Aki gondosan tervez, előre elkészíthet egy-egy finomságot, ami lehet jó ajándék – augusztusban paradicsomcsatnit főz, nyáridőn virágecetet érlel, vagy citromfűszörpöt készít. Akinek nincs ilyen lehetősége, akár az utolsó percekben is elővarázsolhat valami finomságot a konyhából. Ínyenceknek, kezdő háziasszonyoknak és édesszájúaknak valókat is kínálunk, sőt, pénztárcabarát megoldásokat is mutatunk.

A naspolya még ott pihen sok helyen a kamrában, és lehet, hogy a család rá is unt a barna gyümölcsökre. Akár karácsonyi ajándéknak is adhatjuk a belőle készült lekvárt, amelyhez a kertben zöldellő rozmaring és a friss narancs ad egy kis mediterrán bájt. Ha ajándékba készül, csinosítsuk ki az üveget, fenyőág helyett stílusosan egy rozmaring-ággal.

Nálunk nagy becsben vannak a sós sütemények. Magvakkal, kívül ropogós, belül puha tésztával csábítanak esti beszélgetésekre. Ha még fetasajttal töltött savanyú paprikával is feldobod a tálat, nagyon menő lesz!

A rózsás sparheltet bekötöttük a kéménybe, és a szomszéd néniktől megtanultam, hogyan kell rendesen megrakni benne a tüzet. Harmadszorra már minden füstölés nélkül lobogott a tűz, sült a padlizsán, rotyogott a fazékban a gulyás, és készültem rá, hogy végre-valahára megsütöm azt a bizonyos túrós lepényt, amihez hiányzott a „valami”, ami talán a sparhelt titka lehetett.

A rizs legtöbbször köretként kerül az asztalra, pedig desszertben is megállja a helyét. Különösen érdemes számolni vele akkor, ha gluténmentes finomságra áhítozunk! Ráadásul mindig van otthon, és viszonylag gyorsan és egyszerűen készíthető belőle édesség. Változatos ízekkel gazdagíthatjuk, és gyümölcsökkel házasíthatjuk, a receptekben pedig a tej lecserélhető növényi tejre is!

Ha valaki szeretné megismerni a magyar konyhát abból az időből, amikor még nem borította piros lé, még nem uralkodott el a pörkölt-paprikás-gulyás mesterhármasa, akkor Cziffray István szakácsmester Magyar nemzeti szakácskönyvében rá fog találni a titok nyitjára. Nem véletlenül rendeznek évek óta nagy sikerrel mesterkurzust séfeknek Cziffray István szellemében, hiszen ebben a műben olyan gyökerek vannak elrejtve, amelyekből hihetetlenül szerteágazóan, sokszínűen szökken szárba eleink főzőtudománya és ízvilága.

Vannak sütemények, amelyek személyekhez kötődnek. Olyanokhoz, akik nem csak a legkitűnőbb recepttel rendelkeznek, hanem nevezetes alkalmakkor serény kezekkel, nagy szeretettel készítik őket. Nekem a habtekercs a legjobb barátnőmhöz tartozik. Valahányszor előveszem a receptet, mindig rá gondolok, és arra, hogy az enyém sose lesz tökéletesen olyan, mint amilyen az ő kezei közül kerül ki.

A cseh-morva klasszikust, a tejfölös-gombás-kapros krumplilevest a Cseh-erdőtől Ausztria északi terültéig különböző változatokban készítik. Van, ahol külön főzik a burgonyát, és csak a tálaláskor adják a leveshez. Vannak, akik krémesen és édeskésen szeretik, mások igazán savanyún. Egyes változatai füstölt húst is tartalmaznak, hiszen ez a laktató leves a hidegebb idők étele. Külön előnye, hogy akár friss, vagy szárított gombától is csodálatos ízű.

Dekoratív, illatos, és nem kerül semmibe: a citrusfélék héja része lehet az ünnepnek! Mielőtt belesöpörnénk a kukába, gondoljuk végig, mire lehetne még használni – és akkor kiderül, hogy még jobb, ha hámozás előtt dől el a narancshéj-dekoráció sorsa.

Ha megnézzük az évek óta változó szakácskönyvpiacot, érdekes és izgalmas, hogyan változik a top 10-es lista. Aki arra adja a fejét, hogy megtanul főzni, nagy gondban lehet, hogy hol is kezdje, melyiket válassza! A régieket, az alapműveket, a kezdőknek ajánlottat, a magyart, vagy a top 10-ből válogasson? Egyáltalán, meg lehet-e tanulni főzni egy jó szakácskönyvből?

Ha az ember arra hegyezi ki a pihenését, hogy éppen ne hosszú gyalogtúra vagy hegymászás legyen, hanem szeretne a szó szoros értelembe véve belekóstolni egy régióba, akkor sorra felfedezheti a gasztronómiai kincseket. Néhány hete egy olyan vidékre látogattunk el, ahol ennek mindenképpen követendő példáját láttuk! Mi több, nem csak láttuk, nem csak belekóstoltunk, hanem szinte elmerültünk az elképesztően gazdag kínálatban. Ide néhány nap nem elég, mindig vissza kell térni, ha mindent szemügyre szeretnénk venni.

Közelednek az ünnepek, amikor egyre többször üljük körbe a megterített asztalt. A gondos háziasszony ilyenkor a szép terítékről is gondoskodik. Talán nincs is más ilyen időszak az évben, amikor csinos szalvétákat válogatunk, esetleg előkerül a szekrény mélyéről a féltve őrzött szalvétagyűrű, kivasaljuk a damaszt asztalkendőket. Ünnepi szalvéta-rózsa, legyezőre hajtogatott asztalkendő, rozmaring-ággal vagy fenyőtobozzal ékesített szalvétamasni, van erre egyáltalán szükség? Nem elegendő egy-egy darabot letépni a konyhai papírtörlő-tekercsből?