Nincs nap, hogy ne kígyózna hosszú sor az Erzsébet körúton, a Dohány utca sarkán. Türelmesen várnak a bebocsátásra azok, akik abban az élményben szeretnének részesülni, amit a New York Kávéházban elköltött reggeli vagy ebéd nyújt. Akit csak a lenyűgöző enteriőr és a hamisítatlan, elegáns kávéházi hangulat vonz, nem gondol arra, hogy a hely a magyar irodalom bölcsője is egyben. Juhász Ferenc asztalánál ülve, a kávémat kortyolgatva elmerengtem a XIX. század költőinek nyomain.

Nagy pillanat a burgonya életében, amikor csokoládés tortába bújva részese lehet egy ünnepi lakomának, desszertként. Ennél csak az lehetett felemelőbb érzés számára, amikor áthajózott az öreg kontinensre, meghódítani Európát, dísznövényként virítani a kolostorkertekben. Kedvencünk az édes krumplis béles, a kétrészes boldogság: kívül krumpli, belül burgonya. De itt a finom krumplis pite és a puha, szaftos, nagyon kiadós pityókás császármorzsa receptje is. Nem beszélve a csokoládés burgonyatortáról!

Csak töltsd fel vízzel, dugd be a konnektorba, és várd, hogy történjen meg a csoda. Ja, és tedd bele a kapszulát, mint a kávéfőzőbe. Ilyen egyszerű lenne a gondozásmentes konyhakert? Erre kerestem a választ a nagyvárosban.

A utóbbi időben reflektorfénybe került a pisztácia íz, bár leggyakrabban édességekben mutatja meg erejét. Azonban sajttal és rozmaringgal együtt is érdemes kipróbálni, mondjuk egy jópofa sajtgolyóban. Kiváló vendégváró, bor- és sörkorcsolya, de sült zöldségek mellett is aranyat ér!

Vágott vesszők, metszett venyigék avagy kincsek, amikből dekoráció születhet!

Vidám, zöldséges harapnivaló, amivel elbűvölhetjük a vendégeket! Könnyen elkészíthető, kedvünk szerint variálható a különféle salátákkal.

A második világháború után a fényes jövőbe vetett hittel nyújtja át a recepteket A Hirlap szakácskönyve. Nagy neveket vonultatott fel, többek közt Gundel Károly, Csáky Sándor, Móra Ferencné, Magyar Elek ételleírásaiból válogattak. Csupán a recepteket olvasva nem egy romokból éppen újjáépülő ország képe rajzolódik ki, sokkal inkább a boldog békeidők újragondolt, tudatos konyhai kincsestára.

Egy város Budapesttől alig egy órára, ahol máshogy telik az idő: így írhatnánk le Zebegényt, ahová télen-nyáron jó vissza-visszatérni.

A búzadara régebben a kamra elengedhetetlen tartozéka, a konyha rendszeresített alapanyaga volt. Abból készült a tejbegríz, a napköziből jól ismert grízes tészta, a húslevesbe való daragaluska. Mára megkopott a fénye – lehet újra trendi? A pirított, sós dara egyes vidékeken köretként is megjelenik, máshol pedig pudingot készítenek belőle. Érdemes kipróbálni süteménybe is: négy receptet hoztunk, mert nagyon szeretjük az állagát.

Ebben a vadpástétomban az a jó, hogy bármikor elővehetjük a hűtőből: reggelire, uzsonnára, vacsorára, akár meleg szendvicsre is. Olykor kíván mellé hajszálvékonyra szelt lilahagymát, finoman sózott fekete retket vagy haragos zöld csípős paprikát és egy pohár csöndes vörösbort. Benne az erdő íze, a természet zamata, vadűzés és erdőzúgás – ahogyan azt Széchenyi Zsigmond vadász-író írta –, még ha gazdaságos vad-apróhúsból készült is.

Volt egyszer egy kis patak. Források vizéből született a Margita aljában, kanyargott falvak között. Többször tóvá terebélyesedett, malmokat hajtott, tiszta vize rákokat ringatott, majd a Vizafogónál egybekelt a Dunával. Később betonba foglalták, föld alá rejtették, de azért a medret övező zöld folyosó fogva tartja az egykori buja természetet. Kövessük a Rákos-patakot!

Az erdő ízei mindig visszaröpítenek a természetbe. Ahhoz, hogy elkészítsünk egy erdőt idéző fogást, nem kell vadaskertbe menni. Fácánt, erdei gombát a piacon vagy a szupermarketben beszerezhetünk, gazdagítjuk aztán füstölt szalonnával, finomítjuk vajjal, tejföllel, adunk hozzá az erdő füveiből, és választunk mellé egy ígéretes köretet.