban.
Bár Lamborghini híres volt munkamoráljáról és magas szintű szakmaiságáról, az 1970-es évek energiaválsága nem kedvezett neki sem: sem a traktorok sem a sportautók piacán. Ezért 1974-ben úgy döntött, hogy elengedi a járművek világát, és áttér a hidraulikus alkatrészek, illetve a légkondicionáló berendezések gyártására, és ezzel párhuzamosan visszatér szülőhazájába is. Itt aztán egy kiterjedt birtokot vásárolt, és felépítette borászatát, amit 1993-as halála után lánya, Patrícia vett át. A munkásságát bemutató múzeumot fia, Tonino alapította a bolognai Funo di Argelatoban, élete előtt tisztelegve.
Története jó példa arra, hogy a tudás sosem vész el- maximum átalakul, és hogy a szorgalom, az igyekezet és a munka iránti alázat még a legnehezebb időszakokban is megtérül.
Miért fontos a mindennapi környezetvédelem?
Tudomány, gazdaság, politika, közösségi és egyéni felelősség kéz a kézben.
