Jó ideje nézegettem a Zöld pagony nevű kert fotóit. A kert meglátogatását szerettem volna úgy időzíteni, hogy ne csak a zöld árnyalatait és a hűs árnyék leheletét élvezzem, hanem azt, amikor minden őszi ruhájába öltözik, amikor a zöldön átragyog a vörös, belekacsint a sárga.
Majdnem sikerült egy ilyen arany napot kifognunk. Igaz, hogy záporok és októberi zivatarok zavartak be a napsütésbe, fekete fellegek vonultak az égen, de azokban az órákban, amíg Sinka Erika kertjét élveztük, előbújt a nap és gyöngyökké simogatta a esőcseppeket. Nem csak az időzítés fontos, hanem a nyitány is, az a pillanat, amikor megérkeztünk. A Zöld pagonyt nem lehet eltéveszteni. A szigorú rendben ásítozó sorházak között messziről mosolyog a pagony, egy minierdő a kertváros ölelésében.
Gondoskodtál arról, hogy aki "csak úgy" erre jár, annak is földbe gyökerezzen a lába. Kevesen fordítanak arra figyelmet, hogy már előre sejteni lehessen, hogy odabent valami nem mindennapi csoda van. Persze, látni a számos kis táblácskát a kapu felett, az előző évek kertversenyein kapott elismeréseket.
S.E: Szerettem volna, ha a megérkező már a kapu előtt ráérez a szépségek „nyitányára”. Sokszor az erre járók is megállnak, még be is csöngetnek, hogy mi ez a gyönyörű szép, égőpiros levelű bokor? Honnan lehet szert tenni erre a bordó, szeldelt levelű, keletet idéző csodára? A bejáratnál szándékosan nem vágtam le az ágakat, ez leszűkíti az utat, és egy újabb megérkezés, amikor idebenn kitárul a tér. Itt rögtön a szárnyas kecskerágó fogad, ami ősszel szintén nem mindennapi látványt nyújt. Ez a szépséges vörös juhar pedig minden év decemberének elején szinte egyszerre dobja le a leveleit erre a cukorsüvegfenyőre, ami olyanná válik, mintha a mikulás állna őrt a kapuban!
Olyan sűrű itt, mint egy dzsungel, és a természetesség látszatát kelti, pedig biztos, hogy nem egy őserdőből kerítettél el egy darabot.
S.E: Amikor elkezdtük az építkezést, itt egy szántó-legelő volt, homokos talaj, semmi más. A ház elkészülte után fogtam neki a kertnek. Adta magát az alapból kitermelt magasodó kupac, hogy még dimbes-dombos sarok is lehet ezen a sík területen. Ez itt most az én kis erdőm, a Zöld pagony erdeje lépőkövekkel, erdei szamócával, nyírekkel. Óvatosan lépkedjetek, olyan buja, összeérnek a levelek, láthatjátok, tényleg olyan, mintha az őserdőben bujkálnánk! A gyerekeim nevezték el ezt részt még régen kiserdőnek, mindig kiabálták, anya, hol vagy, én meg mondtam nekik: a kertben. Nem találtak meg a sok növény közt, így aztán a kertrészek elnevezéseket kaptak. A kis dombon nyújtózó tisztás, a rét, tavasszal százszorszépet ringat, most üde zölden ellenpontja az őszi tarkaságnak.
Fotók: Roggs Fényképészet - Németh Róbert
Nekem elsőre az éppen aranyszínben ragyogó európai struccpáfrány-erdőn akadt meg a szemem. Tudtad előre, hogy az év egy bizonyos szakaszában ilyen erős és megkapóan szép látványt fog nyújtani?
S.E: Nem is gondoltam volna! A tó mellé került a struccpáfrány, ami arról kapta a nevét, hogy az almazöld levelek fonákján ugyan nincsenek spóratokok, hanem külön spóraleveleket nevel, amelyek egy kis fantáziával a strucc farkára emlékeztetnek. Az ideális körülmények úgy hozták, hogy terjedő tövével elhatalmasodott. Néhány növény kárát látta ennek, de ilyenkor, ősz elején, mielőtt téli álmára visszahúzódik, egészen elképesztő varázslattal ajándékoz meg. Közelében az anemónák felhőszerű lebegése, az őszülő hortenziák csak fokozzák ezt az élményt. A búcsúzó kertnek egy pompás ajándéka!
Ahhoz, hogy a díszkert ne mihaszna, mérhetetlen pazarlás árán legyen fenntartható, szükség van arra, hogy olyan életközösséget hozzál létre, mint amilyen a természetben is van. Igaz, hogy most egy jó zápor öntözte a kertet, de érezhető a vizes élőhelyek jótékony párája. Életerős és viruló a kert. Milyen módszerekkel alakítod, gondozod a kertet?
