A természetes stresszoldás növénye: ezért legyen otthon afrikai ibolya

Otthon

A természetes stresszoldás növénye: ezért legyen otthon afrikai ibolya

 Afrikai ibolya vagy közkeletűbb nevén fokföldi ibolya, ami cserepes növényként virít sokak ablakában. Hálás, könnyen tartható cserepes növény, a legújabb kutatások szerint különösen nyugtatóan hat a lélekre, így akár a szobában, akár az irodában is az egyik legjobb növényi stresszoldó lehet.

A legpontosabban akkor neveznénk, ha német nevének tükörfordításával élnénk: Uzambara-ibolya (Uzambaraveilchen), hiszen a tanzániai Uzambara-hegység az igazi, ősi otthona, onnan indult el világhódító útjára a növénynemesítők jóvoltából. Ma már számtalan megjelenési formában létezik, rafinált virágú, csodaszép hibridek kelletik magukat a kínálatban, most már nem csak az elhivatott gyűjtők kedvére. Régebben csak lila és nagy ritkán rózsaszínű fajtákban gyönyörködhettünk, de ma már a fehértől az égszínkékig, a rózsaszíntől egészen mélyliláig egész palettát vonultat fel az afrikai ibolya színválasztéka.

Kompakt növekedési formája olybá teszik, mintha egy levéllel körülölelt virágcsokor lenne a cserépben. A levélkaréj pompásan kiemeli és védi a növény számtalan virágból álló, ragyogó színű „szívét”.

20-22 fokban, nem tűző napon, szűrt fényben érzik jól magukat, tehát a lakásban az ablakpárkány legtöbbször a jó megoldás. Ha a megfelelő öntözést is biztosítjuk nekik, forralt, lehűtött, nem túl hideg vízzel, akkor talán úgy is érezhetik magukat, mint az eredeti élőhelyükön, az afrikai erdők aljnövényzetében. A gondoskodást pedig bőséges virágzással hálálják meg. Fontos, hogy a víz ne álljon a növény tálkájában, mert a gyökérzete könnyen rothadásnak indulhat, ezért a pangó vizet mindig öntsük ki!

 
Fotó: DenesFeri / Wikipédia

Nem aktatáska-növény, ez azok számára lehet fontos információ, akiknek kellemetlen virággal a kezükben betoppanni, és szívesebben viszik az ajándékba vásárolt virágot a táskájukban. Húsos levelei könnyen törnek, tehát táskába semmiképp se tegyük!

A húsos levelek viszont kitűnően gyökeresednek, kezdő szobakertészeknek a legjobb választás az afrikai ibolya, ha a szaporítással szeretnének megpróbálkozni. A levágott – vagy éppen a véletlenül letört – levelet tegyük egy vízzel telt edénybe, és egy-két hét múlva látni fogjuk a kisarjadt kis gyökérszárakat. A gyökereztetés lehet egyenesen a földben is. Ehhez leveleket a friss metszésfelületükkel nyomjuk laza virágfölddel telt cserépbe, és gondosan öntözzük. A metszésfelület gyökereztető porba vagy őrölt fahéjba mártásával elősegíthetjük, meggyorsíthatjuk a folyamatot. A meggyökeresedett új növényeket óvatosan ültessük át egy-egy kis cserépbe.

 
J.Dncsn / Wikipédia

Az afrikai ibolya nem mérgező növény, tehát bátran tehetjük kisgyermekek és házi kedvencek által elérhető helyre, ám éppen ő van veszélyben tőlük, könnyen elpattanó levelei miatt. Az ehető virágok közé mégsem sorolnám, mert erre sem történeti tények, sem ízvilága nem jogosítaná fel – de ha valaki mégis ráteszi a tortájára egy boldog-bolond pillanatában, nem követ el nagy vétséget.

A legutóbbi kutatások is bebizonyították, hogy növények közelében jobban érzi magát az ember. Nemcsak a levegő tisztításában játszanak szerepet a széndioxid felvételével, de a növények látványa, kisugárzása, a rezgésük oldják a feszültséget, csökkentik a stresszt. A zöld levéldísznövényeknek ezért is ott a helyük a szobában, az irodában, az otthoni munkahelyen. Ha pedig nemcsak levéllel, hanem virággal is díszítenek, mint például az afrikai ibolya, akkor az öröm a szemnek, balzsam a léleknek.

Nyitókép: Paulo Parreira da CostaWikipédia

Ajánljuk még:

Hagyomány és tudomány is bizonyítja: itt a virághét, ideje ültetni!
„Egyszerre kell élni a nappal, a holddal, a vizek áradásával, a hideggel és meleggel: soha nem ellene, mindig belesimulva a világ összhangjába, a teremtés és pusztulás teljes rendjébe” – olvashatjuk Márai Füveskönyvében, és lassan, de biztosan egyre többen jönnek rá: valójában csak így lehet, csak így érdemes. Bezárt világunkban a növények közt örömre és békességre lelünk, és nem mindegy, mikor ültetünk, milyen lélekkel.