Stájerországot Ausztria zöld szívének is nevezik, a Dél-Stájer régióra pedig pontosan ráillik az „osztrák Toszkána” becenév. Már az utazás tervezgetésekor elvarázsoltak a szőlőkkel borított domboldalak képei, a völgyekben megülő pára, a gerinceken büszkén sorakozó nyárfák sora. Élőben pedig még szebbnek találtam mindezt – ráadásul nem is kellett sokat utazni, hogy láthassam!

Van kedvenc épületed? Tudod-e, milyen színű a szomszédod háza? Szoktál-e gyönyörködni, szép homlokzatokban, hívogató kapualjakban? Van olyan középület, amit kívül-belül ismersz? Van-e olyan épület, ahová szívesen bekukkantanál, amit örömmel végigjárnál? Októberben, az Építészet Hónapjában, az Építészet Világnapja környékén sok helyen nyílik lehetőség épületbejárásokra, városi sétákra. De mi lenne, ha ettől függetlenül, idén másként néznénk a közvetlen környezetünkre, felemelnénk tekintetüket és a felfedezők kíváncsiságával szemlélnénk az ismerős épületeket?

Mi a közös a chiliben és a csokiban? Mindkettőből lehet szenvedély! Két fogást is hoztam nektek: a chilis csokoládéleves és a chilis-csokis csirke receptjét.

A látszat csal: ha a térképre nézünk, láthatjuk, hogy a hazánk és Ausztria közötti határ nem követi a különböző természeti térségek határát – a Fertő-tó maga határ. A tó környéke 8000 év óta különféle kultúrák találkozópontja, a természeti értékek mellett népi építészete is jelentős, kastélyai érdekes látnivalók, ősszel pedig válogathatunk a borfesztiválok között. A réteken, legelőkön, a nádas- és vízi világban több száz madárfaj talál költő- és áttelelő helyet, lepke-, szöcske- és bogárfajok, valamint a tengerpartot idéző, sótűrő növények és csodaszép orchideafajták édenkertje is egyben.

Az idei nyár megmutatta, hogy át kell gondolnunk a kertészkedés folyamatait is. Sok olyan módszer, gyakorlat nem működik már, amit eddig természetesnek vettünk. Az időjárás újabb és újabb kihívások elé állítja a kertészkedőket. Ahol jól érzi magát a füge, a rozmaring – egyes helyeken az olajfák – ott a hagyományos fajták mellett egyre több egzotikus növény jelenik meg. Siska Tibor madárdaltól hangos tinnyei Mesekertjében távoli tájak növényeivel ismerkedtünk meg, és közben bekukucskáltunk a papagájok színes életébe: találkoztunk egy kacagójancsival is.

A zellerpüré nem hivalkodó. Megbújik a tányéron, ügyet sem vetünk rá a pecsenye mellett. Ám az ínyenc tudja, hogy nem ok nélkül kerül a háttérbe. Oly elemi erővel borzolja össze az ízeket, olyan finom íz-összhangot teremt, amit nem is lehet szavakkal körülírni. Sőt, elképzelni is csak nagy gyakorlattal. Amikor beköszöntenek a hűvös napok, szeretem a tejszínnel vagy vajjal, esetleg leheletnyi szerecsendióval finomított, a nyelven olvadó zellerpürét kínálni a húsételek mellé. Vacsoraételként pedig magában is megállja a helyét, kevés sajttal, vagy némi zöldség büszke társaságában.

Régi vágyam volt végigvonatozni Svájcon. Annyi pénzem talán sosem lesz, hogy 8 napon át zakatoljak – vagy inkább suhanjak – hegyen-völgyön, gleccserek, hegyi legelők és zord sziklaormok közt, de most hátizsákkal, egy kurta, low-budget utazás keretében csak sikerült kapni belőle egy kis ízelítőt.

Idén különösen korán kezdett érni a bodza. A bodzacserjén bókoló fekete tányérok bogyóit a madarak is szívesen fogyasztják, a nyár végi forró napsütés hamar megaszalja őket. Így hát nem késlekedhetünk a bogyógyűjtéssel, ha szeretnénk fekete bodzaszörpöt, bodzalekvárt. Sok más lehetőség is van, ahol a bodza gyönyörű színét tudjuk kihasználni. Lássuk!

Piroslik a csipkebogyó, és a meleg őszön nem várhatunk arra, hogy a dér megcsípje, mert addigra megszárad, lepotyog, elviszik a madarak. A megpuhult bogyókat érdemes azonnal feldolgozni, pikáns, bársonyosan szerethető ízeket varázsolhatunk velük az őszi asztalra. Íme, a hecsepecs-leves, a csitkenye-mártás, a hecsedli-latte, a csipkerózsa-krém és a heccse-tea.

A növénykedvelő ember szeme megakad mindenen, amin virágokat, gyógynövényeket lát. Akár a színes borítón a könyvesboltban, ami az ígéri, egy füvesasszony életét meséli el. Belelapozva benne is maradtam, a pergő történet megfogott. Van benne gyógynövény, egyszerű étkek, mindennapi gondokkal vergődő emberek, szerelem és finom érzékiség, értelmetlen és megfoghatatlan halál. Hamarosan megismerhettem a szerzőt is, aki éppoly színes, érzelmes egyéniség, mint ahogyan azt olvasás közben elképzeltem.

A tökök beleragyognak az őszbe. Gyönyörű sárga színekkel szembevigyorognak, hogy lásd, a nyár nem siratnivaló. Parádés őszi dekorációk készülhetnek belőlük – de mit csináljon az, aki nem szíveli a harsány sárgát? Akinek környezetébe jobban passzol a hűs elegancia, a letisztult formák, a halvány pasztellek simulékonysága. Nekik szólnak a következő ötletek!

Imádom ezt a kedves kis növényt. A különös formájú virágkelyheit, az ellenállhatatlan zamatát. Háromévente nyár derekán megjelennek a földibolhák, akik, úgy fest, még nálam is jobban szeretik. Néhány óra leforgása alatt teszik a földdel majdnem egyenlővé a töveket. Mit tehetek ilyenkor? Ejtek néhány könnyet, de szépen visszavágom a maradékot, és várom, hogy elérkezzenek az őszi arany napok. Amikor a bőséges csapadék után új erőre kapnak, és elkezdik ontani virágaikat. Ilyenkor kapunk még egy kis ízelítőt a nyárból, kerül sarkantyúka nem csak a salátába, hanem üde, aromás fűszerként jelenik meg reggel, délben, este.