Ha jópofa, egyszerű és finom sütit keresel, ezt ne hagyd ki! Az ünnepi időszak látványos, kedves finomsága. A töltelékhez mandulát vagy diót is használhatsz!

A téli ünnepkörben a mikulásvirág és a ciklámen után a karácsonyi kaktusz is beköltözhet a szobába, mert a karácsony nem csupán az örökzöldekről szól.

Aki gondosan tervez, előre elkészíthet egy-egy finomságot, ami lehet jó ajándék – augusztusban paradicsomcsatnit főz, nyáridőn virágecetet érlel, vagy citromfűszörpöt készít. Akinek nincs ilyen lehetősége, akár az utolsó percekben is elővarázsolhat valami finomságot a konyhából. Ínyenceknek, kezdő háziasszonyoknak és édesszájúaknak valókat is kínálunk, sőt, pénztárcabarát megoldásokat is mutatunk.

A naspolya még ott pihen sok helyen a kamrában, és lehet, hogy a család rá is unt a barna gyümölcsökre. Akár karácsonyi ajándéknak is adhatjuk a belőle készült lekvárt, amelyhez a kertben zöldellő rozmaring és a friss narancs ad egy kis mediterrán bájt. Ha ajándékba készül, csinosítsuk ki az üveget, fenyőág helyett stílusosan egy rozmaring-ággal.

Nálunk nagy becsben vannak a sós sütemények. Magvakkal, kívül ropogós, belül puha tésztával csábítanak esti beszélgetésekre. Ha még fetasajttal töltött savanyú paprikával is feldobod a tálat, nagyon menő lesz!

A rózsás sparheltet bekötöttük a kéménybe, és a szomszéd néniktől megtanultam, hogyan kell rendesen megrakni benne a tüzet. Harmadszorra már minden füstölés nélkül lobogott a tűz, sült a padlizsán, rotyogott a fazékban a gulyás, és készültem rá, hogy végre-valahára megsütöm azt a bizonyos túrós lepényt, amihez hiányzott a „valami”, ami talán a sparhelt titka lehetett.

A rizs legtöbbször köretként kerül az asztalra, pedig desszertben is megállja a helyét. Különösen érdemes számolni vele akkor, ha gluténmentes finomságra áhítozunk! Ráadásul mindig van otthon, és viszonylag gyorsan és egyszerűen készíthető belőle édesség. Változatos ízekkel gazdagíthatjuk, és gyümölcsökkel házasíthatjuk, a receptekben pedig a tej lecserélhető növényi tejre is!

Ha valaki szeretné megismerni a magyar konyhát abból az időből, amikor még nem borította piros lé, még nem uralkodott el a pörkölt-paprikás-gulyás mesterhármasa, akkor Cziffray István szakácsmester Magyar nemzeti szakácskönyvében rá fog találni a titok nyitjára. Nem véletlenül rendeznek évek óta nagy sikerrel mesterkurzust séfeknek Cziffray István szellemében, hiszen ebben a műben olyan gyökerek vannak elrejtve, amelyekből hihetetlenül szerteágazóan, sokszínűen szökken szárba eleink főzőtudománya és ízvilága.

Vannak sütemények, amelyek személyekhez kötődnek. Olyanokhoz, akik nem csak a legkitűnőbb recepttel rendelkeznek, hanem nevezetes alkalmakkor serény kezekkel, nagy szeretettel készítik őket. Nekem a habtekercs a legjobb barátnőmhöz tartozik. Valahányszor előveszem a receptet, mindig rá gondolok, és arra, hogy az enyém sose lesz tökéletesen olyan, mint amilyen az ő kezei közül kerül ki.

A cseh-morva klasszikust, a tejfölös-gombás-kapros krumplilevest a Cseh-erdőtől Ausztria északi terültéig különböző változatokban készítik. Van, ahol külön főzik a burgonyát, és csak a tálaláskor adják a leveshez. Vannak, akik krémesen és édeskésen szeretik, mások igazán savanyún. Egyes változatai füstölt húst is tartalmaznak, hiszen ez a laktató leves a hidegebb idők étele. Külön előnye, hogy akár friss, vagy szárított gombától is csodálatos ízű.

Dekoratív, illatos, és nem kerül semmibe: a citrusfélék héja része lehet az ünnepnek! Mielőtt belesöpörnénk a kukába, gondoljuk végig, mire lehetne még használni – és akkor kiderül, hogy még jobb, ha hámozás előtt dől el a narancshéj-dekoráció sorsa.

Ha megnézzük az évek óta változó szakácskönyvpiacot, érdekes és izgalmas, hogyan változik a top 10-es lista. Aki arra adja a fejét, hogy megtanul főzni, nagy gondban lehet, hogy hol is kezdje, melyiket válassza! A régieket, az alapműveket, a kezdőknek ajánlottat, a magyart, vagy a top 10-ből válogasson? Egyáltalán, meg lehet-e tanulni főzni egy jó szakácskönyvből?