Tavaszköszöntés felsőfokon: közeleg a hóvirágünnep az Alcsúti Arborétumban

A hóvirágok, a tavasz hírnökei egész mezőket alkotva köszöntik a kikeletet az Alcsúti Arborétumban. Az avarból kandikálnak ki bókoló fehér virágfejecskéikkel, felettük zuhatagos bükkök, héttörzsű mogyorók, páfrányfenyők, magyalok és más tekintélyes famatuzsálemek. Ezek között egyszerre üde és felemelő érzés magunkba szívni a tavasz illatát.

Borkisokos neked, hogy profi vendéglátó lehess!

Hányszor láttuk már, ahogy bizonytalanul álldogálnak az emberek a borospolc előtt! Vagy épp mi voltunk azok, akik fejvakargatva keresgéltek a bőséges kínálatban... Melyiket válasszam? Legyen talán chardonnay – de etyeki vagy ausztrál? Paprikás ételhez vörös – de biztos, hogy jó lesz annak, aki az édeset szereti? A fiúknak legyen Bikavér – van szekszárdi meg egri, akkor most melyiket? Egy jó kis rozé a lányoknak, vagy inkább valami könnyű, illatos? Néhány praktikus tanács következik, hogy könnyebben eligazodhassunk a borok világában! 

Filléres főzés és hústalan napok, avagy ízletes hadi ételek
Gondoltam, írok egy cikket a filléres főzésről, a maradékok maradéktalan hasznosításáról. De vajon érdekelne-e e bárkit, hiszen eleve takarékoskodunk, nem? Aztán a kisboltban egy beszélgetésnek lettem fültanúja – bevallom, matattam egy kicsit a dobozok közt, hogy hallgatózzak.
Egyszer volt szerelem a hűség városában: Sopron, te csodás!
Vannak városok, amelyek visszavonzanak. Nemrég jártam Sopronban, ősz volt, az előadásom után egy Szilvási-regény nyomán barangoltam, már nem először. Télen újra a hűség városa lett a célpont, ezúttal legkisebb leányommal. Neki eddig Sopron a VOLT Fesztivál volt, akadt így elegendő felfedeznivaló – mindkettőnknek. Esténként a kékfrankos nyomába eredtünk, és remek fehéreket leltünk.
Amarillisz: 25 tudnivaló a tél egyik legszebb virágáról
Az amarillisz vagy lovagcsillag a téli, virágszegény időszakot is feldobja. Azzal tűnik ki a többi szobanövény közül, hogy őt magunk nevelhetjük fel, így a szemünk előtt történik a csoda: a hagymácskából néhány hét alatt pompás virág nő.
5+1 könyv a kerti irodalomból
Most, hogy a kert téli pihenőre tért, a szerszámok is elcsöndesedtek – kivéve a huncut hólapátot és az izgága hóseprőt –, itt az idő, hogy előkerüljön a kerti irodalom. Ha lemegy a nap, remek program bekuckózni és olvasgatni jótollú írók nemes és felemelő gondolatait a kertről. Kedvenceimből ajánlok néhányat. És amiért szeretem ezeket: a kertekben, a kertek mögött mindig felsejlik a kertszerető, békés lelkű ember.
Kutya, tűzijáték és kutyakötelesség

A csöndes tűzijáték a kutyát se zavarja? Levendulaolajjal a pánikszerű kerítésugrás ellen? Pszichoterápia a kutyáknak erős hanghatások elviseléséhez? Pusztuljon, aki tűzijátékozik? A kutyások és a tűzijáték rajongói év végi összecsapása előtt érdemes a másik oldaláról is megnézni a szilveszter este fény- és hanghatásait.

„Kutyahideg tél volt 1944 karácsonyán” – egy megrázó visszaemlékezés
Kutyahideg tél volt 1944 karácsonyán. Havazott. Már régóta nem volt fűtés abban a budai bérházban, ahol akkoriban laktunk. Nem volt szabad fűteni, mert a kéményből felszálló füst jelzés lett volna az ellenséges repülőknek, hogy ott emberek élnek, oda kell dobni a bombát. Fáztunk. A legtöbb ablak betörött a közeli robbanások okozta légnyomástól. Rajtam télikabát volt, sapka, kesztyű, hócsizma bent a lakásban. Hétéves múltam a nyáron, nem sokat tudtam a világból, csak azt, amit láttam.
„Mindenből jutott mindenkinek annyi, amennyi elegendő” – elődeink öröksége
A régi porcelán ünnepekkor mindig előkerül. Na mármost, ünnepből sok van a naptárban: születésnap, névnap, vallási ünnepek, nemzeti ünnepek... és igazából minden fontos találkozás ünnep a léleknek. Talán nincs is annál szívderítőbb sóhaj, mint amikor betoppan az egykori rákospalotai háziorvosnak az unokája, és abból a csészéből szürcsöljük a teát, amiből sok-sok évvel ezelőtt a nagypapája kortyolta az én nagyanyámékkal.