Nálunk a szomszéd lonca virít a kerítésen, gyönyörű, télen is zöld térelválasztó. A nyári alkonyt finom illatfelhővel köszönti. Tavasszal ritkítom szerteszaladó indáit: a tavaszi koszorú-dekorációk a könnyen idomítható, hosszú ágakból készülnek.
Van-e olyan gyerek, akit ne hozna lázba az első cseresznyék látványa? Emlékszem, amikor még a kisváros piacának asztalai nekem szemmagasságba estek, örömmel fedeztem fel rajtuk az első cseresznyéket: tízesével, kis csokorba fogva árulták a legelsőket akkor. Közelről szemléltem a fényes, piros, aprócska gömbölyűségeket, s milyen nagy volt a boldogságom, amikor láttam, édesanyám két csomócskára alkuszik: egyet öcsémnek, egyet nekem. Azok az első szemek valószínűleg sápatagok és íztelenek voltak, de én emlékszem édes ropogósságukra.
Ötcsillagos halélményekért nem kell messzi földre utazni. A Tisza-tó körül mindent megkaphat az, aki a vadvizek élővilágára kíváncsi. Minden évszakban olyan élményekkel gazdagodhatunk, amelyek egy életre szólnak. Szórakozás, ismeretszerzés, kikapcsolódás és felejthetetlen feltöltődés, és nem csak nyáron: irány a Tisza-tó!
Tizenéves voltam, amikor rendesen belekóstoltam a konyhai titkok világába. Tudtam már valamicskét főzni, de azért rengeteg felfedezetlen terület mutatkozott gasztronómiai és konyhatechnikai ismereteiben. Bújtam a szakácskönyveket – Horváth Ilona, F. Nagy Angéla, Irma néni és hasonlók voltak akkor elérhetők. No, meg a Nők Lapja heti rendszeres receptjei. Egy ízben a könyvesboltban kezembe került Az Ínyesmester szakácskönyve. Belelapoztam, és akkor már tudtam, hogy ez lesz az, ami nekem való! Alig tudtam letenni! Mert a receptek legtöbbjéhez volt még valami odaszúrva, valami emberi, ami egészen valóságossá, életszagúvá tette az ételeket.
Elfeledett ősi gabonánkra nem csak madáreleségként gondolhatunk! Könnyen emészthető, rosttartalma magas, B vitaminban gazdag, kovasav- és magnéziumforrás is egyben. És ha mindez nem lenne elég, gluténmentes, sokoldalúan felhasználható. Lehet belőle kása édesen és sósan, kiváló köretként, tehetjük lecsóba, töltelékekbe a rizst kiváltani. Csudajó pitéket és desszerteket varázsolhatunk belőle. Most néhány kedvencemet ajánlom, egyik finomabb, mint a másik!
Magyarország legmagasabban fekvő városa, a Bakony kapuja, a ciszterciek otthona, arborétuma messze földön híres, nem véletlenül. Eljuthatunk ide hazánk legszebb vasútvonalán is, vagy kanyargós úton a Bakonyon át. Kellemes túrákat tehetünk, táplálékot találunk a léleknek, élményeket a szellemnek. Ez Zirc.
Alig vártuk, hogy kisüssön a nap, felmelegedjen a föld: hív a kert! A március szinte a nyárelőt idézte, a palánták szépen cseperedtek, ültetnénk ki őket a kertbe. De vajon kell-e még tartanunk a fagyoktól – tűnődöm, miközben a kályhában pattog a tűz. Vastag pulóverbe burkolózva ülök az asztalomnál, az ablak előtt didergősen húzzák össze virágaikat az orgonák.
Gyönyörű alkonyati napsütésben, harsogóan zöld dombok közt vezető kanyargós úton érkeztünk a bakonyalji Isztimérbe, pontosabban Gúttamásiba, a Pillangókertbe. Hol is vagyunk most pontosan? Hivatalosan Isztimérben, hiszen Gúttamásit, ezt a nagyjából 100 lelket számláló települést 1966-ban Isztimérhez csatolták. Itt várt bennünket egy békés, gyönyörűséges kert, májust hazudtoló kora nyári pompában. A Pillangókert tulajdonosával és megálmodójával, Hoffmann Orsolyával beszélgettünk, miközben Lili és Fülöp, a két hűséges kertbarát eb kísérte minden lépésünket.
„Csak ha úgy szereted a fákat, mint önmagadat, akkor van esélyed a túlélésre.” Két bakancsom elkopott, mire megértettem kedvenc művészem, F. Hundertwasser fenti mondatát. Azóta másként tekintek a fákra, egyszerre dobban a szívünk. Örülnek nekem, ha találkozunk, szívesen beszélgetünk régmúlt idők dolgairól. Átölelnek az erdőben, susognak nekem a kertben. Olykor meglátogatok egyet-egyet az „öregek” közül, nagy idők tanúi ők. Íme, néhány a faóriás-gyűjteményemből a madarak és fák napján.
A tavakra nem csak a nyári vakáció idején gondolhatunk! A Tisza-tó szelíd élményeket nyújt tavasszal és ősszel is, és ilyenkor kisebb a tömeg, kellemes az időjárás, harapnivalóan zöld az ártéri erdő. Ha szerencsénk van, akácvirág-illatban, pipacsoktól és lila szarkalábmezőktől színes úton érkezhetünk hazánk második legnagyobb tavához.
Kenyérpirító, rizsfőző, elektromos konzervnyitó, elemes dugóhúzó, lóhere formájú tükörtojássütő, NDK-s grillsütő és társai. A rádió egyik reggeli műsorában sorra vették a konyhaszekrény tartalmát: mi minden található benne, ami csak a helyet foglalja, de semmi szükség nincs rá? Kukába velük, vagy irány egy adománypont? Vagy maradjanak mégis?
Mit kezdhetünk a tojáshéjjal? Legyen belőle dekoráció, mini váza, kukóleves, vagy hasznát vehetjük a háztartásban, a kiskertben. Lehet, hogy a mi ötleteinken túl is van még sokak tarsolyában számos hasznos ötlet, hogy a tojáshéj ne a kukában végezze. Kár volna érte!
