Egy az élet - ezt kell jól csinálni Egy.hu logó
Friss
Halmos Monika
Halmos Monika fitoterapeuta, virág- és borsommelier, író

A konyhában és a kertben érzem jól magam: gyógyító füvek, ragyogó zöldségek, jóízű gyümölcsök és szép virágok társaságában. Sütök-főzök a nekem kedveseknek és népes családom gyönyörűségére, természetes virágdekorációkat komponálok. 1991 óta publikálok magazinokban, írok ételről, italról, utazásokról, világunk apró csodáiról. Cikkeimet, megjelent könyveimet saját fotóimmal illusztrálom. Szeretem járni az ország zegzugait, gyűjteni élményeket, recepteket, ízeket, illatokat, kapcsolatokat. Tapasztalataimat, tudásomat élményszerű oktatás keretében osztom meg másokkal, növénysétákon, kóstolókon, közös örömfőzésen.

Nálunk a szomszéd lonca virít a kerítésen, gyönyörű, télen is zöld térelválasztó. A nyári alkonyt finom illatfelhővel köszönti. Tavasszal ritkítom szerteszaladó indáit: a tavaszi koszorú-dekorációk a könnyen idomítható, hosszú ágakból készülnek.

Van-e olyan gyerek, akit ne hozna lázba az első cseresznyék látványa? Emlékszem, amikor még a kisváros piacának asztalai nekem szemmagasságba estek, örömmel fedeztem fel rajtuk az első cseresznyéket: tízesével, kis csokorba fogva árulták a legelsőket akkor. Közelről szemléltem a fényes, piros, aprócska gömbölyűségeket, s milyen nagy volt a boldogságom, amikor láttam, édesanyám két csomócskára alkuszik: egyet öcsémnek, egyet nekem. Azok az első szemek valószínűleg sápatagok és íztelenek voltak, de én emlékszem édes ropogósságukra.

Ötcsillagos halélményekért nem kell messzi földre utazni. A Tisza-tó körül mindent megkaphat az, aki a vadvizek élővilágára kíváncsi. Minden évszakban olyan élményekkel gazdagodhatunk, amelyek egy életre szólnak. Szórakozás, ismeretszerzés, kikapcsolódás és felejthetetlen feltöltődés, és nem csak nyáron: irány a Tisza-tó!

Tizenéves voltam, amikor rendesen belekóstoltam a konyhai titkok világába. Tudtam már valamicskét főzni, de azért rengeteg felfedezetlen terület mutatkozott gasztronómiai és konyhatechnikai ismereteiben. Bújtam a szakácskönyveket – Horváth Ilona, F. Nagy Angéla, Irma néni és hasonlók voltak akkor elérhetők. No, meg a Nők Lapja heti rendszeres receptjei. Egy ízben a könyvesboltban kezembe került Az Ínyesmester szakácskönyve. Belelapoztam, és akkor már tudtam, hogy ez lesz az, ami nekem való! Alig tudtam letenni! Mert a receptek legtöbbjéhez volt még valami odaszúrva, valami emberi, ami egészen valóságossá, életszagúvá tette az ételeket.

Elfeledett ősi gabonánkra nem csak madáreleségként gondolhatunk! Könnyen emészthető, rosttartalma magas, B vitaminban gazdag, kovasav- és magnéziumforrás is egyben. És ha mindez nem lenne elég, gluténmentes, sokoldalúan felhasználható. Lehet belőle kása édesen és sósan, kiváló köretként, tehetjük lecsóba, töltelékekbe a rizst kiváltani. Csudajó pitéket és desszerteket varázsolhatunk belőle. Most néhány kedvencemet ajánlom, egyik finomabb, mint a másik!

Magyarország legmagasabban fekvő városa, a Bakony kapuja, a ciszterciek otthona, arborétuma messze földön híres, nem véletlenül. Eljuthatunk ide hazánk legszebb vasútvonalán is, vagy kanyargós úton a Bakonyon át. Kellemes túrákat tehetünk, táplálékot találunk a léleknek, élményeket a szellemnek. Ez Zirc.

Alig vártuk, hogy kisüssön a nap, felmelegedjen a föld: hív a kert! A március szinte a nyárelőt idézte, a palánták szépen cseperedtek, ültetnénk ki őket a kertbe. De vajon kell-e még tartanunk a fagyoktól – tűnődöm, miközben a kályhában pattog a tűz. Vastag pulóverbe burkolózva ülök az asztalomnál, az ablak előtt didergősen húzzák össze virágaikat az orgonák.

Gyönyörű alkonyati napsütésben, harsogóan zöld dombok közt vezető kanyargós úton érkeztünk a bakonyalji Isztimérbe, pontosabban Gúttamásiba, a Pillangókertbe. Hol is vagyunk most pontosan? Hivatalosan Isztimérben, hiszen Gúttamásit, ezt a nagyjából 100 lelket számláló települést 1966-ban Isztimérhez csatolták. Itt várt bennünket egy békés, gyönyörűséges kert, májust hazudtoló kora nyári pompában. A Pillangókert tulajdonosával és megálmodójával, Hoffmann Orsolyával beszélgettünk, miközben Lili és Fülöp, a két hűséges kertbarát eb kísérte minden lépésünket.

„Csak ha úgy szereted a fákat, mint önmagadat, akkor van esélyed a túlélésre.” Két bakancsom elkopott, mire megértettem kedvenc művészem, F. Hundertwasser fenti mondatát. Azóta másként tekintek a fákra, egyszerre dobban a szívünk. Örülnek nekem, ha találkozunk, szívesen beszélgetünk régmúlt idők dolgairól. Átölelnek az erdőben, susognak nekem a kertben. Olykor meglátogatok egyet-egyet az „öregek” közül, nagy idők tanúi ők. Íme, néhány a faóriás-gyűjteményemből a madarak és fák napján.

A tavakra nem csak a nyári vakáció idején gondolhatunk! A Tisza-tó szelíd élményeket nyújt tavasszal és ősszel is, és ilyenkor kisebb a tömeg, kellemes az időjárás, harapnivalóan zöld az ártéri erdő. Ha szerencsénk van, akácvirág-illatban, pipacsoktól és lila szarkalábmezőktől színes úton érkezhetünk hazánk második legnagyobb tavához.

Kenyérpirító, rizsfőző, elektromos konzervnyitó, elemes dugóhúzó, lóhere formájú tükörtojássütő, NDK-s grillsütő és társai. A rádió egyik reggeli műsorában sorra vették a konyhaszekrény tartalmát: mi minden található benne, ami csak a helyet foglalja, de semmi szükség nincs rá? Kukába velük, vagy irány egy adománypont? Vagy maradjanak mégis?

Mit kezdhetünk a tojáshéjjal? Legyen belőle dekoráció, mini váza, kukóleves, vagy hasznát vehetjük a háztartásban, a kiskertben. Lehet, hogy a mi ötleteinken túl is van még sokak tarsolyában számos hasznos ötlet, hogy a tojáshéj ne a kukában végezze. Kár volna érte!

Ugrás az oldal tetejére
Menü