A komlót (Humulus lupulus) vízpartokon, árokpartokon, nyirkosabb cserjésekben élő, csavarodó szárú növény. „Kandi komló felhág a sövényre, Kert virágit sorrul sorra nézve…” – írja Tompa Mihály kedves versében.
A VIII. században fedezték fel a szerzetesek, hogy a komló a sör titkos összetevője lehet: kellemes kesernyésségével ellensúlyozza a maláta édeskés ízét.
Nagyüzemben a sörgyártás számára termesztik, a sörfőzéshez a komló ősszel megjelenő tobozait használják.
Az augusztusban, szeptemberben gyűjtött komlótoboz teája gyógyhatású is: idegnyugtató, enyhe altató hatású, enyhíti a fej- és fülfájást, a népi gyógyászat vizelethajóként is ajánlja.
Készíthetünk komlótoboz-párnácskát, hogy segítse az elalvást, de a tobozokat tejben is kifőzhetjük: mézzel ízesítve nyugtató esti ital lehet.
A konyhában a kenyérsütésnél, a kovász készítésénél vehetjük hasznát. Az ősz eleji komlógyűjtés azért is fontos, mert ilyenkor tudjuk pontosan behatárolni azt, hogy tavasszal hol kell majd keresnünk a zsenge komlóhajtásokat.
Hiszen ilyenkor még alig-alig dugják ki fejecskéiket a hajtások az avarból, az elszáradt szárak közül. De ha már megfelelő a talaj közelében a hőmérséklet, egyszer csak megindulnak, és akkor bőségesen szüretelhetünk belőlük! Roppanva törnek, tehát a szedéshez még ollóra sincs szükség.
Ezekből a fiatal, zsenge hajtásokból salátát, főzeléket készíthetünk, a zöld spárgához hasonlóan használhatjuk fel.
Egy XIX. századi szakácskönyv ezt ajánlja: „Főzd meg a fiatal komló szárát tavasszal, midőn még nincs levele, keverj két kanál lisztet egy darabka olvasztott vajhoz, pergelj meg benne aprított petrezselymet, míg zsemlye színű nem lészen, adj hozzá marhahús levet és tejfelt. Hogy illendő sűrűségű legyen, azután a komlót bele tévén, forrald fel jól s add fel marhahússal.”
Én ki nem hagyom tavasszal a komlóhajtást, alig várom, hogy a kert végén, a patak partján előbújjanak. Még javában virítanak az ibolyák, amikor már tudok szedni egy nagy „összemarékkal”, ahogyan az Maria Treben javasolja füves könyveiben. Ennyi épp elegendő egy komlós omletthez. Ehhez a zsenge hajtásokat egy percig előfőzzük, majd egy serpenyőben megolvasztott vajra dobjuk, majd villával felvert, tejszínnel és kevés reszelt parmezánnal elhabart tojást csurgatunk rá. Fedő alatt éppen csak addig sütjük, amíg a tojás megkocsonyásodik.
A fenti módon blansírozott komlóhajtásokat sűrű palacsintatésztában is megsüthetjük. Ízéhez jól illik a frissen reszelt szerecsendió.
Ha már vadspárgának is nevezzük, készület spárga módra. Az előfőzött hajtásokból 5-6 db-ot összefogunk, sonkába, sajtba tekerjük. Tűzálló tálba téve, hollandi mártással nyakon öntve mehet a sütőbe. Káprázatosan finom és egyszerű fogás! Meglepő, de
a borral is jól harmonizál a komló,
hiszen a fiatal hajtások ízében felfedezhetők olyan jegyek, amelyek egyes fehérborokban is megtalálhatók. Így egy sajttal gazdagon megszórt, bársonyos bormártásban megsütött komlóhajtás igazán kitűnő vendégváró. Nálunk a tavaszi repertoárból nem maradhat el, legtöbbször Móri Ezerjó kerül a mártásba, abban oldódik ki a bors, a szegfűbors, a fahéj zamata.
Mintha csak spárgaleves készülne, kipróbálhatjuk a német konyhából eredő sörlevest komlóhajtással. Ebben a fenséges levesben a sör, a húsleves, az ementáli sajt és a hagyma kel frigyre a kesernyés komlóval, és némi tejszín adja meg a selymességét.
Kulináris kalandorok, a természetes ízek kedvelőinek nem maradhat ki a tavaszi zöldek palettájáról a komló. Aki nem próbálta, annak most itt az idő, hogy megkóstoljuk a vadon nőtt étteremnek e fenséges finomságát.
Nyitókép: Komlóhajtás – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
