Neve nem azért havasszépe, mert a januári hóesésben virágzik, hanem mert a havasokban érzi jól magát, ott, ahol a fenyvesek a legelőkkel találkoznak. Nem túl meleg, párás helyen – mert hazája Kína, Délkelet-Ázsia, ahol a nőiesség szimbóluma is az azálea. 

A januári szürkeség is lehet ragyogó. Olyan ezüstösen fényes. Csak meg kell látnunk az egyhangúságban a megunhatatlant, a színtelenségben az életet.

A négylevelű lóhere a természet egy különös játéka, aminek varázserőt tulajdonítunk. Egyiptomban a szkarabeuszbogár, a Távol-keleten a lótuszvirág, vagy a vörös denevér, Harry Potternél speciális szerencsefőzete, nálunk a lópatkó, a kéményseprő meg a lóhere az, ami az újév kezdetén jókívánságaink mellől nem maradhat el. De miért is?

A karácsonyi kaktusz sokak otthonába beköltözik ilyenkortájt, mégis olyan sok minden van, amit nem tudunk erről a szép, többre érdemes növényről!

Az ünnep előtt a boltokban és a piacon cserepes ciklámenek bontogatják szirmaikat.Talán néha úgy érezzük, farkasszemet néznek velünk, ám mégsem: a ciklámen lesüti szemét, lehajtja virág-fejét, hogy mint kis tündérszárnyakat, színes szirmait csodálhassuk.

Orchidea. Olyan elegáns szó: különleges, nem mindennapi esemény, pompa és gazdagság társul hozzá. Törékeny és tünékeny. És aztán ott áll hegyekben a szupermarketben, tarka kaspókban – és a varázslat elillan. A jó hír, hogy visszahozhatjuk!

Nincs benne elrejtve se mikulás, se ajándék. Ha fentről tekintünk rá, olyan, mint egy szép rajzolatú, sokágú csillag, német neve talán a találóbb: adventi csillag, karácsonyi csillag. A virága pici és sárga – ugye, azt gondoltuk róla, hogy nagy és piros?!

 Amíg még néhány falevél is árválkodik az út szélén, csodás dekorációk születhetnek!

Amikor elhagyom a várost, az aszfalt kanyargó ívében egyszerre elkezd vörösleni a rézsű. Bármit is mutasson a naptár, már tudom, itt az ősz. Ilyenkor előkerülnek az őszi színű ruhák – mert valahogy odahúz a lelkem, hogy a nyári fehéreket és zöldeket lecseréljem a cserszömörce-színűekre. És aztán maradnak is tavaszig – mennyivel szívet melengetőbbek ezek a természet-színű darabok, mintha feketét húznék. Novemberben már egészen el is tudnék rejtőzni egy cserszömörcésben, teljesen észrevehetetlenül.

Csendesen levetkeznek a fák, a földön a színes lombruha. Összegereblyézni szerintem nem bosszúság, hanem kellemes testmozgás. Összegyűjteni néhány színes levelet alkotásra hívó szó. Akár a tavaszi virágnyílás, ez is mulandó mulatság, fogjunk hozzá ízibe!

Az ősz utolsó virága, a halhatatlanság jelképe, az előkelőség és az erényesség szimbóluma, a kegyelet kifejezője, ízletes saláta vagy fejfájást gyógyító tea – mindez igaz a krizantémra, attól függően, hogy ki, mikor, honnan közelít.

Beszökött az ősz. Most már nemcsak a sugárúton, vékony fénynyalábbal és pulóvert lesimogató délutánnal suhan, hanem agg fellegekkel, a mindent tengerré változtató esővel is. Használjuk ki!