Imádom ezt a kedves kis növényt. A különös formájú virágkelyheit, az ellenállhatatlan zamatát. Háromévente nyár derekán megjelennek a földibolhák, akik, úgy fest, még nálam is jobban szeretik. Néhány óra leforgása alatt teszik a földdel majdnem egyenlővé a töveket. Mit tehetek ilyenkor? Ejtek néhány könnyet, de szépen visszavágom a maradékot, és várom, hogy elérkezzenek az őszi arany napok. Amikor a bőséges csapadék után új erőre kapnak, és elkezdik ontani virágaikat. Ilyenkor kapunk még egy kis ízelítőt a nyárból, kerül sarkantyúka nem csak a salátába, hanem üde, aromás fűszerként jelenik meg reggel, délben, este.

Egy alulértékelt gyöngyszem a veteményes szélén, a természetes ízfokozó, a szerelemi zöld ajzószer. Ezt mind a lestyánról írták le különféle füveskönyvek. De valóban mi is a lestyán? Ismerjük-e, használjuk-e nap mint nap?

Rafináltabb már nem is lehetne egy rétes: dióval, illatos zöldfűszerekkel, zamatos zöldborssal és levendulával fűszerezve, ropogós tésztaköntösbe bújtatva. Tökéletes vendégváró, amiben izgalmasan kel egybe a levendula a kakukkfűvel, a zöldborssal, a szerecsendióval, pityókásan. A leveles tészta mindig forró sütőbe kerüljön, akkor lesz jó!

A nyári forróságban a fák elkezdték ledobálni gyümölcseiket. Almaecet, vadállatok eledele, komposzt – lehet még más is a hullott almából? Ha gondosan megtisztítod, igen!

Az igazán illatos virágok a kertben nőnek, hiszen a beporzó rovarokat csalogatják illatfelhőjükkel. Egyes orchideák, a vitorlavirág, a gloxínia odabent finom, enyhe illattal hálálják meg a gondoskodást. Ha hazaviszünk egy cserép illatos szegfűt, tavasszal jácintot vagy fehér nárciszt, és szeretettel gondoskodunk róluk, néhány hétig körbeölelnek illatukkal. Van néhány szobanövény, akik hosszabban illatoznak, lássuk ezek közül a kedvenceimet!

Ausztria tetején, a Grossglockneren túrázva figyeltem fel először a táblára: Alpok-Adria Trail. Megdobbant a szívem, mert nincs is szebb annál, mint amikor a hegyek a tengerrel összeérnek. Akkor is, ha ez a találkozó a bakancsainknak köszönhető, vagyis a hófödte csúcsoktól indulva, az Isonzó völgyén kanyarogva, a Júliai-Alpokat átszelve Rilke lábnyománál pillantjuk meg az azúrkék tengert, és egy tisztelet-félkört téve neki, egészen Muggiáig követjük, Trieszten áthaladva. Mindezt természetesen gyalogszerrel.

Ha lenéznek a felhőkről, a dédi meg a nagyanyám, bizonyára jó érzéssel látják, hogy a rózsás szekrénybe új életet leheltem. Itt áll, mindenki gyönyörűségére, szeretünk ránézni is. Látom benne az időt, és sejtem a kezek nyomát, amik visszaidéznek valamit a messzi múlt töprengéseiből.

Kanada, szirup, bonsai és hegedű, őszi kakasorr – talán ennyiből mindenki kitaláljátok, hogy egy igen színes fára gondoltunk. A juharfa lombja ősszel egészen elképesztő szín-játékot ad elő a kert színpadán, de nem csak ezért szeretjük.

A legtöbb cserje ilyenkor már nem igyekszik, hogy virágot bontson: tudja ő, hogy közeledik a tél, már nem lesz ideje megérlelni a termését. Vannak azonban kivételek, sőt, egészen furcsán működők is.

A zsálya csodálatos gyógynövény, de fűszerként sokkal ritkábban vesszük elő. Pedig a sült levelek egészen egyedi ízzel kecsegtetnek. Süthetjük bundában, ínyenc köretnek is, társíthatjuk mindenféle pecsenyével. Ebben a körtés, sós pitében az érett körte és a zamatos zsálya pompás kettőst alkot, igazi, finom, őszi ízkavalkád. Uzsonnára, vendégvárónak, borkorcsolyának való.

Amikor először sütöttem, nem is gondoltam, hogy a csoki meg a körte ilyen jól megférnek egymás mellett. Mi több, szépen kiegészítik egymást. Télen befőttel is elkészíthetjük, és almával is ki lehet próbálni. Igazi hétvégi, ünnepi finomság!

Ha hűvösebbek az esték, akkor is kellemes a tűz köré gyűlni, a kert őszi kincseiből a szabadban sütni, főzni. Sőt, a forró nyár után lehet, hogy most fog igazán jól esni az izzó parázs látványa.