Van, aki esetleg szerelembe esne egy szívlevelű szivarfával? Megesik, mert a kertbarát szíve nagyot dobban a pompás korona, a hatalmas, szív alakú levelek és a hosszan tartó, illatos virágzás láttán. Én legalábbis így voltam vele.

Megérkezett a szeptember, vele együtt az enyhülés az úgy várt csapadék. Földanya havában megnyílik a föld méhe, lehet ültetni, hiszen a hosszú őszben meggyökeresednek az örökzöldek. Itt az idő magot fogni, dugványokat készíteni, és begyűjteni még azt, amit az ősz kínál.

Díszcserjeként álldogál az aranyalma tőlünk nem messze, egy kicsit elhagyatott park szélén. Mostoha a sorsa, mert őszi díszeit, apró aranyalmácskáit senkinek sem mutogathatja, nincs, aki arra jár. Csak mi tévedünk arra, szeptember vége felé, hogy megnézzük, megértek-e a kis gyümölcsök. A kicsi almák, amelyek ügy csüngnek a fán, csokrokban, mint a cseresznye. Befőtt készül belőlük, mégpedig szárral együtt, díszítésként gyümölcssalátához, süteményekhez, gyümölcsös koktélba pottyantva olyan szívderítő látvány! Pikáns íze pedig túlmutat az egzotikus gyümölcsök aromáján.

A lekvár, az barack vagy szilva, esetleg eper, de almából jóval kevesebb helyen készül lekvár. Ahol egyetlen szem gyümölcs sem mehet kárba, ott azonban készül akár a hullott, vagy a nap perzselte almákból befőtt, püré, aszalvány vagy lekvár. Ez utóbbihoz szeretném ajánlani két olyan receptemet, amelyek mindig nagy sikert aratnak! Ilyenkor kiválogatom a félretett, legmutatósabb befőttesüvegeket is, hiszen ezekből ajándékba is készülnek, jó előre gondolva a téli ünnepekre!

Úgy néz ki, mint egy cifra káposzta – mert az is!

Emlékeztek rá, hogy sok-sok éve nagy divat volt lusta asszony rétesét sütni? Szinte mindenki azt sütött, heteken át, legtöbbször túrós változatban. Hiszen egyszerű: csak be kell dobálni-önteni a hozzávalókat a tepsibe, mehet a sütőbe és kész. Elronthatatlan, mondták, pedig ha nem vajazod ki a tepsit, ha túl sokáig sütöd, akkor ebbe is csúszhat hiba. Tényleg egyszerű, és nem csak túróval, mazsolával készülhet, hanem meggyel, almával – ahogyan az igazi rétes is.

Vörös ragyogás, téveszthetetlen zamat: ha már hazánkban kiváló szőlők teremnek, miért is ne kísérelhetnénk meg nem csupán bor képében látni viszont? A szőlőskerteket legtöbbször diófák szegélyezik, amikor a szőlő a puttonyokba gyűlik, akkor koppannak az első diók a földre: hát kerüljön bele egy pár szem friss, idei dió is.

A levendularajongók őszi öröme, amikor a júniusban szépen visszavágott levendulabokrok egy újabb virágzással hálálják meg a gondoskodást. Olykor csak néhány lila kalászt lenget a szél mutatóban, máskor szép kis csokrokba is gyűjthetjük az illatos virágokat. Ha a szabadban sütünk, a parázsba dobhatunk az előző évi, megszáradt levendulaszárakból. Nem sokat, ezt is csak mértékkel, ám egy-két maréknyi belőle fenséges, finom levendulafüstös aromát ad a roston sült finomságoknak, legyen az hús, zöldség, vagy például egy karcsú keszeg.

Nemcsak szabad, de erősen ajánlott „a Dunától a Tiszáig nyúló rónát” bebarangolni. A síkvidéki túrázásnak számos előnye van: nincsenek nagy, leküzdendő meredélyek. Nem kell nyelvet lógatva hegyet mászni, de nem is fog elterülni előttünk, mint térkép, a táj. A rónák végtelenjében gyalogolva megérezhetjük a végtelen időtlenséget. Eszünkbe juthatnak nagy költőink, akik szívhez szólóan írták le az Alföld tengersík vidékét, akik megénekelték a ringó búzamezőket. Ha jól figyelünk, akkor megláthatjuk a természet és az ember szimbiózisának eredményét: a megkötött futóhomokot, a tikkadt szikes talajt, az elhagyott tanyákat jelző kútgémeket, a betolakodó özönnövényeket, az elsivatagosodás jeleit. Felér egy zarándoklattal, egy klímaváltozás-tanulmánnyal.

Itt az ősz, a gyümölcssalátában egybekelnek az almák, körték a megkésett barackkal, hamvas szőlővel. Olykor kerül bele puha csipkebogyó, idén különösen korán érkezett! Hozzá még egy kis friss, csöppet kesernyés dió, egy gyömbéres- mézes joghurt telitalálat, a gyömbér, a méz ízével mindenkit felvidít! Avagy egy gyümölcssaláta az aranyló ősz kincseiből, hozzá chilis-rozmaringos csokoládé-öntet, esetleg chilis rózsával bolondított sütőtök-kockák? Ugye, egyik sem is hangzik rosszul?  

Nap-nap után nehéz kérdés: mi legyen az uzsonnás dobozban? Mit vigyünk magukkal ebédre, tízóraira, kirándulásra, munkába? Sok szempontot kell figyelembe venni, de valljuk be, az idő és a pénz mindig előrébb való, mint az, hogy az ennivaló tényleg egészséges legyen! Pedig ilyenkor, nyár végén, a kert és a piac tengernyi finom hozzávalót kínál, amiből változatosan lehet készíteni finomságokat.

Amikor először megjelent Budapesten a hamburger, nagyszüleim szent borzadállyal konstatálták, hogy jól nevelt unokáik hazafelé nem átallanak szalvétába tett hagymás szendvicset nem ebédelni. Úrilány utcán nem eszik, csóválták a fejüket, én meg néztem, hol az úrilány – talán csak a regényekben! Menő volt a Kálvin téri hamburgerező, az utcán enni pláne, ellent mondani az öregeknek és kivívni ellenérzésüket, az meg maga a gyönyörűség. Aztán persze a legszebb blúzom ketchup foltos lett randi előtt, a dekoltázsomból szedegettem ki a lilahagymát, és kezdtem megérteni ezt az úrilányos dolgot. Normális ember, elegáns nő nem is eszik az utcán, és ha meg mégis, akkor megadja a módját.