Ahány ház, ahány kert, annyi rózsalonc. A legelbűvölőbb virágos cserje, ami a kezdő kertészeknek is sikerélményt nyújt. Most ültesd el, hogy nyár elején már gyönyörködhess virágpompájában!

A levendulakedvelők nyár elején élik világukat, amikor a lila bokrok ontják illatos, zamatos virágaikat. Az őszi másodvirágzás szelídebb, de ha megfelelően visszavágtuk a bokrokat, akkor szép virágokkal örvendeztet. Ilyenkor visszagondolunk a nyárra, és körülnézhetünk a kertben, mivel társítsuk a későn érkezett virágokat. Ízesíthetünk velük szilva- vagy almalekvárt, vagy készíthetünk egy aranyló színű, zamatos almazselét, ami kiváló kísérője lehet a májpástétomnak, a vadhúsoknak. Vagy csak úgy el lehet kanalazni egy vajas kenyér mellé: ez volt a nyár.

A gesztenye leginkább püré formájában szokott megjelenni a honi étlapon. Romantikázóknak az idő hidegre fordulásával eszébe jutnak a városban itt-ott feltűnő gesztenyeárusok is, akik a vidék báját idéző kis alkalmatosságokon sütik a gesztenyét. Az ősszel megnyílt szúrós gesztenyetokokból előkandikáló gesztenye keményítőben és káliumban is gazdag. Készítsünk belőle különleges lekvárt és befőttet – ugyan sok vele a munka, de megéri! Mézzel készítve is kipróbálható!

Egyszerű kenyérre való, szendvicsbe kenhető krém. Mert nincs mindig otthon zöldség, és ez a krumplikrém maradék burgonyából is elkészíthető. A citromlé és a gorombára tört dió friss ízvilágba viszi el a falatot. Ha van kéznél, finomra vágott petrezselyemmel, snidlinggel vagy korianderzölddel lehet zöldíteni rajta. Nálunk a körömvirágszirmos a nyerő.

Van, aki esetleg szerelembe esne egy szívlevelű szivarfával? Megesik, mert a kertbarát szíve nagyot dobban a pompás korona, a hatalmas, szív alakú levelek és a hosszan tartó, illatos virágzás láttán. Én legalábbis így voltam vele.

Megérkezett a szeptember, vele együtt az enyhülés az úgy várt csapadék. Földanya havában megnyílik a föld méhe, lehet ültetni, hiszen a hosszú őszben meggyökeresednek az örökzöldek. Itt az idő magot fogni, dugványokat készíteni, és begyűjteni még azt, amit az ősz kínál.

A lekvár, az barack vagy szilva, esetleg eper, de almából jóval kevesebb helyen készül lekvár. Ahol egyetlen szem gyümölcs sem mehet kárba, ott azonban készül akár a hullott, vagy a nap perzselte almákból befőtt, püré, aszalvány vagy lekvár. Ez utóbbihoz szeretném ajánlani két olyan receptemet, amelyek mindig nagy sikert aratnak! Ilyenkor kiválogatom a félretett, legmutatósabb befőttesüvegeket is, hiszen ezekből ajándékba is készülnek, jó előre gondolva a téli ünnepekre!

Úgy néz ki, mint egy cifra káposzta – mert az is!

Emlékeztek rá, hogy sok-sok éve nagy divat volt lusta asszony rétesét sütni? Szinte mindenki azt sütött, heteken át, legtöbbször túrós változatban. Hiszen egyszerű: csak be kell dobálni-önteni a hozzávalókat a tepsibe, mehet a sütőbe és kész. Elronthatatlan, mondták, pedig ha nem vajazod ki a tepsit, ha túl sokáig sütöd, akkor ebbe is csúszhat hiba. Tényleg egyszerű, és nem csak túróval, mazsolával készülhet, hanem meggyel, almával – ahogyan az igazi rétes is.

Vörös ragyogás, téveszthetetlen zamat: ha már hazánkban kiváló szőlők teremnek, miért is ne kísérelhetnénk meg nem csupán bor képében látni viszont? A szőlőskerteket legtöbbször diófák szegélyezik, amikor a szőlő a puttonyokba gyűlik, akkor koppannak az első diók a földre: hát kerüljön bele egy pár szem friss, idei dió is.

A levendularajongók őszi öröme, amikor a júniusban szépen visszavágott levendulabokrok egy újabb virágzással hálálják meg a gondoskodást. Olykor csak néhány lila kalászt lenget a szél mutatóban, máskor szép kis csokrokba is gyűjthetjük az illatos virágokat. Ha a szabadban sütünk, a parázsba dobhatunk az előző évi, megszáradt levendulaszárakból. Nem sokat, ezt is csak mértékkel, ám egy-két maréknyi belőle fenséges, finom levendulafüstös aromát ad a roston sült finomságoknak, legyen az hús, zöldség, vagy például egy karcsú keszeg.

Nemcsak szabad, de erősen ajánlott „a Dunától a Tiszáig nyúló rónát” bebarangolni. A síkvidéki túrázásnak számos előnye van: nincsenek nagy, leküzdendő meredélyek. Nem kell nyelvet lógatva hegyet mászni, de nem is fog elterülni előttünk, mint térkép, a táj. A rónák végtelenjében gyalogolva megérezhetjük a végtelen időtlenséget. Eszünkbe juthatnak nagy költőink, akik szívhez szólóan írták le az Alföld tengersík vidékét, akik megénekelték a ringó búzamezőket. Ha jól figyelünk, akkor megláthatjuk a természet és az ember szimbiózisának eredményét: a megkötött futóhomokot, a tikkadt szikes talajt, az elhagyott tanyákat jelző kútgémeket, a betolakodó özönnövényeket, az elsivatagosodás jeleit. Felér egy zarándoklattal, egy klímaváltozás-tanulmánnyal.