Mindennél fontosabb, hogy a gyerekek a lehető legkorábban kapcsolódjanak a természethez, örömüket leljék benne. Ebben lehet társunk, segítőnk a kertpedagógia, amely nem csak arra tanít, hogyan használd a kertet.
Régen nem volt erre szükség, hiszen az ember együtt élt, együtt lélegzett a természettel. A városi lét, a modern idők egyre távolabb vitték az embert a természettől, és ez sajnos a gondolkodásunkat is alapvetően átformálta. Ma már tudjuk, hogy testi és mentális egészségünknek is óriási szüksége van a természet közelségére. Szinte minden korban ráébredtek erre a nagy gondolkodók, újra és újra előkerült a történelem során Rousseau örökérvényű gondolata: vissza a természethez! Könnyű ezt mondani, annál nehezebb viszont megvalósítani. Hogyan kerüljünk közelebb a természethez, a környezet elemeihez, hogyan tudunk együtt élni vele, belesimulva, úgy, hogy jobban megértsük egymást én önmagunkat is? Ebben tud segíteni a kertpedagógia, hidat képezve a kert és a természet között, élményszerű elemekkel segítve a visszafordulást, a kapcsolódást.
„Mindennél fontosabb, hogy munkánkat, hajlamainkat és életütemünket egyeztessük a természet nagy és örök ritmusával. A hold járása, a szelek fordulása, a nap forrósága, az éjszaka áramai… Egyszerre kell élni a nappal, a holddal, a vizek áradásával, a hideggel és meleggel: soha nem ellene, mindig belesimulva a világ összhangjába, a teremtés és pusztulás teljes rendjébe. Csak azok botlanak meg az életben, akik valahogyan belülről süketek a világ hangjai iránt.” - mondja Márai Sándor.
Szalontai Kriszta évtizedek óta foglalkozik a témával a gyakorlatban, 2015-ben megjelent Kertpedagógia című könyve után most komplex kertpedagógia képzést is szervez. Hol beszélgettünk volna vele máshol, mint a Budai hegyekben, az ősz minden színét, szagát, dallamát élvezve.
Miért tartod olyan fontosnak, hogy a gyerekek szemeit mielőbb felnyissuk a természet szépségeire és értékeire?
Az egészséges életmódra való neveléssel szorosan összefügg a testet-lelket karbantartó kertészkedés. A természethez való visszafordulást, a körfolyamatok megértését, az ennivalók termesztését tapasztalati úton, minél kisebb korban kell elkezdeni, így tud készséggé válni. Hosszú ideig napközbeni gyermekfelügyelettel főként a másfél-3 éves korosztállyal foglalkoztam, és megfigyeltem, mennyire jól be lehet vonni már őket is a kerti tevékenységekbe! Érdeklődnek, mindenre van szemük, aki már biztosan jár, arra rá lehet bízni egy-egy kis növény elültetését, gyomlálást. Ügyesen meg tudnak már különböztetni egymástól növényeket, tulajdonképpen ez olyan, mint a felismerő játékok, csak éppen növényeket, csigákat, köveket válogatunk. Az óvodákban sok helyen van környezeti nevelés, tankert, játékos feladatok, aztán ahogy az iskolába kerülnek az apróságok, ezek az alkalmak meggyérülnek. Küldetésemnek tartom, hogy a gyerekek mielőbb kapcsolatba lépjenek, és maradjanak is a természettel, mert ez segíti az agyuk fejlődését, hasznos élményekhez juthatnak, amelyek az egész életüket alapvetően határozzák meg.
Szalontai Kriszta
Kertpedagógia címmel jelent meg a könyved, és most egy egyéves képzést is indítottál.
A könyvem már nem kapható, viszont az elmúlt években olyan sok kérdés és kérés érkezett hozzám, hogy abból kitelt volna egy újabb könyv is. Ezért jobbnak tartottam, hogy egy hibrid képzést indítok, ahol végigvesszük a 12 hónapot 12 hónap alatt. A kerti teendőket, a természet változásait, azt, hogy mikor, hogyan, milyen programokat, játékokat, élményeket lehet a gyerekekkel együtt megvalósítani. Szerettem volna, hogyha az olvasók életre keltik a könyvemet, de kiderült, hogy szükség van arra, hogy végigvezessem őket a folyamaton. A kezdés jóval túlmutatott az elképzeléseimen, nem csak pedagógusok jelentkeztek, hanem kertészek, kertészeti árudások, szülők is. Közös bennük, hogy fontosnak tartják a környezeti nevelést. A képzés során a résztvevők online anyagokat, listákat, ötleteket kapnak, de a kihívásokat, a feladatokat maguknak kell elkészíteniük, az osztállyal vagy a családdal. Így tudják egymást is motiválni. Van, aki közben szakkört vezet, és ott viszi át a gyakorlatba a feladatokat, más pedig már arra készül, hogy a jövő évi nyári táborban használja ezt a tudást.
