Túrázni az Alföld tengersík vidékén? Felér egy belső utazással

Jómagam hegykedvelő vagyok. Szeretem a hegyi túrákat, az előttem tornyosuló csúcsokat. Amikor odafentről körbetekinthetek, és amikor a völgy ölén összehajol felettem a dús lomkorona. Egyszer egy festőkurzuson vettem részt, ahol a mesterünk – egy kínai hölgy – azt kérte: utolsó napon mindenki fessen egy képet a saját hazájáról.

Én festettem egy szép pusztát. Aranyba hajló mezőt, apró búzavirágokkal, pipacsokkal. Benne egy facsoporttal, a látóhatáron felsejlő akácossal.

 

Nehezen hitte, így hát elhívtam, egyszer jöjjön el, és nézze meg, nálunk az Alföldön messze lehet nézni, és nem dereng fel hegy a távolban.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Ezért talán nem is vonzó az Alföldre tervezni túrát. Pedig az Országos Kéktúra útvonala is átszeli, és számos olyan hely van, ami maga is mind megér egy-egy rövidebb-hosszabb kirándulást. Természetesen a síkvidéki túrázás egészen mást kíván meg, mint amikor hegyekbe készülünk. Az időpont kiválasztás itt is fontos tényező: nyári kánikula idején, vagy hófúvásban egyáltalán nem tanácsos útra kelni. De a tavaszi és őszi időszak kiválóan alkalmas arra, hogy felfedezzük azt, mit Petőfi oly szépen megénekelt. Azt, amit a külföldi turistáknak is extra bónuszként ajánlanak: a puszta.

„Itthon, az én hazámban, az aranyszemű homokon, ahol a végét dúdoltam el az éneknek, amely nem lehet másforma, mint az énekese, fürjröptű és vadgalamb-melódiájú, mi van itt az én hazámban, amiről érdemes éneket mondani? Az aranyszemű homok, amely majd a nyáron beleömleszti aranyát a búzaszembe, az őszön a szőlőszembe? De az énekesnek már most is megtermi a búzavirágot, a pipitért, a pipacsot, a szarkalábat, amik első pajtásai voltak tipegő gyerek korában és amikről ma is azt hiszi, amit akkor gondolt: hogy ezekkel a Ferencek és Etelek szíve küld föl üzeneteket a föld alól. Igen, a föld, bölcsője és koporsója Ferencnek és Etelnek, Rozának és Mátyásnak, a föld megmarad, és őróla dúdolom én ezt az éneket..." (Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről)

Sziki sóvirág – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Bejárhatjuk az Alföldi Kéktúra egy-egy szakaszát, ehhez jó ötleteket találhatunk a Kéktúra oldalán. Azért is jó túra előtt rápillantani, mert sok hasznos információhoz juthatunk: hol járhatatlan az ösvény, merre kell vigyáznunk lódarazsak felbukkanására, vagy arra, hogy éppen raliversenyt tartanak a felfedezésre váró környéken. A felkészüléshez pedig jó alapot adnak a Kerekek és lépések című dokumentumfilmek, amelyek Rockenbauer Pál nagysikerű, Másfélmillió lépés Magyarországon folytatásának is tekinthetők.

Az Alföldön messzi elláthatunk, és a növényvilág változásának sok mozzanatára rápillanthatunk. Láthatjuk a futóhomokot, amit az ember jó ideje próbál megkötni több-kevesebb sikerrel. Az akácosokat, amelyek úgy hozzátartoznak a magyar tájhoz, mintha mindig is itt lettek volna, pedig csak a XVI. század óta írnak róla a feljegyzések.

Kunadacstól Orgoványig húzódik Magyarország utolsó mozgó homokbuckáinak vonulata.

Ez Közép-Európa felszín-alaktanilag egyik legérdekesebb területe. Egyedülállóvá többek között az teszi, hogy itt még mai is figyelemmel kísérhetjük a szél felszínformáló munkáját. A jellegzetes sztyepp-vidéken a XVII-XVIII. század egyre erősödő legeltető állattenyésztése és időjárási okok miatt újból megindult homokmozgás emlékei ezek. A buckavonulat keleti oldalán négy, ma jobbára száraz szikes tómeder található, amelyek szintén különleges élővilágot rejtenek.

Tikkadt cirok – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Találkozhatunk a túra során selyemkóróval: nyár elején finom illatával hívja fel magára a figyelmet, ezzel csalogatja a méheket is. Ez a szintén Észak-Amerikából származó özönnövény kiváló mézelő, a selyemfű vagy vaddohány-méz ebből készül. Valójában a textilipar számára hozták egykor hazánkba, de arra nem volt alkalmas, viszont kivadult, és megpróbálja kiszorítani a honos növényeket. Az ősz közeledtén különleges formájú terméstokjáról is felismerhetjük, amelyből előtörnek a repítőszőrökkel felruházott magjai.

