Otthon

Te is meg tudod csinálni! – Koszorúötletek őszi terményekből

A vasbilincset eltépni könnyebb, mint a virágkoszorút – írta Hamvas Béla. Az antik görögök óta a koszorú formája a halhatatlanságot és a szeretet végtelenségét szimbolizálja. A kert, a rét és az erdő annyi alapanyagot kínál ősszel, hogy nem is lehet betelni velük: színek, formák, ágak, termések, megszáradt virágok kerülnek a kezem ügyébe. Nincs két egyforma sosem. Ajtódísz vagy egy szép koszorú a falra? Egyedi kegyeleti koszorú? Te is meg tudod csinálni!

A hozzávalók nem is kerülnek pénzbe. Használd fel őket, az alkotás öröme varázslatos, az eredménye pedig gyönyörű. Íme, néhány ötlet!

Komlóinda-koszorú kétféleképpen

A kerítésre tekeredő, fára felfutó komlót könnyű leszedni: csak meg kell fogni egy vastagabb szárat, és húzni, húzni, amíg le nem jön. Kesztyűben dolgozz, szépen tépdesd le róla a leveleket! A csupasz indákból fonj koszorút. Az első ívnél fogd össze vékony dróttal az ágakat, azután pedig szépen egymás köré tekerheted őket. Minél több szárral dolgozol, annál vastagabb lesz a koszorúd. Ha elkészült, az iszalag habos terméseivel vagy lecsüngő komlótoboz-csokorral díszítheted. Ezeket is vékony drót segítségével lehet rögzíteni a koszorún.

Koszorú a csörgőfa csörgőiből

A csörgőfa parkokban, erdőszéleken viruló díszfa, ami tavasszal gyönyörű virágaival, ősszel pedig csörgő-zörgő terméstokjaival bókol. Ha óvatosan leszeded a felfújt, hosszúkás hólyagokat, gyönyörűen teliragaszthatsz vele egy egész koszorúalapot. Még dekoratívabb, ha szétbontod három részre, így láthatóvá válik – az amúgy ehető – magja is. Ezeket a mutatós növényi részeket ragasztópisztoly segítségével tudod a koszorútestre rögzíteni. Ha elkészült, levélfénnyel vagy hajlakkal lefújva adhatsz neki finom ragyogást. Egy természetes anyagból készült szalaggal kiemelheted egyszerű eleganciáját.

Szőlővenyigéből, szárazvirággal

A szőlő mostanra hosszúra nyúlt vesszőiből a komlónál leírtak szerint készülhet el a fonott koszorú. Különleges bájt kölcsönöz neki, ha rajta hagyod a kacsokat, legalábbis én nagyon szeretem ezeket a kis játékos kunkorikat. A kert elszáradt virágaiból gyűjts össze egy nagy maréknyit. Vékony drót segítségével rögzítsd a koszorúra. Beboríthatod az egész felületet, de az ilyen szépséges vessző-koszorúk magukban is jól mutatnak, tehát érdemes egy részét a szemnek szabadon hagyni. Ha ajtóra kerül, egy kis vidám figura kedvessé teszi.

Levendulás türelemjáték

Az angol levendula (Lavandula intermedia) a legjobb az alkotáshoz. Szépen megszáradt virágfüzéreit levágva egy szalmakoszorúra ragaszthatod. Ragasztópisztoly lesz a segítségedre, de sok türelemre is lesz szükséged. Ugyanakkor az egyenletes levendula-felület olyan szép, hogy megéri a hosszas munkát! Ha nincs kedved az egészet beborítani, vagy elfogyott a levendula, sebaj, így is szép lesz. Egy vékony selyemszalag elegánssá, egyben vagánnyá teszi.

Faforgáccsal vártalak

Nagy zsákokban gyűlt a forgács az asztalos keze alól, elmerengtem a fa szépségén. Kár lenne, ha ezek a gyönyörű fa-tekervények mind a nyuszik alatt vagy a kandallóban végeznék. Kiválogattam, és egy tavalyi szőlővessző-koszorúra szépen sorban felragasztottam őket. Habos, szépséges, a friss fa finom illatát árasztja. Az asztalos lecsapott rá, azóta hozza nekem a legszebb forgácsokat – ihletnek.

 

Ajánljuk még:

A cserje, ami virágba borítja az őszi kertet

Lassacskán kezdi bontogatni szárnyait az ősz: a lombkoronákban meg-megjelennek a sárga levelek, a reggelek harmatosabbak, és egymás után térnek nyugovóra kedvenc kerti virágaink. Ám ekkor, ebben a csendesülő időszakban hirtelen feléled egy csodálatos növény, ami beporzók ezreinek nyújt őszi táplálékot. Egy méltóságteljes kerti dísz, aminek lila és kék virágcsokrai melegséget varázsolnak az egyre hűvösebb reggelekbe.

 

Már követem az oldalt

X