Gyönyörű külső, ismeretlen belső: tudjuk-e még, mit rejtenek a gyümölcs- és zöldségpolcok rekeszei, és hogy valójában mivel is tápláljuk testünket, amikor elmajszolunk egy mosolygó almát?
Az elmúlt évtizedekben élelmiszertermelési rendszereink gyökeres átalakuláson mentek keresztül, aminek középpontjában a megnövekedett igények és a termelés maximalizálása állt. Az intenzív mezőgazdaság magával hozta a vegyszerek egyre bővülő tömegét, amelyek irdatlan mennyiségben árasztották el világunkat - beférkőzve ezzel szinte minden apró szegletébe.
A műtrágyák és növényvédőszerek használata már nemcsak ajánlott, hanem szinte kötelező is lett az ipari léptékek közepette, amit tovább erősített az olyan módszerek megjelenése is, mint például a föld nélküli termelés, ami egyenesen nélkülözhetetlenné tette a mesterséges anyagok egyre növekvő felhasználását.
De vajon gondolt valaki arra, mi lett növényeinkkel a vegyszerködös felhők alatt? Foglalkoztunk azzal, hogy vajon ugyanazt jelenti-e ma megenni egy paradicsomot, mint amit jelentett fél évszázada?
Egy dolgot már az elején le kell szögeznünk: szépítheti és kozmetikázhatja bárki az adatokat és statisztikákat, de már nem lehet tovább titkolni azt a megdöbbentő tényt, hogy a vegyszerhasználat mértékének drasztikus emelkedése, a légkör szén-dioxid-tartalma, a talajerózió és a klímaváltozás számos más tényező mellett rendkívüli mértékben megváltoztatta megtermelt javaink tápanyagtartalmát és beltartalmi értékeit, ami egyszersmind kezdi felülírni az eddig elfogadott gondolkodásunkat - már ami az egészséges táplálkozást illeti. Mert talán nincs messze az az idő, amikor ártalmasabb lesz megenni azt a paradicsomot, mint nem. Nézzük hát, merre is haladunk!
Több kutatás is napvilágot látott a zöldségek és gyümölcsök tápanyagtartalmával kapcsolatban, és bár egymástól függetlenül a legtöbb kutató óvatosan kezeli az egykor volt mezőgazdasági termények tápanyagtartalmának mérhetőségét, abban mind egyetértenek, hogy egyes ásványi anyagok és vitaminok mennyisége egyértelműen alacsonyabb a mai terményekben, mint az évtizedekkel ezelőtt megtermettekben. A vizsgálatok szerint a vas, a foszfor, a kalcium, a C- és a B2-vitamin is sokkal kisebb mértékben van jelen a mai terményekben, sok esetben akár közel 40%-os csökkenést is tapasztalhatunk.
A jelenséget felismerve mára már az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal is éves jelentéseket közöl az európai élelmiszerekben, zöldségekben és gyümölcsökben található növényvédőszer szennyezettségéről, amelyeknek releváns adatait a Tudatos Vásárlók Egyesületének vegyész szakértője gyűjtötte össze egy kiváló írásában, itt.
Simon Gergely soraiból megtudhatjuk, hogy a legfrissebb adatok szerint az Európában forgalmazott élelmiszerek 42 százalékában mutattak ki szermaradványokat, és nőtt a növényvédőszer-keverékeket tartalmazó termékek aránya is: a jelentés szerint az európai minták körülbelül negyedében egyszerre többféle növényvédőszer is jelen van. Talán az egyik legelkeserítőbb adat, hogy a legtöbb, többféle peszticiddel szennyezett minta körtéből (65%) és narancsból (64%) származott. Olyan gyümölcsökből, amiket az egészséges életmód alapjaiként hirdetünk, és amelyekről azt hisszük, hogy jót teszünk, ha gyermekeink tányérjára tesszük. És akkor sem nyugodhatunk meg, ha tovább folytatjuk a sort, ugyanis a több vegyszert is tartalmazó termékek között ott van a kaliforniai paprika is, a citrom, az eper, az alma és a mandarin.
