Tócsni, amit magadra szabhatsz: nálatok hogy hívják?

Ha beköszönt az ősz, egyre többször kerül az asztalra nálunk tócsni. Amikor még pendelyes gyermek voltam, ültünk a konyhában, anyám sütötte a tűzhelyen vasserpenyőben szorgalmasan. Ahogy kisült, már faltuk is, azon forrón, csak úgy, magában. Teát ittunk mellé, és beszélgettünk. Hosszan sültek a tócsnik, hosszúra nyúlt az este, görögtek egymás után a történetek.

Később apósom kért, süssek neki lapcsánkát – nem tudtam, azt eszik-e, vagy isszák. Nevettünk, amikor kiderült, hogy tudok én lapcsánkát sütni, nem vagyok olyan ügyetlen asszony, csak mi tócsninak neveztük ezt az egyszerű ételt. Később sokféle nevével találkoztam, és össze is gyűjtöttem az elnevezésekből annyit, amennyit csak tudtam. Ebből meg is lehet rajzolni kis hazánk „tócsnitérképét”: lepcsánka, lepcsánk, lapcsánka, tócsni, tócsi, tósni, beré, berét, cicege, cinege, cicedli, málé, krumplilángos, krumplifasírt, krumplibaba, macok, tapsikolt, hadipecsenye, hadifasírt, huszárrostélyos, placsni, plecsni, pacsni, pacsa, krumplihús, enge, enge-menge, röszti,  rösztike, krumpliprósza, prósza, leppalacsinta, lapótya, lapotyka, marcafánk, babagudovica, toksa, matutka, görhe, borzaska, bujka, bramborák, görhöny, görhe, göre, recsege, gánica, bujka, egérke, kremzli, hemzli, recsege, istérc, terc, tótlángos,  tisztviselő pecsenye, harula, mackó. (Forrás: Halmos Monika, Kistarcsai Kulturális Egyesület, 2008.)

A tócsni nagyon egyszerű és olcsó, éppen ebben rejlik a népszerűsége: reszelt burgonyából, némi lisztet hozzáadva, két tenyér közt lapogatva vagy zsíros kanállal szaggatva, zsiradékban kisütött étek.

Változatossága nem csak az elnevezésében jelenik meg. Van, ahol durvábbra reszelik a krumplit, máshol finomabbra. Van, aki több lisztet tesz hozzá, más kevesebbet. Olykor kerül bele még a són kívül tojás, esetleg frissen őrölt bors, vagy finomra vágott petrezselyem. Lehet sütni zsírban vagy olajban, serpenyőben vagy tepsiben. Attól függően, mennyire sűrű vagy lágy a massza, szaggathatjuk kanállal, szépen elsimogatva a tetejét, vagy formálhatjuk két tenyerünk között.

Ha pirosra sült, máris nekiláthatunk! Magában is megállja a helyét, de akad, aki vízzel kikevert, zúzott fokhagymával kenegeti, mint a lángost szokás. Más a fokhagymás tejfölre esküszik, vagy csak simán tejfölre.

A világ változásával persze változik a tócsnitörténelem is. Most már készülhet édesburgonyából, vagy éppen különféle zöldségek – zeller, paszternák, cukkini, sárgarépa – hozzáadásával is. Ízesíthetjük finomra vágott friss rozmaringgal, szurokfűvel, gazdagíthatja reszelt vöröshagyma, vagy akár sajt is a svájci röszti mintájára. Tunkolhatjuk zöldfűszeres joghurtba, paradicsomszószba, chilis mártásokba.

Ez az egyszerű étel teret nyert a csúcsgasztronómiában is, köretként szerepel neves éttermek kínálatában. A ragadozókedvűek körében kedvelt a tócsnibundában sült pecsenye is, amelyben a vékony krumplis bunda finom fűszeres hússzeletet takar. Kedvenc hamburgerezőm egyik ikonikus burgere sok mindenféle mellett egy ropogós tócsnit is rejt a húspogácsa tetején. Aki lusta, vásárolhat fagyasztott változatot a szupermarketben, amit csak be kell dobni a sütőbe, megspriccelve olajjal, vagy mogyorónyi zsírt ültetni a tetejére, és lesni, mikor lesz szép aranyszínű.

A tócsniban, mint minden régi ételünkben ott a tradíció, a történelem és a titok. Csak rajtunk múlik, mennyit őrzünk meg a helyi vagy a családi hagyományokból, mit teszünk hozzá a mi történetünkből. És az is, tudjuk-e a titkot, amit nagyanyáink keze érintése tett a tócsniba, vagy van-e saját titkunk, amit majd a gyermekeink visznek tovább?

Fotó: @rozsakunyho Halmos Monika