A szikes pusztákon a különleges növényvilágot fedezhetünk fel, mint a sziki sóvirág, a sziki útifű és kányafű, vagy a parti laboda. A Felső-kiskunsági puszta ékes példája ennek a növénytársulásnak. A Nemzeti Park területén a sótűrő növények mellett a szélsőséges életkörülményekhez alkalmazkodott pusztai gyalogcincér és a szongáriai cséplőpók a legérdekesebb ízeltlábúi a pusztai életközösségnek.

A puszta sóvirággal – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

Természetesen az alföldi táj legszembetűnőbb és legismertebb állatai a madarak. Tavasszal az északi költőhelyeik felé vonuló parti madarak nagy tömegei keresik táplálékukat a sekély tocsogókban. Ilyenkor lehetünk részesei a túzok dürgésének is,

hazánk legnagyobb túzok-populációja ugyanis a Kiskunsági Nemzeti Park területén él.

A külterjes állattartásnak évszázados hagyományai vannak a szikes pusztákon. Az ősgyepek fenntartásában is fontos szerepet játszik az itt legeltetett juh- és szürkemarha-állomány. Császártöltés mellett a Vörös-mocsár egy teljesen más világot tár a szemünk elé. Az egykor gazdag vizivilágnak egy utolsó hímondója ez a vonulat, a védett Őrjeg lápja. A magas löszpart a jégkorszak utolsó idejében keletkezett, gyurgyalagok fészkelnek oldalában. Egy-egy túra alkalmával becserkészhetjük a Bugaci ősborókást vagy az Orgoványi réteket, a Turján vidéket, a Holt-Tisza ágainak mocsaras vidékeit.

Alföldi csatorna – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

Találkozhatunk a Kunsági borvidék hatalmas szőlőültetvényeivel, meglátogathatjuk a Hajós-Bajai borvidék különleges pincéit. Meg is pihenhetünk a Hajósi Pincefaluban, ahol több mint 1300 pince rejti a hordókat. Kalocsán a Paprikamúzeum a fűszerpaprika termesztése és feldolgozás titkaiba avatja be a látogatót. A túra során sokfelé találkozhatunk is a paprikatermesztők fóliasátraival, a szinte végeláthatatlan paprikaföldekkel.

Jakabszállás mellett a Kis-Magyarország Botanikus Kert szólít megállásra, hiszen itt fél napot is eltölthetünk. Egy valóságos terepasztal 93 ezer négyzetméteren. Vajon mekkora méretarányú természetes makettje-e kis hazánknak? Megismerhetjük Magyarországot testközelből: átléphetjük a Dunát, néhány ugrással a Tiszánál lehetünk. Van itt Csodaerdő, többfél tematikájú tanösvény, bográcsozási lehetőség, és tavasztól őszig szállás a környezetbe simuló jurtákban.

Fotó: Wikipedia / Terbócs Attila

Kecelen a Haditechnikai park várja a repülők és katonai járművek szerelmeseit, Kiskőrösre érve pedig felidézhetjük igazán a rónák szerelmesét, Petőfi Sándort. A költő szülőháza ma emlékmúzeum, ahol a csupán 7 évig tartó alkotói korszakot mutatják be. A jellegzetes szlovák parasztház a paraszti kultúra autentikus színtere, berendezése a több mint 300 éve itt élő emberek mindennapjairól mesél.  Itt érdemes felidézni Az Alföld című verset, hiszen legtöbbször csak az első néhány sor jut eszünkbe. Pedig akár egy egész napos túra leírása itt bújik meg a sorok között: a táj, a növényvilág, a madarak és a négylábúak, a csárdák, a betyárok, a falvak, az ember.

„Messze, hol az ég a földet éri,
A homályból kék gyümölcsfák orma
Néz, s megettök, mint halvány ködoszlop,
Egy-egy város templomának tornya. -

Szép vagy, alföld, legalább nekem szép!
Itt ringatták bölcsőm, itt születtem.
Itt borúljon rám a szemfödél, itt
Domborodjék a sír is fölöttem.”

Jó tervezéssel kalandos, változatos és egyáltalán nem megerőltető túrák célpontja lehet a Duna-Tisza köze. Nem mindenkinek vonzó az alföldi táj, de a sík táj értékei, a messziről unalmas tűnő, ám közelről tengernyi apró érdekességet rejtő, békés vidék egyszerre kínálja a kihívást és a végtelen nyugalmat. Sok újabb ismeretet szerezhetünk közben a növénytermesztésről állattenyésztésről. Ha pedig úgy készülünk, hogy a magyar tájat dicsőítő versekkel vértezzük fel magunkat, akkor talán közelebb is kerülhetünk a költők gondolataihoz, amikor „börtönéből szabadul sas lelkünk.”

Alföldi táj istállókkal – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho