Az én macskám szereti a petrezselymet, a tiéd lelegeli az orchideát. Az ő cicája majdnem meghalt a karácsonyi kaktusztól, a mi Cirmosunk meg rajong a levenduláért és a levendulás sütikért. Nem vagyok egy cicabolond, ám a dorombolók mind imádnak. Körülnéztem hát, milyen viszonyban állnak a macskák a növényekkel.

Nem túl szép, tapintása durva, illata erős, és nem mondható kellemesnek. Mégis érdemes megbarátkozni vele, mert a téli konyha egyik vitaminbombája, és rendkívül egészséges. A retkek közül számunkra a fekete retek a legértékesebb. A népi gyógyászatból igazán hatékony és gazdaságos ötleteket meríthetünk, hogyan használjuk a fekete retket egyes betegségek megelőzésére és tüneteinek enyhítésére.

Almabőségben mi sem természetesebb, hogy nap nap után új és újabb almás desszertek kerülnek az asztalra. Hogy ne unjuk meg, mindig kellenek az friss ízek. Olykor pedig ott a kihívás: ne legyen benne glutén, ne legyen benne cukor, se tejtermék. Bizony, ez nem könnyű feladat, de van egy pompás receptem, ami ilyenkor bevethető, és kedvünkre alakítható. Más sokszor aratott sikert, érdemes kipróbálni! Lehet torta, pohárdesszert, mákban vagy dióban forgatott, puha golyócska. Íme, az alapdesszert!

Mennyi egy pohár tejföl, mit jelent az egy tojásnyi zsír? A 4 centiliter pálinka miért feles, és hogyan értelmezzük azt, ami kétdekás? Hány gramm kukoricából lesz két liter pattogatott? Fogós és ravasz kérdések a konyhában, amelyek olykor képesek megakasztani a sütés-főzés folyamatát. Pedig ezek remek gyakorlatok ahhoz is, hogy a csemeténkkel megszerettessük és megértessük a mértékegységek tudományát.

Füge-bőségben sorra cserélnek gazdát a fügés receptek, hiszen idén soha nem látott bőséggel ontották a gyümölcseiket idehaza is. Ha még van az édes gyümölcsből, ezt a sajtkrémes tortát mindenképpen ki kell próbálni az utolsó, érett, akár kicsit szottyos fügékkel. Ha ízlett, akkor a tél folyamán előre beáztatott, aszalt fügével is meg lehet ismételni néhányszor.

Halloween party vagy Harry Potter délután? Az őszi esték fénypontjai az ilyen összejövetelek. Olyan finomságokat ajánlok hozzá, amelyek nálunk évek óta slágerek! Nekem külön öröm, hogy most már a fiatalság süt-főz, készítik a jól bevált fogásokat. Rám a megszervezésen túl az a nemes feladat vár, hogy minden évben valami meglepetéssel rukkoljak elő.

Fazekakban mosolygó muskátlik, színesre festett autógumikba ültetett virágok az árok szélén. Tarka növénygyűjtemény a kiszuperált monitorban, salátaköltemények a mosógépdobban. Kerti törpék, műanyagmadarak, betonvirágok – giccsek-e, vagy a kert szép díszei? Erre keressük a választ, és nem biztos, hogy megtaláljuk.

Októberben itt a tökszezon, és nagyon menők a fekete sütemények. A mi egyik kedvenc muffinunkban nincs semmi ördögi: csupa jó alapanyag, aromás fűszerek, elkészítése pedig roppant egyszerű: csak összekeverem, beleöntöm, megsütöm. A sütőtökös töltelék teszi egészen ragyogóvá és ellenállhatatlanná. Akár uzsonnára, akár a délutáni kávéhoz, vagy egy hétvégi összejövetelhez.

Táplálkozásunk magán viseli ősi vadászmúltunk jegyeit. Szeretjük a nagy, ünnepélyes lakomákat, ahol tudat alatt újrateremthetjük az ősi vadászok örömteli zsákmányfelosztó rituáléját. Sokszor persze nem jutunk friss vadhoz, viszont a vad apróhús szinte mindig rendelkezésre áll. A vadpörköltön, a tárkonyos vadragulevesen túl készíthetünk olyan fogásokat, amelyekben a zamatos vadhús az ősz zöldségeivel lép frigyre. Szeretem az ilyen egytálételeket, mert egyszerűen elkészíthetők. Amelyik pedig együtt sül készre a sütőben a köretként kínált rozmaringos pogácsákkal, az egyik nagy kedvencünk. Míg ellenállhatatlan illatok gomolyognak a sütő felől, azalatt szépen meg is teríthetjük az asztalt!

Őszirózsa: a tavasz színeit hozza addig, míg a lomb aranyra-vörösre vált. Rózsaszínben, lilában int búcsút a nyárnak, ha akarod, a balkonon is.

Ott éldegélnek egy nagy, fedeles vödörben. Szépen falják a nekik juttatott konyhai hulladékot, készítik az értékes gilisztakomposztot. Olykor megvizsgálom vörös fejüket, ám ezt ők nem nagyon kedvelik, a fény zavarja őket, inkább visszamenekülnek a nedves, langyos félkész komposztjukba, lakmározva munkálkodni. Tavasszal kincset ér majd az addig végzett munkájuk.

Ha elindul a vonat, előkerül az úti elemózsia. De tényleg, csak mi, magyarok eszünk, amikor utazunk? Tapasztalataim szerint nem. Mindenki más is eszik, iszik. Legfeljebb nem olyan fűszereseket, messziről illatozót. És nem olyan heves szenvedéllyel.