A látszat csal: ha a térképre nézünk, láthatjuk, hogy a hazánk és Ausztria közötti határ nem követi a különböző természeti térségek határát – a Fertő-tó maga határ. A tó környéke 8000 év óta különféle kultúrák találkozópontja, a természeti értékek mellett népi építészete is jelentős, kastélyai érdekes látnivalók, ősszel pedig válogathatunk a borfesztiválok között. A réteken, legelőkön, a nádas- és vízi világban több száz madárfaj talál költő- és áttelelő helyet, lepke-, szöcske- és bogárfajok, valamint a tengerpartot idéző, sótűrő növények és csodaszép orchideafajták édenkertje is egyben.

Az idei nyár megmutatta, hogy át kell gondolnunk a kertészkedés folyamatait is. Sok olyan módszer, gyakorlat nem működik már, amit eddig természetesnek vettünk. Az időjárás újabb és újabb kihívások elé állítja a kertészkedőket. Ahol jól érzi magát a füge, a rozmaring – egyes helyeken az olajfák – ott a hagyományos fajták mellett egyre több egzotikus növény jelenik meg. Siska Tibor madárdaltól hangos tinnyei Mesekertjében távoli tájak növényeivel ismerkedtünk meg, és közben bekukucskáltunk a papagájok színes életébe: találkoztunk egy kacagójancsival is.

A zellerpüré nem hivalkodó. Megbújik a tányéron, ügyet sem vetünk rá a pecsenye mellett. Ám az ínyenc tudja, hogy nem ok nélkül kerül a háttérbe. Oly elemi erővel borzolja össze az ízeket, olyan finom íz-összhangot teremt, amit nem is lehet szavakkal körülírni. Sőt, elképzelni is csak nagy gyakorlattal. Amikor beköszöntenek a hűvös napok, szeretem a tejszínnel vagy vajjal, esetleg leheletnyi szerecsendióval finomított, a nyelven olvadó zellerpürét kínálni a húsételek mellé. Vacsoraételként pedig magában is megállja a helyét, kevés sajttal, vagy némi zöldség büszke társaságában.

Régi vágyam volt végigvonatozni Svájcon. Annyi pénzem talán sosem lesz, hogy 8 napon át zakatoljak – vagy inkább suhanjak – hegyen-völgyön, gleccserek, hegyi legelők és zord sziklaormok közt, de most hátizsákkal, egy kurta, low-budget utazás keretében csak sikerült kapni belőle egy kis ízelítőt.

Idén különösen korán kezdett érni a bodza. A bodzacserjén bókoló fekete tányérok bogyóit a madarak is szívesen fogyasztják, a nyár végi forró napsütés hamar megaszalja őket. Így hát nem késlekedhetünk a bogyógyűjtéssel, ha szeretnénk fekete bodzaszörpöt, bodzalekvárt. Sok más lehetőség is van, ahol a bodza gyönyörű színét tudjuk kihasználni. Lássuk!

Piroslik a csipkebogyó, és a meleg őszön nem várhatunk arra, hogy a dér megcsípje, mert addigra megszárad, lepotyog, elviszik a madarak. A megpuhult bogyókat érdemes azonnal feldolgozni, pikáns, bársonyosan szerethető ízeket varázsolhatunk velük az őszi asztalra. Íme, a hecsepecs-leves, a csitkenye-mártás, a hecsedli-latte, a csipkerózsa-krém és a heccse-tea.

A növénykedvelő ember szeme megakad mindenen, amin virágokat, gyógynövényeket lát. Akár a színes borítón a könyvesboltban, ami az ígéri, egy füvesasszony életét meséli el. Belelapozva benne is maradtam, a pergő történet megfogott. Van benne gyógynövény, egyszerű étkek, mindennapi gondokkal vergődő emberek, szerelem és finom érzékiség, értelmetlen és megfoghatatlan halál. Hamarosan megismerhettem a szerzőt is, aki éppoly színes, érzelmes egyéniség, mint ahogyan azt olvasás közben elképzeltem.

A tökök beleragyognak az őszbe. Gyönyörű sárga színekkel szembevigyorognak, hogy lásd, a nyár nem siratnivaló. Parádés őszi dekorációk készülhetnek belőlük – de mit csináljon az, aki nem szíveli a harsány sárgát? Akinek környezetébe jobban passzol a hűs elegancia, a letisztult formák, a halvány pasztellek simulékonysága. Nekik szólnak a következő ötletek!

Imádom ezt a kedves kis növényt. A különös formájú virágkelyheit, az ellenállhatatlan zamatát. Háromévente nyár derekán megjelennek a földibolhák, akik, úgy fest, még nálam is jobban szeretik. Néhány óra leforgása alatt teszik a földdel majdnem egyenlővé a töveket. Mit tehetek ilyenkor? Ejtek néhány könnyet, de szépen visszavágom a maradékot, és várom, hogy elérkezzenek az őszi arany napok. Amikor a bőséges csapadék után új erőre kapnak, és elkezdik ontani virágaikat. Ilyenkor kapunk még egy kis ízelítőt a nyárból, kerül sarkantyúka nem csak a salátába, hanem üde, aromás fűszerként jelenik meg reggel, délben, este.

Egy alulértékelt gyöngyszem a veteményes szélén, a természetes ízfokozó, a szerelemi zöld ajzószer. Ezt mind a lestyánról írták le különféle füveskönyvek. De valóban mi is a lestyán? Ismerjük-e, használjuk-e nap mint nap?

Rafináltabb már nem is lehetne egy rétes: dióval, illatos zöldfűszerekkel, zamatos zöldborssal és levendulával fűszerezve, ropogós tésztaköntösbe bújtatva. Tökéletes vendégváró, amiben izgalmasan kel egybe a levendula a kakukkfűvel, a zöldborssal, a szerecsendióval, pityókásan. A leveles tészta mindig forró sütőbe kerüljön, akkor lesz jó!

A nyári forróságban a fák elkezdték ledobálni gyümölcseiket. Almaecet, vadállatok eledele, komposzt – lehet még más is a hullott almából? Ha gondosan megtisztítod, igen!