S.E: A vízcsapnál tulajdonképpen imitálom a vizes élőhelyet, itt jól érzik magukat a nedves, páradús környezetet kedvelő növények, ide kívánkoztak a kerámia békáim is. Az öntözésről több helyen izzadó csövek is gondoskodnak, a páráról a kerti tó, amit olyan dús növényzet ölel körbe, hogy szinte alig látszik.
Nálam nincsenek szabadon hagyott felületek, mindent elborítanak a talajtakarók. Erdei szamóca, egynyári nefelejcs, százszorszép, borostyán. Az évelők alatt ott a mulcs, a levágott és felaprított növényi részek, a komposzt. A szomszédok karácsonyfáit is összegyűjtöm, és feldarabolva kerülnek a komposztra, vagy egyenesen a tövekhez. A holt fákat is ott hagyom, ahol vannak, hiszen a körforgáshoz, az élethez ezek a holtak is ugyanúgy hozzátartoznak. Akárcsak az igazi természetben. Nincsenek ágyásszegélyek, olykor a fűnyíróval belevágok egy-egy levélbe, a lehullott leveleket meg felaprítja a gép.
Amikor elkezdtem kertészkedni, nagy terveim voltak. Szerettem volna haszonkertet, sok-sok zöldséggel, de nem jártam sikerrel. A virágzókkal viszont megtaláltam egyből a közös hangot. De most, sok év után, hiányzik a haszonkert, így magaságyásokban nő a hagyma, a paradicsom, a zeller. Kezdetben még a műtrágya és a permetezés volt az elfogadott módszer a szép kerthez. Ahogy teltek az évek, beláttam, hogy nem ez a jövő. Ma már csak szerves anyagokkal táplálom a növényeket, a komposzt, a huminsav játssza a főszerepet. A klímaváltozást én is megérzem, lassan el kell búcsúznom például a bangiták egy részétől. A cserepekben is évelők nőnek, ez költséghatékony megoldás, igaz, olykor költöztetem őket ide-oda. Ezekben nőnek a fűszer- és gyógynövények is.
Fontosnak tartom, hogy a kert minden évszakban szép és színes legyen.
Olyan növényeket kerestem, amelyek mindig díszítenek az örökzöldek mellett. Ilyen például a húsos som, amelynek gyönyörű az ágrendszere, szép színűek a levelei, tavasszal a virágai, ősszel a bogyói. Az almazöld som szépen fordul át sárgába, ágai citromsárgák, gyönyörűek! A kínai lilabogyó (Callicarpa) folyamatosan érik, és egészen húsvétig megmaradnak a bogyók az ágakon. Olyan különlegesek, nem csak a lila, hanem a fehér is, amelynek bogyói zöldből érnek hófehérré!
Az utóbbi időben csak olyan növényekre vagyok nyitott, amelyek „madárbarát” cserjék, vagyis lesz rajtuk csemege a madaraknak. Hiszen ebbe a kis oázisba rengetegen húzódnak be, halljátok most is, milyen sokan csivitelnek itt-ott! A kertet is alakítják, hiszen sok növény az ő jóvoltukból sarjadt ki nálam a földből.
Hogy képzeled el a Zöld pagony jövőjét, mondjuk 30-40 év múlva?
S.E: Egyedül gondozom a kertem, a család próbálja megérteni, elfogadni a kertszenvedélyemet, a párom segít a nagyobb munkákban. Nincs viszont aki továbbvinné. Ha már nem tudom gondozni, átengedem a természetnek. Eddig is beleszólt a természet a kert alakulásába, akkor majd teljesen az övé lesz. Kíváncsi lennék rá, hogy mit kezd majd vele, mivé formálja át.
Melyik a kedvenc növényed?
S.E: Nincs kedvenc. Szeretem a hederát, a különféle borostyánokat, a bugás hortenziát. A nagymamám kertjéből ismert bugás lángvirágot. Olyan jó, hogy a divatnövények mellett most újra egyre több helyen látni őket is!
"Kertész legyen, ki boldogságra vágyik" - írta Moldoványi Ákos. "Nincs jobb, a szabad emberhez méltóbb, mint a gazdálkodás" - vallotta Cicero. Te mit gondolsz erről?
S.E: Mindenképp boldogságot ad a kert! Mindenkinek ki kellene mennie a természetbe, ez a legjobb gyógyír mindenre. Aki csak teheti, ültessen el egy fát, és próbáljon meg kapcsolatot teremteni vele. Én teljesen el tudok merülni a kertben, a növények között, ilyenkor szinte eggyé válok a természettel. Kisimul az arcom a kertemben.
