Porcsin gombóc szőlőlevélben gőzölve
A bambuszpároló nyáron jó szolgálatot tesz, a kerti konyhában remekül lehet benne párolni. Csak rá kell illeszteni egy megfelelő méretű lábosra, és rövid idő alatt elkészül benne a zöldség, a gőzölt tészta. Ha kibéleljük szőlő-, zsálya- vagy meggyfalevéllel, az további ízt ad a benne párolt finomságoknak. Jó ideje nagyon szeretem használni!
Fénnyel festett falak a virágkarnevál városában
Ha augusztus, akkor minden virágkedvelő tudja: itt a debreceni virágkarnevál ideje! Ezt életében legalább egyszer, mindenkinek látnia kell! Az idei az 58. a virágkarneválok sorában, és most a hosszú hétvégét egy újabb attrakcióval tették emlékezetessé a szervezők: sötétedés után vibráló, színes fényekbe öltöztették a várost.
Virágbonbonok
Kertünk ehető virágai bonbonba komponálva igazi különlegességek! Régi szakácskönyvek tanúsága szerint a XVI. századra vezethető vissza a mézben főtt ibolyából készült, a marcipánhoz hasonlatos édesség története. Ahogyan a rózsával, mandulával készült, szárított rózsasziromban hempergetett vagy a levendulával és csokoládéval bolondított apró bonbonok leírásai is régi hagyományokat őriznek. Érdemes felidézni őket, mert természetesen különleges ízzel kecsegtetnek! Egy szép, régi, míves bonbonierben méltó helyre lelhetnek arra a néhány pillanatra, amíg el nem fogynak. Csinos kis dobozkába téve, vagy egy széles szájú befőttes üvegbe rakosgatva, szalaggal átkötve ajándékba is adhatjuk őket!
A százéves sárgadinnyebefőtt titkai
Néhány éve találtam a kamra mélyén egy üveg befőttet. A címke tanúsága szerint több mint 100 éve tette el dédnagyanyám, dr. Berkó Antalné, született Gregersen Astrid, még menyasszony korában. Ez az üveg egy izgalmas mementója a tartósítás-történetnek: bizonyíték arra, hogy a megfelelően elkészített és gondosan tárolt befőtt kiállja az idő próbáját!
A hegyvidéki emberek aranya – kamránk kincse: a som
A vadon termő gyümölcsök királynője a som. A kis ház mellett, az erdő szélén több sombokor is nyújtózik az ég felé: lassan már fának nevezhetjük őket. Augusztusra-szeptemberre megérnek a hosszúkás, savanykás, piros bogyók – a madarak legnagyobb örömére. Csipegetik is le szorgosan, de azért nekünk is jut belőle. Igyekezni kell versenyre kelni a perzselő napsugárral és az erdő madaraival.
Talaj nélkül nincs élet: hol a vidék megtartó ereje, ha üres a kút?
Aki nem kertészkedik, az is tudja, hogy nem mindegy, milyen talajba hull a mag. Aki pedig kiskertet művel, annak számára ez az egyik legfontosabb kérdés. A kiskerteseknek, kertbarátoknak szervezett egész napos Kertakadémia Tabdiban olyan tudnivalókkal vértezte fel a hallgatóságot, amelyekkel a klímaváltozás tükrében utat mutatott a fenntartható kertműveléshez, az egészséges élelmiszer megtermeléséhez, ahhoz, hogy kis területen hogyan lehet nagy értéket teremteni.
Új generációk töltött paprikája
Jól emlékszem: amikor az első töltött paprikámat készítettem, még gimnazista voltam. A Magyar Konyha nyári számában találtam a receptet, és szóról szóra követtem a leírást. Azt hiszem, nagyon finom lett, mert mind elfogyott, bár nem tudtam, milyennek kellene lennie valójában. Aztán évről-évre tökéletesítettem a receptet, és soha nem maradt a tálban belőle egy falatnyi sem. Most pedig elérkeztünk oda, amikor a leányaimmal együtt alkotunk vacsorát, és az ő ötleteik beépülnek a hagyományos elkészítési módokba. 
Gyümölcsök, gabonák együtt sütve – varázslatos!
A forró nyári napon egy tartalmas leves után egyenesen a sütőből varázsolhatunk elő ellenállhatatlanul illatozó, gyümölcsös második fogást. Ha marad belőle, vacsorára és reggelire is tökéletes, laktató kásaétel!
„Egész világ nyakal-vedel” – vagy méltósággal kortyol: beszélgetés Bitai Gergely sommelier-vel
Az ivásnak ugyanaz a törvénye, ami a szerelemnek: bárhol, bármikor, bárhogyan – vallotta Hamvas Béla. Szeretem írásait, gondolatai sokszor összecsengenek az enyéimmel, de ezzel nem tudok egyetérteni. A szerelemnek és az ivásnak is meg kell adni a módját, igyunk bármit is. A módja, a szokások, az italfogyasztás etikettje azonban folyamatos változásban van, ahogyan a világunk is. Erről beszélgettem Bitai Gergely sommelier-vel Budafokon, Budapest Bornegyedében.
A világ, amikor lerajzolták a szilvapudingot meg az almalevest
Réges-régen, amikor még az emberek élőszóval beszélgettek és a felhők legfeljebb bárányokat vagy esőt jelentettek, senki sem fényképezte le a vacsoráját. Hogy mit ettek eleink, azokat ékes szavakkal vetették papírra, vagy kivételes esetben vászonra festették, esetleg lerajzolták. Így az öreg szakácskönyvek megsárgult lapjain olvasott étel-meséknek leginkább képzeletünkben kell életre kelni.