Egy tájat megismerni, elmerülni benne úgy lehet, ha minden érzékszervünket használjuk: nézzük, szagoljuk, ízlelgetjük, hogy mindenképpen maradandó emléket vigyünk haza. Látjuk bérceit vagy messze tekintő rónáját, fenyveseit és ringó búzatábláit. Beleszimatolunk a legelők virágillatába, érezzük a gyümölcsösök cseppenő nektárját, a darazsak zümmögését, a szőlők csattanós és szüreti durrogós jókedvét. És persze ha belekóstolunk ízeibe.
Az illatok és az ízek adják össze azt az esszenciát, amiért vissza akarunk majd térni, ami felidézi a csuda pillanatokat, visszahozza a színes emlékképeket. Ezért viszünk haza emlékként tökmagolajat, berkenyelekvárt, bort, sajtot, mézet, hogy még sokáig ott legyen velünk a tömény élmény. Az alma, a tökmag, vegyítve némi érett sajttal, bogyós gyümölccsel, száraz fehérborral és kristálytiszta vízzel - számomra ez Stájerország keleti szeglete. Nem kell hozzá fotó, szó, elég a képzelet, ami könnyű tálon teszi elém mindazt, amit kalandozva megkóstoltam.
A vidéket járva, az asztal mellett, legelőn, a tejüzemben többször is elhangzott a mondat: jót adni az embereknek. Ízlelgettem magamban, mint a zamatos juhsajtot.
Jót adni az embereknek, ez a küldetésük azoknak, akik fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy minél értékesebb ennivaló kerüljön az asztalra. Helyben, helyi, természetes, vagyis egyszerűen értékes.
És miért jó ezt végignézni, megkóstolni, végül meg hazavinni belőle valamennyit? Mert így sokkal közelebb kerül hozzánk az a folyamat, amelyből a jó étel születik. Megértjük, mi, honnan és hogyan lesz. Régen minden ott zajlott az ember szeme előtt: megfejték az állatot, a tej megaludt, lett belőle tejföl, aludttej, sajt. Leszedték a gyümölcsöt, aztán ki-ki vérmérséklete és lehetősége szerint készített belőle lekvárt, szörpöt, pálinkát. Kivették a kaptárból a lépet, kipergették a mézet, és máris frissen kenni lehetett a kenyérre, vagy elrágcsálni egy méhviaszdarabot.
Megváltozott a világ, mások az elvárások, a kézműves finomságok is megkívánják a modern technikát. De az alap, a jó alapanyag, a kíméletes feldolgozás most talán még fontosabb tényező!
Ausztria kertjében egymást érik a kisüzemek, a családi gazdaságok, és nyitott kapuik csak arra várnak, hogy betérjünk és felfedezzük őket. Akkor is, ha nem vásárolunk. Ha csak azért keressük fel őket, hogy megnézzük a cuki bárányokat. A weizi birkatenyésztők közösségének központjában röpke fél óra alatt mindent megtudhatunk a juhtenyésztés titkairól. Mégpedig első kézből, mert a fiatal leány, aki mindezt bemutatja, maga is egy juhfarmon él, gazdálkodik. Megtudhatjuk, hogy a környéken legelésző juhok tejéből készül a sajt, 6-8 liternyi tej szükséges 1 kg sajthoz. Egy birka naponta másfél liter tejet ad, a zöld, illatos füvek adják a tejnek a téveszthetetlen, finom aromát. A friss sajtokat két napig sóoldatban fürdetik, majd érlelik, és nagyjából 6 hónap múlva éri el a legkellemesebb állagot és zamatot. Birkát tartani jobb, mint tehenet, tudtam meg, mert amíg a tehén egész évben tejel, nincs egyetlen szünnap sem, addig a juhok évente két hónap szünetet tartanak.
A sajtkések, sajtvillák és a juhsajtok közt nem volt könnyű eligazodni, de itt egy óra alatt sajtsommelier lehetsz - állítják.
Benéztünk egy fekete berkenye ültetvényre, ahol a vitaminokban gazdag bogyókat dolgozzák fel. Éppen szüret után érkeztünk, így a feldolgozás közepébe csöppentünk. A sűrű, fekete gyümölcslé nem csak magában került a palackokba, hanem szörp, lekvár, zselé is készült belőle, valamint likőr és pálinka. A préselésnél visszamaradt héjakból és gyümölcshúsból pedig szárítmány lesz, ami elsőrangú fűszer.
Megnéztük és megízleltük az egykori ezüstbányában lévő sajtérlelőt a hegy gyomrában, belekóstoltunk a kis pékség kenyereibe, és meglátogattuk az évszázados vizimalmokat. Az Almenland Naturpark legelésző marháinak húsa, a pöllaui körte, a stájer tökmagolaj, a zamatos óriásbab ugyanúgy hozzátartozik a vidék kulináris kínálatához, mint a kristálytiszta vízben élő pisztrángok, a hegyi friss fűszerek és a szenvedély, amivel a termelők kiváló termékeiket készítik .
Ausztria kertjéhez méltóan az éttermek kínálatában is a kert játssza a főszerepet. Ez nem csak abban nyilvánul meg, hogy szívesen díszítik friss, ehető virágokkal az ételeket. A zöldségfélék extra elkészítési módjában is helyi érték. Savanyított répa, almás puliszka, zöldséges halleves, virágos salátakompozíciók, zöldségfelfújtak, konfitált gyümölcsök sorakoznak az étlapokon, és mosolyognak a tányérokon. A kisvárosi hotel kertjében bárki szedhet almát, aki arra jár, a túrautak mellett pedig helyi gyümölcslevet kínálnak a szomjazóknak, becsületkasszás megoldással.
Kelet-Stájerországot nem véletlenül nevezik Ausztria kertjének. Az itt eltöltött néhány nap felejthetetlen kerti élményeket, új inspirációkat ad. Könnyű hazahozni a gondolatot: jót adni az embereknek, tudatosan választani, megbecsülni az egyszerű értékeket.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
