Kincstár, illatokkal, színekkel és örökséggel teli – az acsádi Márk Rosarium világviszonylatban is egyedülálló gyűjteményét csodálhattuk meg. Van benne valami elbűvölő vidéki báj, ami a virágok királynőjét, a rózsát itt egészen más megvilágításba helyezi. A Márk Rosariumban nem csak a neves rózsanemesítő emlékét ápolják, rózsáit szaporítják. A kert hangulata, a nemes egyszerűséggel kialakított részleteket elvarázsolják az ide ellátogatót. Hogy mit tud a rózsa, amit eddig még nem vettünk észre rajta, azt itt mind megtapasztalhatjuk, akár minden érzékszervünket egyszerre bevetve is. A rózsakert megálmodójával, Pócs Margittal beszélgettem, akit rózsás körökben Macuként ismernek.
Kertészeti kiállítást számos helyen rendeznek országszerte. A fehérvárcsurgói Károlyi kastély viszont immár 20. éve ad otthont hazánk legkülönlegesebb kertészeti kiállításának. Már a tekintélyt parancsoló környezet is sejteti, hogy itt nem mindennapi seregszemlére kerül sor – kertrajongóknak, kertbarátoknak, virágkedvelőknek szinte kötelező minden évben eltölteni itt egy napot. Ez az élmény az egész szezonra feltölti a résztvevőket.
Magam nem csodálkoztam, amikor barátnőm – Japánból hazaérkezve – hatalmas lelkesedéssel ecsetelte, hogy a sokféle különleges fogás közt bizony volt árnyékliliom (árnyliliom) is. Olyan sokféle elkészítési módot tanult meg vendéglátóitól, muszáj volt kifaggatnom, hogy újabb receptekkel gazdagodjon a gyűjteményem. Eddig is került olykor árnyliliom hajtás a tavaszi tányérra, de a tiszta forrásból származó, autentikus receptek még nagyobb változatosságot, új ízeket hoznak.
Egyszer régen, valamikor az idők kezdetén, egy színes szakácskönyv került a kezembe. Németországból érkezett, és csábító szép reggeli ajánlatokkal volt teli. Lapozgattam, nézegettem, közben meg a mi sovány, sebtiben bekapott reggelinkre gondoltam. Volt benne vasárnapi és ünnepi reggeli, pezsgős reggeli a teraszon, angol reggeli babbal és bajor reggeli pereccel, fehér kolbásszal, és pünkösdi piknik-reggeli a zöldben.
Nálunk a szomszéd lonca virít a kerítésen, gyönyörű, télen is zöld térelválasztó. A nyári alkonyt finom illatfelhővel köszönti. Tavasszal ritkítom szerteszaladó indáit: a tavaszi koszorú-dekorációk a könnyen idomítható, hosszú ágakból készülnek.
Van-e olyan gyerek, akit ne hozna lázba az első cseresznyék látványa? Emlékszem, amikor még a kisváros piacának asztalai nekem szemmagasságba estek, örömmel fedeztem fel rajtuk az első cseresznyéket: tízesével, kis csokorba fogva árulták a legelsőket akkor. Közelről szemléltem a fényes, piros, aprócska gömbölyűségeket, s milyen nagy volt a boldogságom, amikor láttam, édesanyám két csomócskára alkuszik: egyet öcsémnek, egyet nekem. Azok az első szemek valószínűleg sápatagok és íztelenek voltak, de én emlékszem édes ropogósságukra.
Ötcsillagos halélményekért nem kell messzi földre utazni. A Tisza-tó körül mindent megkaphat az, aki a vadvizek élővilágára kíváncsi. Minden évszakban olyan élményekkel gazdagodhatunk, amelyek egy életre szólnak. Szórakozás, ismeretszerzés, kikapcsolódás és felejthetetlen feltöltődés, és nem csak nyáron: irány a Tisza-tó!
Tizenéves voltam, amikor rendesen belekóstoltam a konyhai titkok világába. Tudtam már valamicskét főzni, de azért rengeteg felfedezetlen terület mutatkozott gasztronómiai és konyhatechnikai ismereteiben. Bújtam a szakácskönyveket – Horváth Ilona, F. Nagy Angéla, Irma néni és hasonlók voltak akkor elérhetők. No, meg a Nők Lapja heti rendszeres receptjei. Egy ízben a könyvesboltban kezembe került Az Ínyesmester szakácskönyve. Belelapoztam, és akkor már tudtam, hogy ez lesz az, ami nekem való! Alig tudtam letenni! Mert a receptek legtöbbjéhez volt még valami odaszúrva, valami emberi, ami egészen valóságossá, életszagúvá tette az ételeket.
Elfeledett ősi gabonánkra nem csak madáreleségként gondolhatunk! Könnyen emészthető, rosttartalma magas, B vitaminban gazdag, kovasav- és magnéziumforrás is egyben. És ha mindez nem lenne elég, gluténmentes, sokoldalúan felhasználható. Lehet belőle kása édesen és sósan, kiváló köretként, tehetjük lecsóba, töltelékekbe a rizst kiváltani. Csudajó pitéket és desszerteket varázsolhatunk belőle. Most néhány kedvencemet ajánlom, egyik finomabb, mint a másik!
Magyarország legmagasabban fekvő városa, a Bakony kapuja, a ciszterciek otthona, arborétuma messze földön híres, nem véletlenül. Eljuthatunk ide hazánk legszebb vasútvonalán is, vagy kanyargós úton a Bakonyon át. Kellemes túrákat tehetünk, táplálékot találunk a léleknek, élményeket a szellemnek. Ez Zirc.
Alig vártuk, hogy kisüssön a nap, felmelegedjen a föld: hív a kert! A március szinte a nyárelőt idézte, a palánták szépen cseperedtek, ültetnénk ki őket a kertbe. De vajon kell-e még tartanunk a fagyoktól – tűnődöm, miközben a kályhában pattog a tűz. Vastag pulóverbe burkolózva ülök az asztalomnál, az ablak előtt didergősen húzzák össze virágaikat az orgonák.
Gyönyörű alkonyati napsütésben, harsogóan zöld dombok közt vezető kanyargós úton érkeztünk a bakonyalji Isztimérbe, pontosabban Gúttamásiba, a Pillangókertbe. Hol is vagyunk most pontosan? Hivatalosan Isztimérben, hiszen Gúttamásit, ezt a nagyjából 100 lelket számláló települést 1966-ban Isztimérhez csatolták. Itt várt bennünket egy békés, gyönyörűséges kert, májust hazudtoló kora nyári pompában. A Pillangókert tulajdonosával és megálmodójával, Hoffmann Orsolyával beszélgettünk, miközben Lili és Fülöp, a két hűséges kertbarát eb kísérte minden lépésünket.