Bizony: miközben ma már egyértelműen tudjuk, hogy a többféle növényvédőszernek való kitettség együttesen tanulási zavarokhoz, az immunrendszer károsodásához és különféle ráktípusok kialakulásához is vezethet, gyakorlatilag nemigen tudjuk megtölteni kosarunkat olyan zöldségekkel és gyümölcsökkel, amelyekkel megkímélhetnénk magunkat ezektől az ártalmaktól. A konvencionális mezőgazdaság termékeit tekintve biztosan nem.
Gergő elemzéséből azt is megtudhatjuk, hogy a PAN Europe 2023-as jelentése szerint az Európában termesztett friss gyümölcsök esetében 9 év alatt 53%-kal nőtt a növényvédőszer-hatóanyagok legkockázatosabb kategóriájával szennyezett minták gyakorisága és a legszennyezettebb gyümölcs pedig a cseresznye és az alma volt. A jelentések szerint a fejes salátától kezdve a barackon és a szedren át egészen a szőlőig, a legtöbb termény rendszeresen tartalmaz hormonrendszer-károsító hatású vegyszermaradványt, és egyetlen paprikában akár 28 féle vegyszer is meglapulhat.
Ha mélyebbre ásunk a témában, olyan kutatásokat is találunk, amelyek szerint az 1950-es évekhez képest a kétezres évek elejére a brokkoli magnéziumtartalma 81,9 %-kal csökkent, az alma C-vitamin tartalma 80%-kal, a sárgarépa A-vitamin tartalma 92,6%-kal, a burgonya vastartalma pedig 75%-kal. De gyakorlatilag nincs az az élelmiszer, ami kimaradna a csökkenésből: a spárga kalciumtartalmának csökkenése több, mint 60%-os, és a vajbabban is 88%-kal kevesebb fehérje van, mint pár évtizeddel ezelőtt.
Igazából bármennyire is fájdalmas, nincs min csodálkoznunk: a talajainkat kimerítettük, gyümölcseinket sokszor éretlenül szüreteljük, a vegyszerek lassan üressé tesznek mindent, mi pedig alig tudunk valamit arról, hogy ami a tányérunkra kerül, az valójában mit is rejt magában.
De természetesen nem az a célunk, hogy rossz napot okozzunk olvasóinknak, és elvegyük a kedvüket a gyümölcsök és zöldségek fogyasztásától: sőt! Azt szeretnénk érzékeltetni, hogy ideje visszatérni a kevesebbel többet elvéhez, azaz kevésbé szép, kevésbé mutatós, de annál értékesebb terményekkel tölteni meg kosarainkat.
A természetnek megvan a maga csodálatos rendje, ami pontosan tudja, melyik termés mikor érett meg a szüretre, és pontosan tudja azt is, hogy mit mivel kell ellátnia. Ezt látszanak alátámasztani azok a kutatási eredmények is, amelyek egyértelműen mutatják: sokkal jobban járunk a vegyszermentes gazdaságokban megtermelt növények fogyasztásával, illetve az otthoni termesztés gyakorlatával. Egyértelműen kirajzolódik, hogy a bio élelmiszerek körülbelül 80%-a tisztának tekinthető, és csak elenyésző százalékukban lelhetők fel a határérték körüli vegyszermaradványok. Hiszen ne felejtsük el: a természetben nincsenek határok, ha a szomszéd műtrágyával neveli a borsót, és vegyszerpermettel védi azt, akkor a mi borsónk se ússza meg: valamennyi, valamilyen formában neki is jutni fog belőle.
A zöldségekre és gyümölcsökre tehát szükség van! Ha biztosítani szeretnénk, hogy ne csak ízük, hanem tápanyagtartalmuk és a bennük rejlő vitaminok és ásványi anyagok is eljussanak hozzánk, akkor fogyasszunk vegyszerek nélkül nevelt zöldségeket, és biogazdaságokból származó gyümölcsöket - ha pedig lehetőségünk van rá, akkor termeljük meg magunk, a megfelelő ökológiai irányelvek figyelembevételével. Az igazán tápláló terményhez nem kell más, mint napfény, egészséges talaj, egészséges környezet és gondos kezek, amik szeretettel nevelik fel.