Vannak havi kirándulások is, ahol tanösvényeket, vagy olyan helyeket fedezünk fel, amelyek a gyerekek számára is izgalmasak. Jók ezek a személyes találkozások, mert inspirálnak egy olyan közegben, ahol mindannyian otthon vagyunk.
Imádom a tanösvényeket bemutató könyvedet is, sok ötletet merítettem belőle. A tanösvények élvezetes módon kötnek a természethez, ez is a kapcsolódás egyik formája. Egy másik fontos eleme pedig a tankert, amelynek régi időkre visszavezethető hagyománya van. Comenius 1632-ben így írt: „az iskola mellett legyen kert, ami a tanulók pihenésének, feltöltődésének színtere, ahol a diákok kényelmesen tanulmányozhatják a fákat, virágokat, gyógynövényeket, és megtanulják élvezni azokat”. Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter pedig az 1868. évi népoktatásról szóló törvényében a tankötelezettség bevezetésével párhuzamosan kötelezővé tette az iskolai tankertek létrehozását. Hogy állunk most ezzel?
Egyre több helyen létesítenek tankerteket. Van, ahol csak néhány magaságyásra van lehetőség, és akad olyan városi intézmény, ahol pár balkonláda alkotja a „kertet”. A lényeg az, hogy mindenhol a lehetőségekhez mérten próbálják meg kihozni a legtöbbet, legjobbat. Ehhez is tudok segítséget nyújtani, mert egy tankert nagy tervezést igényel. Hiszen amikor a legszebb, amikor érik a munka gyümölcse, akkor van a nyári szünet, és sokszor a tankert ilyenkor mostohagyermek lesz. Persze, a pusztuló kert is a tanulás fontos periódusa, hiszen a pusztulás is a körforgás része.
Ha korai érésű növényekkel népesítjük be a kertet, mint a szamóca, a borsó, akkor akár egy közös szürettel és főzéssel meg is lehet ünnepelni az évzárót a nyári szünet előtt. Vagy késői vetéssel például sütőtököt ültethetünk, ami októberre érik majd be. Ilyenkor persze szükség van arra, hogy nyáron is gondozza, öntözze valaki a kertet. Erre is van számos jó példa, hiszen sok helyen a nyári felügyeletet egy gondnok magára vállalja. Máshol viszont a gyerekek felváltva kertészkednek. Közben megosztják egymás közt a fotókat, a tapasztalatokat, így közösségi élménnyé is válik a munka, és dús kert várja vissza őket összel.
Ha eljön az ősz, a tél, akkor bent marad a falak közt a kertpedagógia?
A kinti foglakozások, a kirándulások, a természetjárás, a tankert mellett számos olyan módszer van, ami a négy fal közt is közelebb hozza a természetet. Ilyenkor ismerkedhetünk a házi állatokkal, madarakkal, vadon élő állatokkal, nézhetünk filmet. Megfigyelhetjük az időjárást, lehet csíráztatni, a tavasz közeledtével magokat vetni. Készülhetünk közösen a „zöld jeles napok”-ra, ami mindig egy-egy új dologra irányítja rá a figyelmet. Az Állatok világnapján előtérbe kerülhetnek az állatok, az Erdők hetében sokféle játékot elővehetünk odabent is, olvashatunk erdős mesét, készíthetünk képet falevelekből.
Többek közt ezért is hívtam életre a Természetpedagógiai Magazint. Itt napról napra jelennek meg hírek, információk eseményekről, aktualitásokkal, túraajánlatokkal. Természeti neveléssel kapcsolatos információkat kapok már most sok helyről, egyre több iskola, óvoda osztja meg velünk a saját kis tevékenységét, kertjét, ötleteit. Télen ez különösen fontos, hiszen olyankor van több idő olvasásra, az ismeretek frissítésére, rendszerezésre.
A tél után pedig jön a nyár, a körforgás nem áll meg. Úgy tudom, hogy mint sok éve mindig, újra lesznek táborok gyerekeknek.
Nagyon szeretem a táborokat, imádok a gyerekek közt lenni. Olyan jó látni az érdeklődő tekinteteket, a dolgos kis kezeket! Ezekbe a táborokba a kisiskolásokat várom, és lehet választani többféle témából. Mindig van kertészkedős, kirándulós, állatos tábor. Az utóbbi időben azt vettem észre, hogy olyan elfoglaltak a gyerekek, hogy még táborozni is alig van idejük. Edzésre, versenyre, nyelvórára, előkészítőre, tánctanfolyamra járnak. Ez mind jó, de amíg kicsik, addig sokkal fontosabb volna, hogy földes legyen a kezük, hogy megismerjék azt a természetet, amelynek részei, hogy egységben tudják majd szemlélni a világot. A kertpedagógia elsődlegesen pont ezt a célt szolgálja, türelemre és összpontosításra tanít, kíméletre, felelősségre, alkalmazkodásra. Ez mindennek az alapja.
Fotók: Szalontai Kriszta
