Kevés havat látunk idehaza, de ilyenkor, tél derekán a távoli, hófödte csúcsok hívogatják a téli sportok szerelmeseit. Aki örömmel köti fel a léceket, alig várja a síszünetet. A tél azonban nem csupán a síelésről szól! A hófehér táj, a szikrázó napsütés azok számára is kínál kellemes időtöltést, kikapcsolódást, aktív pihenést, akik nem a pálya ördögei. Az adottságok ehhez Karintiában nem is lehetnének jobbak: változatos hegyvidéki táj csodálatos kilátással, idilli tavakkal, enyhe klímával és különösen sok-sok napsütéssel. Fedezzük fel azt a sok lehetőséget, amellyel Ausztria téli meseországa, Karintia várja a kikapcsolódni vágyókat!

Sokak újévi fogadalmában ott van az egészségesebb élet, a tudatosabb táplálkozás. Az ünnepek lakomái után érdemes egy kicsit a könnyedebb, zöldségalapú ételek felé fordulni. Ezt a nagyon egyszerű, zöldséges ételt azért szeretem, mert szinte bármilyen, télen elérhető zöldségből elkészíthető, egyszerű, mégis látványos és nagyon ízletes.

Vajon a hagyma lehet főszereplő a menüben? Vagy ő csak amolyan mellékszereplő egy ételben, amelyről tudomást sem veszünk, csak a hiányát vesszük észre és szenvedjük meg? Azoknak ajánlom jó szívvel kedvenc töltött hagymáinkat, akik számára ínycsiklandó a hagymás-zsíros kenyér, a hagymasaláta, a francia hagymaleves. Ugyanis ilyen az, amikor a hagyma kapja a főszerepet egy nagy tál téli vígjátékban.

Az ünnepek után olykor valami egészen másra vágyunk. A hideg évszakban pedig jólesik a tüzes fűszerek egyvelege. Fehér kenyérrel, salátával, vagy burgonyapürével, tökéletes ebéd a markáns fűszerekkel érlelt csirkecomb.

Neve nem azért havasszépe, mert a januári hóesésben virágzik, hanem mert a havasokban érzi jól magát, ott, ahol a fenyvesek a legelőkkel találkoznak. Nem túl meleg, párás helyen – mert hazája Kína, Délkelet-Ázsia, ahol a nőiesség szimbóluma is az azálea. 

Szereted azokat a sütiket, amiket csak össze kell keverni, beönteni, megsütni és kész? Ez a márványos, puha sütemény éppen ilyen. Különlegességét márványos mintázata adja, a tojástól, a vajtól és a tejszíntől szaftos, a lekvár kellemes savanykássága pedig harmóniát teremt az egyszerűségben. Hétköznapokra is nagyszerű választás, hiszen gyorsan elkészül és finom. 

Amikor hírét vettem e könyv születésének, kicsit kételkedtem benne. Részese voltam a munkának, mert tőlem is van benne recept, így már előre láttam, hogyan formálódik, miként alakul – és azt a határtalan lelkesedést is, ami a fiatalokban ébredt iránta.

A papír tojástálcák és tojástartók komposztálhatók, tehát nem a kukában a helyük! Van, aki a zeneszoba hangszigetelésére használja őket, mások gyújtósnak a cserépkályhába meg a sparheltba, de lehet palántanevelő vagy madáretető is belőlük. Kreatív kezek által látványos dekorációvá válhatnak. Nézzük! 

Régen pátyolgattam a gondolatot, hogy végigjárjam, megismerjem a Pátyi Pincehegyet. Közel is van, izgalmasnak tűnik, hiányzott a pincefotó-gyűjteményemből. Közelsége miatt váratott magára, de egy napsütötte téli napon bakancsot húztunk – nem kellett csalódnunk, a látvány gyönyörűséggel töltötte el a szívünket.

Aki a magyarországi kínai büfék kínálata alapján szeretett bele a kínai konyhába, az semmit sem tud ennek a hatalmas országnak az étkezési kultúrájáról. Nekem volt alkalmam több ízben is belekóstolni az igazi Kína kulináris örömeibe: étkeztem vörös bársonyszőnyeggel, aranyozott stukkókkal díszített lakomateremben elképesztően megrakott asztaloknál, és ettem utcai árustól vett, szemem előtt főtt-sült egyveleget a járdaszegélyen ülve. Mind kiváló volt, egytől-egyig – mind másról mesélt. És közben megismerhettem a kínai konyha filozófiai magasságait, amelyeket most a Néprajzi Múzeum mutat be az érdeklődőknek egy gazdag gyűjteményben, a Fine Dining: Az ősi Kína gasztrotörténetei című kiállításban január 19-ig.

Melengető téli italokat ajánlunk, amelyek mindegyike felfűti a testet és a lelket is! Vörösborral, gyümölcsökkel, füvekkel és bogyókkal, keleti fűszerekkel és a nyári kertet idéző levendulával. Egy kellemes délutánra, bekuckózáshoz vagy éppen barátokkal közös csevegéshez.

„A nő a család központja és éltető lelke, legfőbb ékessége és minden tudásának koronája a háziasság!” – Ezzel a kézzel írt bejegyzéssel ajánlotta nagynénémnek a jó anyósa A jó házikonyha című könyvet 1947-ben. Láthatóan nem túl sokat forgathatta a megajándékozott a becses ajándékot, amely végül szinte érintetlenül, a gyűjteményben kötött ki. Szép, méretes darab pedig, a recepteken kívül rendkívül tanulságos olvasnivalót kínál, és egy remek utazást ígér a XX. század polgári életébe.