Szeretem a sütemények tésztáját zöldre színezni, legyenek akár sósak, akár édesek. A kis ünnepi fenyőfáim is zöld színben pompáznak, porcukor-zúzmara idézi rajtuk a téli hótakarót. Szépen díszítik az asztalt, azután pedig desszertként ropogtatjuk el őket. És mitől lesznek zöldek? Forrázott és pépesített spenótlevéltől, csalánlevéltől, petrezselyemtől. A növények íze éppen csak átsejlik a tésztán, a színe viszont idézi a téli erdőt. Ajándékba is adhatjuk, kartonpapírból vágott talapzaton, celofánzacskóba csomagolva.
A téli ünnepkör fűszerei majdnem minden zöldséget ünneplőbe öltöztetnek. Ebben a rakott, sütőből elővarázsolható fogásban a lilakáposzta a főszereplő. Akár a maradék párolt lilakáposzta is új életre kelhet benne – a narancs, a csillagánizs és a bors pedig elképesztően jó a pirított sajt alatt!
Jobban csúszik a korty, kevésbé száll a fejünkbe a bor: ebben segít a borkorcsolya. Ha összehangoljuk a bort és a hozzávaló falat ízét, akár különleges gasztronómiai élménnyé válhat egy egyszerű finomság isis. Kipróbált, borhoz jó falatok – természetesen borajánlóval!
Vannak városok, amelyek visszavonzanak. Nemrég jártam Sopronban, ősz volt, az előadásom után egy Szilvási-regény nyomán barangoltam, már nem először. Télen újra a hűség városa lett a célpont, ezúttal legkisebb leányommal. Neki eddig Sopron a VOLT Fesztivál volt, akadt így elegendő felfedeznivaló – mindkettőnknek. Esténként a kékfrankos nyomába eredtünk, és remek fehéreket leltünk.
Ha még lapul naspolya a kosarakban, arra árva, hogy szépen megpuhuljon, akkor mindenképpen jó hozzá egy olyan recept, amivel az ünnepet fényesítheti ez a zamatos, édes gyümölcs. A mákkal ötvözve még gazdagabb, még különlegesebb lesz!
Ha nálatok is vannak felesleges üvegek, vagy éppen kerestek valamit, amivel fel lehetne dobni a lakást, akkor ezek az ötletek neked szólnak!
Régi családi recept alapján készül ez a csokikrémes habcsók: a kérge roppanós, a krém finoman olvad szét a nyelven, és édes, „mint a csók”. Ugyan nem fára-akasztós, de van benne valami nosztalgikus báj a régi karácsonyokból.
A színes zöldségételek örömet hoznak. A lilakáposzta nem csak párolva vagy salátának kerülhet az asztalra, sok más fogásban is felfedezhetjük, hogy a káposztasága mennyi lehetőséget kínál! Az alma, a birs, a tél fűszerei szinte adják magukat, hogy a lilakáposztával egyesülve valami szívderítő finomság főjön ki belőle. Akár az ünnepi menü nyitányaként is gondolhatunk rá. Nekem nagyon bejön ez az édeskés, savanykás, gazdag ízvilág, és bevallom, olykor egy kevés chilipehely is kerül rá, ami vadít rajta kellemesen.
Még emlékszem rá, pedig már sehol az árnyas utca, és nincs ott az öreg ház sem, nem hallatszik oda villamoscsilingelés sem a Beller Imre utca kitérőtől. Emlékszem, mert szerettem azt az öreg házat, a kicsi, rendezetlen kertet, a derűt, ami benne lakott. És odaköt a káposztás cvekkedli emléke is.
A magyal örökzöld, szívós, akár 500 évig is él, de csak akkor tervezz vele a kertedbe, ha kellően türelmes vagy, mert hosszú életéért cserébe igen lassan növekszik. Amíg nem köszöntenek be a kemény fagyok, konténeres magyalt még ültethetsz.
„Észak karácsonyi városaként” hívogatja télen a látogatókat az egykori Hanza város, Lübeck. Ragyogó ünnepi pompájában, a Világörökség részeként tisztelt óváros karcsú tornyai tövében tényleg mesében érezhetjük magunkat. Az ünnepi csemege, a marcipán is innen indult világhódító útjára. Van hozzá egy nagyon jó receptünk is!
Orchidea. Olyan elegáns szó: különleges, nem mindennapi esemény, pompa és gazdagság társul hozzá. Törékeny és tünékeny. És aztán ott áll hegyekben a szupermarketben, tarka kaspókban – és a varázslat elillan. A jó hír, hogy visszahozhatjuk!
