Ha már Berlinig eljutottunk, onnan csak egy ugrás. Annyi látnivalót kínál, hogy egy nap alatt képtelenség lenne bejárni, de kaphatunk ízelítőt a szeszélyes rokokóból, a „gondtalanság” életérzéséből és a történelem súlyos pillanatainak mementóiból is. Az egykori porosz királyi székhely pompás építészeti emlékei, elegáns parkjai, a város hangulata nem hagyja érintetlenül az utazót.

A lilakáposzta számomra ismeretlen volt az asztalon, egészen addig, amíg anyósom először elém tette a kacsasültje mellé. Abban a pillanatban örökké tartó szerelembe estem, és a múló évek során rájöttem, hogy nem csak párolt káposztásat lehet vele játszani. Számos módon kerülhet az ünnepi asztalra, színével, ízével elvarázsol, és roppant egészséges.

Kevés havat látunk idehaza, de ilyenkor, tél derekán a távoli, hófödte csúcsok hívogatják a téli sportok szerelmeseit. Aki örömmel köti fel a léceket, alig várja a síszünetet. A tél azonban nem csupán a síelésről szól! A hófehér táj, a szikrázó napsütés azok számára is kínál kellemes időtöltést, kikapcsolódást, aktív pihenést, akik nem a pálya ördögei. Az adottságok ehhez Karintiában nem is lehetnének jobbak: változatos hegyvidéki táj csodálatos kilátással, idilli tavakkal, enyhe klímával és különösen sok-sok napsütéssel. Fedezzük fel azt a sok lehetőséget, amellyel Ausztria téli meseországa, Karintia várja a kikapcsolódni vágyókat!

Sokak újévi fogadalmában ott van az egészségesebb élet, a tudatosabb táplálkozás. Az ünnepek lakomái után érdemes egy kicsit a könnyedebb, zöldségalapú ételek felé fordulni. Ezt a nagyon egyszerű, zöldséges ételt azért szeretem, mert szinte bármilyen, télen elérhető zöldségből elkészíthető, egyszerű, mégis látványos és nagyon ízletes.

Vajon a hagyma lehet főszereplő a menüben? Vagy ő csak amolyan mellékszereplő egy ételben, amelyről tudomást sem veszünk, csak a hiányát vesszük észre és szenvedjük meg? Azoknak ajánlom jó szívvel kedvenc töltött hagymáinkat, akik számára ínycsiklandó a hagymás-zsíros kenyér, a hagymasaláta, a francia hagymaleves. Ugyanis ilyen az, amikor a hagyma kapja a főszerepet egy nagy tál téli vígjátékban.

Az ünnepek után olykor valami egészen másra vágyunk. A hideg évszakban pedig jólesik a tüzes fűszerek egyvelege. Fehér kenyérrel, salátával, vagy burgonyapürével, tökéletes ebéd a markáns fűszerekkel érlelt csirkecomb.

Neve nem azért havasszépe, mert a januári hóesésben virágzik, hanem mert a havasokban érzi jól magát, ott, ahol a fenyvesek a legelőkkel találkoznak. Nem túl meleg, párás helyen – mert hazája Kína, Délkelet-Ázsia, ahol a nőiesség szimbóluma is az azálea. 

Szereted azokat a sütiket, amiket csak össze kell keverni, beönteni, megsütni és kész? Ez a márványos, puha sütemény éppen ilyen. Különlegességét márványos mintázata adja, a tojástól, a vajtól és a tejszíntől szaftos, a lekvár kellemes savanykássága pedig harmóniát teremt az egyszerűségben. Hétköznapokra is nagyszerű választás, hiszen gyorsan elkészül és finom. 

Amikor hírét vettem e könyv születésének, kicsit kételkedtem benne. Részese voltam a munkának, mert tőlem is van benne recept, így már előre láttam, hogyan formálódik, miként alakul – és azt a határtalan lelkesedést is, ami a fiatalokban ébredt iránta.

A papír tojástálcák és tojástartók komposztálhatók, tehát nem a kukában a helyük! Van, aki a zeneszoba hangszigetelésére használja őket, mások gyújtósnak a cserépkályhába meg a sparheltba, de lehet palántanevelő vagy madáretető is belőlük. Kreatív kezek által látványos dekorációvá válhatnak. Nézzük! 

Régen pátyolgattam a gondolatot, hogy végigjárjam, megismerjem a Pátyi Pincehegyet. Közel is van, izgalmasnak tűnik, hiányzott a pincefotó-gyűjteményemből. Közelsége miatt váratott magára, de egy napsütötte téli napon bakancsot húztunk – nem kellett csalódnunk, a látvány gyönyörűséggel töltötte el a szívünket.

Aki a magyarországi kínai büfék kínálata alapján szeretett bele a kínai konyhába, az semmit sem tud ennek a hatalmas országnak az étkezési kultúrájáról. Nekem volt alkalmam több ízben is belekóstolni az igazi Kína kulináris örömeibe: étkeztem vörös bársonyszőnyeggel, aranyozott stukkókkal díszített lakomateremben elképesztően megrakott asztaloknál, és ettem utcai árustól vett, szemem előtt főtt-sült egyveleget a járdaszegélyen ülve. Mind kiváló volt, egytől-egyig – mind másról mesélt. És közben megismerhettem a kínai konyha filozófiai magasságait, amelyeket most a Néprajzi Múzeum mutat be az érdeklődőknek egy gazdag gyűjteményben, a Fine Dining: Az ősi Kína gasztrotörténetei című kiállításban január 19-ig.