Egy hazai falu, ahol 1300 pincécske csodát művel: ez Hajós

Hajós, a rejtett kincs 

„Legközelebbi bortúránk célpontja: Hajós” – mondtam a borkedvelő baráti társaságnak. Nem szóltak semmit, hiszen az eddigiek alapján rám bízták magukat. Túl voltak már a „mit csinálunk egy világvégi kis faluban három napig”- meglepetésen – egyébként azóta rendre visszajárnak Mórra. Adtak hát egy esélyt Hajósnak is.

Van egy kis városunk, Hajós, amely a Hajós-Bajai borvidék egyik felét adja. A térképre tekintve pedig tényleg ott van valahol, ahol a világ vége, meg ahol a kurtafarkú malac túr. Legalábbis a nagyvárosi borkultúrán szocializálódott borkedvelők legtöbbjének Badacsonyon, Tokajon és Egeren tovább nem lát el a szeme. Legfeljebb még Villány és a Somló, de azokon túl már mintha nem is nőne szőlő, nem folyna bor. Pedig...!

A hajósi bor

„A síkvidéki bor szaporább, de hígabb, igénytelenebb, olajokban szegényebb. Ez nem okvetlen becsmérlés. Mind-össze annyit jelent, hogy ilyen bort nem vennék feleségül. Az izgatóbb olajok állandó hiányában boldogtalan lennék. Aki a nagyobb feszültségeket nem kedveli – ez is méltánylandó –, az együtt tud élni ilyen borral is. (...) A homoki borokról egyelőre ennyi elég. Még egyszer hangsúlyozom, hogy bonyodalom bennük nincs. Megfejtésük nem nehéz” – írta Hamvas Béla.

Hajós város Kalocsa és Baja közt található, legfőbb nevezetessége az érseki kastély. Benne ma látogatóközpont és múzeum található, ahol többek közt betekinthetünk az alföldi borvidék kalandos történetébe.

 

Az itteni szubmediterrán éghajlat, a vékony homokkal fedett lösz kiváló a szőlőtermesztés számára. A talaj- és éghajlati adottságok és a tengerszint feletti magasság szerint inkább a Szekszárdi borvidékhez hasonlít, mintsem az Alföld szőlőültetvényeihez, hiszen e területek a Tolnai dombság lefutásai, melyeket a Duna oszt ketté. Olybá tűnhet e két táj, mint Spanyolországban a Duero folyó által kettészelt ikonikus borvidék.

A Hajós-Bajai borvidékhez tartozó egy tucat településen évszázadok óta foglalkoznak szőlőműveléssel.

Száz éve itt termettek az ország legfűszeresebb borai,

de jelentősek voltak az olaszrizling, a kövidinka, a sárfehér szőlőkből készítettek is. A borvidék öt településén élő németajkú lakosság magával hozta szülőhazájából a szőlőművelés és borkészítés szeretetén túl módszereiket és az ott honos fajtákat is, így került e vidékre a kékfrankos és a rajnai rizling.

A borvidék jellemző fajtái ma a Cabernet Franc és Cabernet Sauvignon, Kékfrankos, Zweigelt, Kadarka, Olaszrizling, Cserszegi Fűszeres, Kövidinka és az Irsai Olivér. A hajósi vörösborok gyakran még a legjobb hegyvidéki vörösborokkal is felveszik a versenyt, bársonyosak, tüzesek. Találhatunk itt jégbort és ürmösbort is, tehát a borkedvelők ínyének minden kívánsága teljesülhet Hajóson. 

„Az ember homoki bort iszik, egészen apró csillagszemecskékkel telik meg, s ezek a szemecskék az ember vérében táncolnak, mint a megelevenedett Tejút”

– vallja a Bor filozófiájában Hamvas Béla.

A Pincefalu Hajóson

Ez a falucska a Hajós-Bajai borvidék gyöngyszeme. Az 1300, mesébe illő borospincében csupán a borok laknak. A szabályos utcákban sorakoznak a takaros présházak, amelyek alatt kisebb-nagyobb, löszbe vájt borospincék bújnak meg, bennük a hordók, telve jobbnál jobb borokkal.

 

A Tavaszi Pincenyitogató és az Orbán-napi borünnep idején a Pincefalu megtelik látogatókkal, megindul a „nedvkeringés”. Ilyenkor – idén először április 9-én – a hajósi termelők kinyitják borospincéiket, hogy legfrissebb boraik mellett érettebb, komolyabb tételeiket is kóstolásra kínálják az érdeklődő borkedvelőknek.

Nyitott pinceajtókkal várnak: a látogatók nemcsak kis térképet kapnak, hogy eligazodjanak a néhány pohár után egészen egyformának tetsző házacskák közt, de a présházak elé tűzött zászlók, pislákoló lámpácskák vagy kifüggesztett ágnyalábok is jelzik a borlelőhelyeket. A borok mellé jóízű történetek, hagymás-zsíros kenyér és egyéb borkorcsolyák járnak. Aki a kóstolástól kimerülten nem szeretne autóba ülni, az kényelmes szállást is találhat valamelyik barátságos hangulatú pincepanzióban.

Egy jó pohár hajósi bor mellett újból elővehetünk némi bor-filozófiát is, például Hamvas Béla 80 évvel ezelőtt kelt gondolatát: „az ember élete félig elmúlik, amíg a legfontosabb dolgokat észreveszi. Milyen pompás dolog, hogy borországban élünk. Abban, hogy az ember ezt csak oly későn látja, igaz, nem hibás: olyan nyomorult korban él, amely áruvá fokozta le a föld két legszebb ajándékát: a búzát és a szőlőt – a kenyeret és a bort.”