Vörös ragyogás, téveszthetetlen zamat: ha már hazánkban kiváló szőlők teremnek, miért is ne kísérelhetnénk meg nem csupán bor képében látni viszont? A szőlőskerteket legtöbbször diófák szegélyezik, amikor a szőlő a puttonyokba gyűlik, akkor koppannak az első diók a földre: hát kerüljön bele egy pár szem friss, idei dió is.

A levendularajongók őszi öröme, amikor a júniusban szépen visszavágott levendulabokrok egy újabb virágzással hálálják meg a gondoskodást. Olykor csak néhány lila kalászt lenget a szél mutatóban, máskor szép kis csokrokba is gyűjthetjük az illatos virágokat. Ha a szabadban sütünk, a parázsba dobhatunk az előző évi, megszáradt levendulaszárakból. Nem sokat, ezt is csak mértékkel, ám egy-két maréknyi belőle fenséges, finom levendulafüstös aromát ad a roston sült finomságoknak, legyen az hús, zöldség, vagy például egy karcsú keszeg.

Nemcsak szabad, de erősen ajánlott „a Dunától a Tiszáig nyúló rónát” bebarangolni. A síkvidéki túrázásnak számos előnye van: nincsenek nagy, leküzdendő meredélyek. Nem kell nyelvet lógatva hegyet mászni, de nem is fog elterülni előttünk, mint térkép, a táj. A rónák végtelenjében gyalogolva megérezhetjük a végtelen időtlenséget. Eszünkbe juthatnak nagy költőink, akik szívhez szólóan írták le az Alföld tengersík vidékét, akik megénekelték a ringó búzamezőket. Ha jól figyelünk, akkor megláthatjuk a természet és az ember szimbiózisának eredményét: a megkötött futóhomokot, a tikkadt szikes talajt, az elhagyott tanyákat jelző kútgémeket, a betolakodó özönnövényeket, az elsivatagosodás jeleit. Felér egy zarándoklattal, egy klímaváltozás-tanulmánnyal.

Itt az ősz, a gyümölcssalátában egybekelnek az almák, körték a megkésett barackkal, hamvas szőlővel. Olykor kerül bele puha csipkebogyó, idén különösen korán érkezett! Hozzá még egy kis friss, csöppet kesernyés dió, egy gyömbéres- mézes joghurt telitalálat, a gyömbér, a méz ízével mindenkit felvidít! Avagy egy gyümölcssaláta az aranyló ősz kincseiből, hozzá chilis-rozmaringos csokoládé-öntet, esetleg chilis rózsával bolondított sütőtök-kockák? Ugye, egyik sem is hangzik rosszul?  

Amikor először megjelent Budapesten a hamburger, nagyszüleim szent borzadállyal konstatálták, hogy jól nevelt unokáik hazafelé nem átallanak szalvétába tett hagymás szendvicset nem ebédelni. Úrilány utcán nem eszik, csóválták a fejüket, én meg néztem, hol az úrilány – talán csak a regényekben! Menő volt a Kálvin téri hamburgerező, az utcán enni pláne, ellent mondani az öregeknek és kivívni ellenérzésüket, az meg maga a gyönyörűség. Aztán persze a legszebb blúzom ketchup foltos lett randi előtt, a dekoltázsomból szedegettem ki a lilahagymát, és kezdtem megérteni ezt az úrilányos dolgot. Normális ember, elegáns nő nem is eszik az utcán, és ha meg mégis, akkor megadja a módját.

Nemszeretem-savanyúság, a terítőből kimoshatatlan rémisztő szín: sokan így gondolnak a céklára, pedig e megvastagodott gyökér egészséges, sokoldalú, ráadásul édesen és sósan is élvezhető, nemcsak savanyúan. Íme, egy csokorra való a nálunk legnépszerűbb céklás receptekből.

Egy belevaló recept az indián nyárra! Ha marad a húslevesből némi benne főtt zöldség, a csontokról lefejtett hús, átváltozhat töltelékké a puha padlizsáncsíkokba. A zamatos paradicsomszószban ott a nyár, minden percünk és fáradságunk, ahogyan gondoztuk, öntöztük és óvtuk, és ez mind egybekel az illatos zöldfűszerekkel. Egy olyan egytálétel, ami mellett mindenkiből előtörnek a múló nyár szép emlékei, a kert meleg pillanatai.

Sok-sok kísérlet előzte meg e rétes születését. És íme, egy hamisítatlan rózsa-ízű rétes, amelyben a rózsa több formában is megjelenik: ízben, illatban, kandírozva!

Bölcs kertészek büszkesége a mindig virágzó begónia. Így lehet nálad is szép!

Nálunk ilyenkor is hűsítő, kellemes illat lengi be a patakpartot, ahol vadon nő a vízimenta. A fűszerkert árnyas sarkában, jókedvűen virágzik a borsmenta, a fodormenta. Nagy melegben jólesik a mentás limonádé, gyűjthetjük a leveleket télire, teának, készülhet mentával koktél és likőr. A menta minden fajtája fogyasztható, fedezzük föl az árnyalatnyi ízbéli különbségeket köztük. Aromás, jellegzetes ízű levelei, virágai desszertekben, salátákban, fűszervajban, mártásokban mutatják meg a menta másik arcát. Íme, öt ötlet, hogyan legyen méltó helye a mentának a konyhában!

Óvodások lehettünk, a házak mögötti tiltott területen játszottunk. Bemásztunk a kerítésen, bujkáltunk a halomba rakott betonelemek között. Olyan volt, mint egy igazi labirintus. Mesevárosunk volt, jó kis történeteket találtunk ki hozzá. Mindenkinek volt kedvenc zuga, ahová elbújt, és ha megéheztünk, papsajtot ettünk. Ott nőtt mindenfelé, ettük mindnyájan. Egy ízben valahogy magamra maradtam, üldögéltem az én kis betonvackomban, ölemben egy jó marék papsajttal. Vajon miért hívják papsajtnak?

Ahol a pálmafák a hegyi legelőkig érnek, és fenyőkkel suttognak esténként, ott található a Trauttmansdorff kastély botanikus kertje. Ez az észak-olaszországi csodakert minden növényszerető álma! Aki eljut ide, szánjon rá legalább egy napot, de még akkor sem fog betelni vele! Mert ez a hely mindenkit képes elvarázsolni, minden érzékszervet rabul ejt a színekkel, az illatokkal, a fenséges növénycsodákkal, a pazar kilátással a környékre.